NaHáT 95
Idén már harmadszorra vágtam neki a hosszú távnak 2007 és 2008 után. Azt hiszem ez lesz az a túra, amit soha nem fogok kihagyni. Hogy ne menjek el, ahhoz valami igen csak komoly dolognak kell történnie.
Zolival megbeszéltem, hogy jön õ is, így már az egyedüli teljesítés kizárva. Aztán még a topikon keresgéltem elõzõ napokban, hogy lesz - e olyan elmebeteg ember, aki hajnalok hajnalán indul a vonattal a Nyugatiból, és így bõvült ki a társaságunk DJ Rushboy-jal. Érdeklõdök nála, hogy milyen tempót tervez, de nem szándékozik úgy repeszteni, mint tavaly, így bátorkodom csatlakozni mellé. Ami talán kicsit merész ötletnek tûnt az elején, mert az utóbbi hónapokban mindössze a Mátrabércet és a Szurdok 40 túrát teljesítettem. Igaz közben volt jócskán bicajozás, de azért az egy kicsit mégis csak más. Meglátjuk mi lesz, gondoltam.
Reggel, vagyis inkább még hajnalban, 3 után nem sokkal csörög az óra. De nincs mese, menni kell. Kicsit csípõs a hideg, elsõ busszal bezakatolok Örsig, onnan metró, majd villamos és máris a Nyugatiban vagyok. Megveszem a jegyem, és gyalogolok a vágányhoz, közben szembe jön Rushboy. Aztán kibõvül csapatunk még egy fõvel (sajnos az õ nevét nem tudom), és Zoli is idõben érkezik. Jön egy kis vonatozáz, Zoli betol vagy 21 banánt, majd Nagymaroson leszállunk olyan 6:45 körül. Kellemesen hûvös a reggel, annyira nincs is hideg. Nevezés gyorsan megy, mondhatni már a jól megszokott koreográfia szerint dolgozik a rendezõi gárda. Kabátomtól megválok, elküldöm a Tûzköves - forrásig, addig biztos nem lesz rá szükség – bár kiderült, hogy késõbb sem. Rajtnál újabb Dani jön vaddino személyében. Tudtam, hogy nem lesz könnyû tartanom velük a lépést. 7:10 környékén nekivágunk.
Ha jól emlékszem 5-en megyünk együtt, Brigi, 2 Dani, Zoli és én. Zoli hozza a szokásos formáját, rohangál mint akinek csípõs paprikát nyomtak a seggébe. Hegyes – tetõnél a kilátónál fogjuk be. Lefelé kocogás, majd a S-en Zebegény felé. Zoli itt is elõl rohan, nem is látjuk, csak akkor találkozunk vele ismét, mikor jön visszafelé az S jelzésen. Szépen lement balra Zebegény felé, és nem ment el jobbra a S háromszög jelzésen. Zebegénynél jön egy kis aszfalt, persze Zoli itt is még elõl. Mi meg már arra fogadunk, hogy hol fog kifogyni és lemaradni. Törökmezõ felé vezetõ út csodálatos, párás a reggel, õszi kikericsekkel vannak tele a kisebb tisztások, a szalmabálák gõzölögnek. A halõrháznál a pont a szokásos. Nagyon finom a tea, van jó kis kolbász zsíros kenyér, vegáknak meg sima vajas. Jó sokan vannak itt, éjszaka nagy buli várható. Eszünk majd tovaszállunk. A tempó még mindig igen gyors. 6-os átlag körül mozgunk. Szalagos rész után már a P jelzésen vagyunk, átmászunk Pusztatoronyon, amire a felkapaszkodás négykézláb megy. Lefelé már barátiabb, a Kis – Hanta – patak völgye meg szinte síkság. Kóspallagnál megállunk, boltban páran tankolnak, majd rohanunk tovább. Eléggé kihalt a környék, talán még korán van a mezei hétköznapi túrázók számára. Inóci – nyereg felé aztán bekapjuk az elsõ komolyabb emelkedõt. Itt már kicsit kezdünk szétszakadni. Zoliból kezd kifogyni a szufla, megtette hatását az elején lévõ rohangálás Daniékkal érkezem a pontra a nyereghez, majd jön Brigi és Zoli is pár perc múlva. Csoki is jár a pecsét mellé, ezt gyorsan be is tolom. Lefelé kocogunk, és azon tanakodunk, hogy balra melyik távoli csúcsot láthatjuk a távolban. Gerecse talán a helyes válasz, de az biztos, hogy nagy torony van a tetején. Nemsokára újra szalag, ami iszonyatos emelkedõvel nyit. Brigi és Zoli itt végleg leszakad, de azért Zoli még hátulról rám kiabál, hogy toljam neki, ugyani is Daniék elõttem mennek egy jó 10m-re. Zolitól ez olyan halálhörgés szerûen hangzik. Ez a rész nagyon tetszik, jelzetlen erdészeti utakon haladunk, egy pár száz méter elejéig becsatlakozunk a K négyzetbe, aztán balra ott is hagyjuk. Rengeteg vadszeder bokorral találkozunk, ahol jókat kajálunk. Salgóvár felé annyira nem durva a terep, két éve itt nagyon fel volt szántva a talaj. Talán az egyetlen említésre érdemes dolog, az egy hatalmas lódarázs, ami elõttünk repül el, de szerencsére nem érdekeljük. A ponton újabb csokit kapunk a pecsét mellé. Kicsit megpihenünk, gyönyörködünk a kilátásban, majd robogunk lefelé. Fekete – völgy panziónál vár minket a következõ pont. Lefelé szinte végig megkocogjuk. Talán itt érzem elõször, hogy nekem gyors ez a tempó, kezd beállni a combom. Büfében leöntök egy kólát, ez helyre ráz, kicsit nyújtok, de a gugolás is már fáj. Danitól kapott körömcsipesz életet, vagyis lábujjat ment. Zoliék itt kb akkor futnak be, mikor mi már indulunk. Új szakasz visz fel minket most a Z jelzésig, kimarad a Szívfájó – bérc, de azért a mostani út sem piskóta. A Z négyzeten veszem észre, hogy otthagytam az egyik kulacsom a ponton. Fél liter van össz – vissz nálam, de szerencsére vaddino felajánl egy fél literes palackot. A következõ pár kilométeren egy kis Börzsönyi éjszakai túrát élhetünk át nappali változatban. Dosnya - nyeregnél a pontõröket falatozás közben zavarjuk. Én kunyerálok egy kis vizet tõlük, amit ezúton is köszönök! Innen lefelé egy ideig szalagon majd Z+-on haladunk, néhol igen gazos úton. Már mindannyian nagyon várjuk Tûzköves – forrást, és csak a gulyás jár a fejemben. Kell már a meleg étel. Végre a ponton. Be is temetek jó másfél tányérral. Szégyenszemre egy fél tányérral otthagyok, de nem bírtam már legyûrni. Így is nagyon finom volt. Pontõrök nagyon kedvesek, még kávéval is kínálták a csoffadt túrázókat. Egész elõl vagyunk a mezõnyben, ha jól emlékszem 2-3 ember volt elõttünk. Közben Bálinték is befutnak, de mi lassan indulunk, így teli hassal kell felmászni a Csóványosra. Fújtatok is rendesen az emelkedõkön, le is maradozom, de azért nem nagyon. Még egy botot is keresek a földrõl mert érzem, kell a segítség. Szerencsére hamar elröppen azért ez a táv is, meglepõen sok sátrazóval (2 db) találkozunk a gerincen, de számomra a magosfai elágazás a megváltás. Itt még 3 ……. motorost engedünk el, akik hátulról elõznek. Csóványosnál meg egész nagy tömeg fogad. Valaki rádiózik egy orbitális méretû antenna segítéségével. Pihenésre itt sincs sok idõ, Daniék hajtanak, én meg nem akarok lemaradni. Viszont még teljesen világos van, így sem jártam még ezen a túrán a Csóványoson, eddig mindig lámpa kellett már. Lefelé aztán jön ismét egy rövid szalag, majd P és K háromszög. Igazi térdgyilkos szakasz. Szerencsére lejutunk seggreülés nélkül, de lámpa azért itt már kell. Ez a szakasz elég durva, jó kis oldalazós út, apró kavicsokkal, eszméletlenül száraz, csúszik mint a veszett és jobbra igen mély patakmeder kísér végig. Hál istennek egyszer csak vége lesz, és ismét az Aklok rétjénél járunk. Innen megint lefelé, de már szerencsére nem kocogunk. Azt hiszem, nekem már itt nem nagyon menne. Vasedény kulcsosház elõtt szarvasbõgés, kicsit kavarunk de sikeresen odatalálunk. Ponton almát tömnek belénk, a forrás víz nagyon jól jön, majd indulunk tova. Innentõl ha jól rémlik négyen megyünk tovább. Kisirtás puszta felé hamar repül az idõ, onnan jön egy kellemes emelkedõ egészen Érsek - tisztásig. Itt az aszfalton leülünk és kajálunk egyet, közben egy taxi is elhalad mellettünk. Bálinték is megérkeznek, ami azt jelenti, hogy újabb fokozatra kapcsolunk. Legalább is Daniék igen, mert nekem már ez kicsit sok. De a Sós – hegyre még egyszerre érkezünk. Itt jó sokan vagyunk, pontõrökkel együtt lehetünk 10-en. A túra meg csak szolgáltatja a meglepetéseket. Forralt bort kapunk. Erre nem is mertem volna gondolni. Eszméletlen jó, de nincs annyira hideg, ennek ellenére jól esik. A polár lényegében nem is kell, csak max akkor, ha sokáig pihenünk. Egy jó15p után indulunk tovább. Két Dani, Bálint meg egy srác (sajnos neki is elfelejtettem a nevét, pedig már korábban is mentem vele) mennek elõl, én meg két túrázóval utánuk tisztes távolból. Új társam beszél szinte folyamatosan, aminek köszönhetõen repül az idõ. Én csak néha – néha válaszolok. Nem akartam bunkó lenni, csak már eléggé fáradt voltam. Remélem vette. Kóspallagi elágazásnál Daniék is még a ponton vannak, aminek örülök, hiszen akkor nem jöhettünk olyan lassan. Innen kb 5 perc után megyünk tovább a szokásos felállásban. Szarvasbõgés most elmarad a Békás – réten, helyette csak kutyaugatás van. Nagyon várom már a pontot a halastónál, kíváncsi vagyok tudnak e még pecsételni Ez az a pont, ahonnan nem szívesen mentem volna tovább. Estére mindig félelmetes hangulatot tudnak varázsolni. Óriási tábortûz, és egy újabb meglepetés meleg étel. Nagyon finom gulyással kínálnak, vagy halászlé is lehet a választék. Csodálatos! Leülünk a tûz mellé mindannyian, Daniékat újra befogtuk itt, és csak hallgatjuk a félelmetes dumákat. Nem mennék tovább, de muszáj. Jövõre remélem, rátesznek még egy lapáttal Fölfelé a turistaházig nagyon rossz teli hassal, épp csak vánszorgó üzemmódban megyek. De szerencsére ez is megérkezik, és innen már csak egy komolyabb emelkedõ vár ránk. Azt is abszolváljuk, annyira nem is volt vészes, de sajnos szomorúan látom, hogy az erdészek, hogy elbántak a Köves- mezõ felé vezetõ úttal. Nem értem ez miért jó… de ha már ezt csinálják, akkor legalább takarítanák el azt, amit maguk után hagynak. Az úton keresztbe dõlt fák, ráadásul van olyan, amelyiken jelzés is van. Köves – mezõnél ismét szalagos részen jutunk le Nagymarosig. A lejtõ már nagyon fáj, a combom szinte szétszakad, de itt már nem lehet kiszállni. Jó korán van még, alig múlt el fél kettõ. Ilyen korán sem jártam még erre. Már a templom is látótávolságban, hamarosan el is haladunk mellette és benyitunk a célba. 01:43 van, eszméletlen számomra. Eddig a legjobb idõm az olyan 04:30 körüli volt. De meg is látszik rajtam. Le is huppanok egy székre, a kitûzõ és az emléklap átadására is csak nehezen állok fel. Sajnos kicsit szomorúan vettem észre, hogy a fél tégla méretû kitûzõ kb a felére csökkent Nekem az annyira tetszett, a parafa táblán olyan jól mutatott. Bent a ponton van jó 2 és fél óránk az elsõ vonatig. Eltöltjük hasznosan, pihenünk, beszélgetünk és eszünk, iszunk. Ugyan is itt is terülj - terülj asztalkám vár ránk. Sikerült a túrán mindenféle kellemetlen dolog nélkül végigmennem, kivéve persze a combomat. A következõ héten hétfõn és kedden nem igen tudtam járni rendesen. Összesen egy vízhólyagot gyûjtöttem be a kezemen, köszönhetõen a Nagy – Mána gerincén szerzett túrabotomnak. Ez a nem párnázott markolat hátránya…
Nos, akkor a végére az összegzés. Amióta megrendezik a hosszú távot, mindig itt voltam rajta. És örömmel veszem észre, hogy a rendezõk lelkesedése semmit sem változik, és minden évben rátesznek egy lapáttal. Pedig a 2007-es rendezésre sem lehetett panasz. Nekem ez marad az év legjobb túrája, ha tehetem jövõre is itt leszek a rajtban! Ellátás fantasztikus, pontõrök kedvessége is ilyen, szalagozás tökéletes, eltévedni szerintem nem lehet. Nagy köszönet a rendezõknek, hogy ilyen színvonalas túrát hoztak létre, és az útvonalvezetése is nagyon szép! Idõjárás is a kegyeibe fogadott minket, éjszaka is lehetett pólóban menni.
És a szokásos adatok a végére (forrás: GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):
- táv: 90,3km
- szintemelkedés: 3446m
|
