| r.eszter | Túra éve: 2009 | 2009.09.15 20:45:43 |
|
|
Tolna 50 (gyalogosan)
Táv: 52, 3 km
Szint: 640 m
Idõjárás: meleg
Terep: kiváló
Itiner: fénymásolt, sajnos sok dolog nem látszódik, nem hátrány egy turistatérkép, de a kérdéses helyeken szalagok is segítenek.
Szubjektív:
Reggel 6-kor indultunk Danival Sásdról, útközben felkaptuk Andrást, majd irány Bonyhád. 7:20-kor rajtoltunk. Friss reggeli lendülettel hamar elértük Ladományt, az elsõ ept-t, ahol utolértük Ábrist is. Innen 6 km-re volt a következõ állomás. Kis emelkedõn feljutva szép kilátás nyílt a dombvidékre, a völgyben alant pedig egy ismerõsökbõl álló csoporttal is találkoztunk, õk már visszafele tartottak a sötét völgyi ellenõrzõpontról. Kaptunk enni-inni, majd megérkezett egy nagyobb bringás csoport is. Sokat nem idõztünk, erõs tempót diktálva indultunk a következõ pont felé. Körülbelül félúton egy szarvasbika száguldott át az úton nagyjából 20 méterre tõlünk.
A 3. ep Grábócon, a görögkeleti kolostornál volt. András már az érkezés elõtt mesélt pár érdekes dolgot, így nem kellett rábeszélni, hogy megnézzük közelebbrõl is, Magyarország egyetlen mûködõ szerb templomát és kolostorát. A templomban egy fekete ruhás nõvér fogadott, aki bemutatta a templom és kolostor történetét, mesélt érdekességeket és még humorérzéke is volt: „hát a francba, miatyánk közben a „tizenhárom fodor van a szoknyámon” címû népdal jár a fejemben, hogy lehet így imádkozni?!” :) A templom berendezése díszes, barokk stílusú, az ortodox egyházmûvészet különleges alkotása.
Innen mintegy 3,5 km-re volt a következõ pont, Szálka. A sörözõ mellett található bronz szarvassal is összebarátkoztunk, csak nagyon forró volt, így nem tudtunk ráülni (hiába, imádunk rendetlenkedni :)).
A szálkai tavat elhagyva a túra nem túl kellemes szakasza következett: sok aszfalt és nyári meleg. Külön külön sem túl jó, de együtt meg aztán különösen ki tudnak nyúvasztani. Zsibrikre beérve azonban egy plüsskutya-szerû kis pamacs hamar elûzte a morcos kedvemet:)
Az ellenõrzõponton ismerõsöket értünk be, majd egy szalámis kenyér és fél liter víz elfogyasztása után csökkentett üzemmódban és szarvasbõgést hallgatva mentünk Ófalura. Ófalu határában egy templomromban gyönyörködtem, miközben András a fontos tudnivalókat ismertette róla:)
Ófalu német portái mellett elhaladva a falu végében volt a kocsma az ellenõrzõponttal. Itt bevártuk a többieket, majd indulás elõtt csocsóztunk is, bár az eredménnyel inkább nem dicsekednék :)
Ezután a túra utolsó emelkedõje következett. A János laknál volt az utolsó elõtti ep. Kaptunk cukrot, de a fiúk a szalonnának sem tudtak ellenállni:) Továbbindulva egy õszi kikericsekkel teli mezõ nyújtott páratlan látványt.
A hangunkat meghallva, a völgyben lévõ egyetlen házban élõ néni már friss hideg vízzel várt bennünket. Mindannyian meglepõdtünk kedvességén, de a víz nagyon jólesett. Valószínûleg sokáig tudott volna még mesélni, de udvariasan továbbindultunk a szintidõre hivatkozva. Innen mintegy 9 km volt vissza a célig.
Dícséret illeti a rendezõket a következõ ep helyszínének kiválasztásában: a „misztikus” Máriaszéplaki templomrom Cikó határában.
Ezután már csak a cél, Bonyhád következett 6 km múlva. Zsíros és lekváros kenyérrel valamint borral vártak bennünket. Lassan megérkeztek a többiek is, és a kialakult jó hangulat, a sok ismerõs összeverõdése megkoronázta a napot. Köszönöm a társaságot és a jó hangulatot, a történeteket és a poénokat Andrásnak, Daninak, Ábrisnak, és Tamásnak aki aranyköpéseivel beírta magát a túratörténelembe , Misinek és mindenkinek akivel találkoztam :)
|
| |
