Túrabeszámolók


Vadrózsa

tétova hegyi-teveTúra éve: 20092009.09.13 18:39:19
Vadrózsa 50 - Mátraaljai kacskaringók s a tantaloszi hegy
Mivel jóval korábban kiértünk a rajtba nem vártam meg az eredetileg tervezett T50 rajtját, elindultam a túrázós 50-esen futva. Mind a kapott itiner, mind a térképvázlat korrekt volt. Én nagyobbrészt a térkép alapján mentem. Kicsit sajnáltam, hogy nem szines, mert az még királyabb lett volna. Ez azonban semmit nem von le a túra erényeibõl, melyekbõl számosat megtapasztalhattunk. A rendezõk lelkesek, szívélyesek és profik voltak. Érezni lehetett, hogy egyrészt maguk is gyakorló túrázók, tudják mire van szükség, másrészt, hogy nem elõször rendezték ezt a túrát. S plussz belevitték a szívüket, lelküket is, akarták, hogy mindenki jó élményeket szerezzen. S ez nem egyszerû feladat, hiszen minden túrázó kicsit más miatt megy az erdõbe túl a természet szeretetén.
Az elsõ 5 Km nekem kevésbé érdekes szántóföldek mellett haladt. Aztán végre egy finom hegy bemelegítésnek. A Somlyóról lefelé aztán megint egy kis szántó-zás. Szerencsére nem sokáig. A Ferenc tanya után érdemes figyelni, mert a jelzés éles kanyarral, nehezen észrevehetõ módon húz be jobbra. Aztán ismét figyelni kell, mert a piros keresztrõl a piros kör vezet Széles-kõ-re, ami igazából egy bányató. Én sajnos nem figyeltem eléggé, így másztam kb. +1 Km.-t s aztán vissza. Kissé bozontos erdõn át jutottam el a Hármas határig, ami egy szántóföld, erdõ és több út keresztezõdése. Itt két úr mutatta a helyes irányt, ugyanis ez volt a 3 különbözõ táv elágazása s visszafelé is erre jött az út. Szép szálerdõ következett enyhe emelkedõvel a Nagy Hársas oldalában. De ekkor ennek a hegynek a neve még nem jelentett semmit. Elérve egy jókora dagonyát hamarosan egy kerítésen át hosszú lejtmenet következett egészen a Szurdokpüspöki-be vezetõ betonútig. Leérve az útra dobtam egy balost s már ott is volt az Eszter forrás ellenõrzõ és frissítõ pont. Lelkes rendezõk etettek, itattak itt meg. Volt víz bõven s finom szõlõ is. Aztán nyomás tovább Szurdokpüspökibe. Átérve a hosszú falun hamarosan a Mátrabérc célja mellett húztam el. Furcsán kihalt volt, alig egy-két ember. Hol van már a tavaszi idénykezdõ nyüzsi. Helyette a Muzsla innensõ oldala fogad. Elkezdem mászni a kopasz oldalt. Innen 745 szint egybe a tetõig. A nap is idesüt, lekívánkozik rólam a ruha. Túlöltöztem kissé. Sebaj, futni nincs motivációm, egyedül vagyok. Azért tolom felfelé s a nyergekben meg-meg indulok. Így érem el a tetõt s hamarosan a nyerget is, ahol egy család fogad. Nem járna víz, de kérésemre adnak valszeg a sajátjukból. Köszönönet érte innen is, még 1x is. A családfõ elmondja hogyan tovább. A zöld háromszögeket keresve zúzok lefelé az oldalban s az erdõ egyre szebb. A jelzéseket sûrítethették tavaly óta, mert olvastam, hogy páran keveselték. Aztán a Sóbánya patak mentén vitt az út, ahol beértem egy még a Mátrabércrõl ismerõs futót. Egy ideig együtt toltuk a sziklás, bokatörõs patak mentén, de sajnos lemaradt a srác. Pedig együtt érdekesebb lett volna. Aztán egy becsatlakozó pataknál balra s kis idõ mulva jobbra fel a Prédikáló tetõre. Az ottani EP-n volt a nagy frissítés. Mindenféle kenyerek, izotóniás és nélküli víz. Jól feltankolva folytattam az utat az újonnan beért túratárssal. Vele nyargaltunk át János várára, s onnan a Rédei-Nagy patakhoz. Itt aztán elvesztettük a jeleket, pedig kettõ is volt (S, Znégyzet). Szerencsére a túratárs tavasszal is járt erre, így hamarosan meglelte a felfelé vezetõ zöld jelzést. Jókora kaptatóval értünk fel Tilalmas tetõre, ahonnan én ismét futófokozatba kapcsoltam. Innen eseménytelen jelfigyelgetés a szántóföldek mellett futva fejezet következett. Többnyire lefelé szaladva értem el újra a Szurdokpüspöki országutat, annak is Eszter forrás nevû most már csak frissítõ pontját. Az elsõ kört tehát letudtam. A pontõrök mindenféle jóval, szõlõvel, sós és édes kex-el (a magukéból) kínáltak. Még egy tartalék vizespalackot is kaptam az elõttem lévõ 15 Km.-re. Újra elfutva Szurdokpüspöki innensõ széléig, balra kanyarodva kezdõdött meg a kálvária. A térképen persze láttam a sûrüsödõ szintvonalakat, de a valóság mindig más. Csak jöttek és jöttek az emelkedõk. Néhány kanyar és megint felfelé. Már többször látni véltem a tetõt, de újra és újra csalatkoznom kellett. Futásról már régen nem volt szó. Erõteljes lassuló baktatás amire képes voltam. Tantaloszi kínokat éltem át, a felsejlõ csúcs egyre csak távolabb került. A tetõn végre lerogytam s némi tankolást követõen elkezdtem lefelé döcögni. Hamarosan elértem a Hármas határt letudva ezzel a második kört. Itt a 2 úr mutatta a helyes utat a Köves-tetõre, ami egy bozótos dombocska. A másik oldala finom lejtõ egészen a pincékig. Elhúzva elõttük újabb lejtõ s újabb még igényesebb pincék következtek. Az egyikben az utolsó EP. Az itt lévõ család ugyancsak kedvesen fogadott. Nápolyi s víz elfogyasztása után új erõre kapva döngettem fel a következõ lankás emelkedõre, ami a betonútig vitt. Sajnos az utolsó 4 Km ezen a betonon vitt a faluba s azon át a célba. Jó volt megérkezni. A hegyek s különösen a Nagy-hársas kiszívta minden erõmet. Pedig a Muzslától féltem jobban. Hiába most már megtanultam a Nagy-hársast is tisztelni.
A célban megint barátságos hangulat fogadott. Nagyon szép kitûzõt és emléklapot is adtak s egyúttal invitáltak a szemközti horgász tavacska partjára, ahol lecsót lehetett enni. Némi frissítõ sörözés és kólázás után át is ballagtunk megkostólni a fejedelmi étket. Tényleg finom volt és jól esett. Hogy tudták ennyi pénzbõl (800 Ft.-os nevezési díjakból) kihozni mindezt? - csodálkoztunk. Kellemesen - rég elfelejtve a két jókóra hegyet - elfáradva és élményekben gazdagon hagytuk el a falut. De nem örökre, mert ide vissza kell jönni. Egy önzetlen csapat baráti hangulatot idézõ szervezése ebben az egyre ridegebbé váló világban. S persze visszahív a Mátra is mely megunhatatlan s errõl az oldalról is fenséges, de kemény is. Igazi kihívás.