Túrabeszámolók


Kelet-Mecseki Barangolások - kreatív

r.eszterTúra éve: 20092009.09.02 21:14:20
András túrapajtival indultunk szombat reggel Zobákpusztára, Komlóról. Mert ha szombat, akkor túra :) Szintén a buszra várakozott három hasonszõrû a Hétdomb Egyesülettõl, õk azonban a Vörösfenyõhöz tartottak, valamilyen más túra kapcsán. Mi voltunk a 15. és a 16-os indulók, reggel 8-kor, úgyhogy túl nagy tolongás nem volt. A rajtban kaptunk egy térképmásolatot, útvonalleírásra most nem volt szükség, hiszen ez volt a túra lényege: nem volt megadva kötelezõ útvonal (csak ajánlott). Mondjuk az is igaz, hogy túl sok variálási lehetõség sem volt, az ellenõrzõpontok nyitvatartási ideje miatt. Mi többé-kevésbé az ajánlott útvonalat követtük, csak Pusztabánya után a Szederindás kút felé mentünk, meg útba ejtettünk még néhány forrást, a Mecsek forrásai tm-hoz. A vadregényes Takanyó völgyön át indultunk Pusztabánya felé. A Takanyó forrást persze ’elbeszélgettük’, így a völgy egy rövid szakaszát kétszer is megcsodálhattuk:) Pusztabányán csokival vártak minket, a Betyár forrást követõ réten pedig a most nyíló õszi kikericsek nyújtottak örömet és fotótémát.
A Vár völgyi kulcsosháznál is nagyon kedvesen fogadtak bennünket, a pontõr még a pogácsáját is felajánlotta, de volt még tartalékunk, így nem ettük el elõle :) Aztán sikerült kétszer is belelépnem a patakba, pedig az András megmondta h kétszer nem lehet…
Következõ állomás a Vörösfenyõ volt, ahol újra találkoztunk reggeli ismerõseinkkel, akiktõl kaptunk pitét is, jókor érkeztünk:)
Ezután becserkésztük a Balincai kutat egy fotó erejéig, majd a Kata forrást vízmerítés céljából, majd folytattuk utunkat, egy jólesõ kaptatóval a Dobogóra.
Kisújbányán pecsét, majd a túra egyik legszebb része következett, számomra legalábbis: ugyanis eddig valahogy nem tûnt fel Miske tetõ szépsége,most viszont teljesen magával ragadott ez a ligetes, mezõs táj, a színesedõ erdõhatárokkal. Meg is fogadtam, hogy amint tudok, visszatérek oda, és egy egész napot fogok ott ücsörögni :)
Ekkor már erõsen gyülekeztek a felhõk, Püspökszentlászlón már dörgött is, de nem estünk különösebben kétségbe, túráztunk már esõben máskor is :)(Ezúttal azért megúsztuk) Itt kaptunk elemózsiát is, és ha néhány késõbb érkezõnek nem maradt almás pite akkor bocsi, de nagyon finom volt :)
Innen mintegy félóra alatt be is értünk a célba, ahol megkaptuk az emléklapunkat. Nagyon kedvesen megköszönték a részvételt, és véleményt is kértek, min tudnának esetleg javítani. Csak hazafele menet jutott eszembe, hogy egy kitûzõnek örültem volna, már csak azért is mert én mindegyiket szent ereklyeként õrzöm, jó lett volna errõl a túráról is. De sebaj, ettõl függetlenül egy szép nappal gazdagabban mentem haza: köszönöm Andrásnak a történeteket és a társaságot, és imádlak Kelet-Mecsek!