Vértesi Kerekezés, szervezõi
Az elmúlt két évben, addig rágtam a fõszervezõ fülét, hogy kellene hosszabb táv is, mert az vonzhatná a tapasztaltabb teljesítménytúrázókat, míg azt nem mondta, tegyek le egy javaslatot. Kettõ lett belõle, mivel a véleményem szerint a Kozma 60 MTB óta, nagyon hiányzik egy montis táv is. Szeptember elején elküldtem a javaslataimat. Sokáig semmi, majd a 2x7 mérföldes tekergésen szólt Brigi, hogy ezzel a két távval együtt küldték el a kiírást, a TTT-seknek. Így csöppentem bele életemben elõször egy teljesítménytúra szervezésébe.
A két új táv kijelölésénél fontos szempont volt, hogy a lehetõ legkevesebb legyen a közös szakasz a gyalogosokkal, használja fel az 50-es és 70-es távok ellenõrzõpontjait, s azok közül mindenféleképpen menjen el Kõhányáspusztára.
Ez évben, mivel télen a Kató-hegyen a Z+ jelzésen nagyon tönkrement az út, új nyomvonalat kellett kijelölnöm. Vérteskozma felé pedig terepre vittem a távot, csökkentendõ az aszfaltos részek arányát. Ha montival megyek, nem szeretek betonon tekerni.
A gyalogos túra szervezõi elvállalták, hogy Kõhányáspusztán kívül, két pontjukon is pecsételnek nekünk, így a montis távon, 550 m-t vittem el az útvonalat a Géza-pihenõtõl, a K-ig, a 110-es távon pedig a Mátyás-kút felé a K+ keresztezésnél segítettek be nekünk. Köszönet érte.
Eredetileg az útvonalat Tatabányánál, az 1-es fõúton jelöltem ki, s a kiírásban is ez szerepelt. Az idén, a Lowe Alpin maratonra menet ért a nagyon kellemetlen meglepetés, miszerint kitiltották a bicikliseket az 1-es út ezen szakaszáról is. A Magyar Közút illetékese telefonon elmondta, miszerint ez év januárjában vették észre a hibát, hogy elfelejtették a kerékpárosokat kitiltani, s ezt rögvest pótolták is. Be kellett vetni az alternatív változatot, aminek egy másfél km-es szakasza kegyetlenül rossz minõségû.
A Magyar Közút egyébként engedélyezte az 1-es út használatát, de csak rendõri biztosítás megrendelése mellett. Ennek költségeit egy kerékpáros teljesítménytúra nem tudja kigazdálkodni, így nem tudtunk élni a lehetõséggel. Biztosítandó a tiltott rész elkerülését, Szárligetre is terveztem ellenõrzõ pontot.
Elkészítettem, a két új táv részletes, kilométerórával használható itinerét.
Sajnos a két régi távé, egyszerûen nem fért bele az idõmbe. Ennek megfelelõen itt volt a legtöbb navigációs probléma. Elnézést kérek azoktól akik emiatt, illetve a silány térkép miatt tévedtek el. Az itiner készítõ túrát ma sikerült végre megcsinálnom.
Az útra történõ felfestések, annak ellenére, hogy nagyon sok túrán alkalmazzák, a valóságban nem megengedettek, mint erre a Magyar Közút irata is felhívta a figyelmemet, az alkalmazásuk esetén, a mi költségünkre történõ tisztítást beígérve.
A montis távnál szokatlan, az ajkai Pajtli házaspár által használt szigetelõ szalagos jelzésekkel segítettem a résztvevõket, ahol szükségesnek láttam, bár a régi fõszervezõ ukáza úgy szólt, csak a leges- legszükségesebb helyen szalagozzak. Azért annál sokkal több helyen jelöltem meg az útvonalat, de a túrázók véleménye szerint, néhol még ez is kevésnek bizonyult, s a szigetelõ szalag sem nyerte el tetszésüket. Azt azért megjegyezték, hogy miután tudták mit kell keresni, már egészen jól követhetõ volt. A rajtban egyébként minden montisnak felhívtam a figyelmét, a szokatlan jelölésre, de ez kevésnek bizonyult. Volt egy érdekes, nem egyedi probléma: Vérteskozma után, a Z és S jelzések szétválásánál, többen is elmentek a Z jelzésen, az itiner, a jó, idén felújított jelzések, s annak ellenére, hogy plusz jeleket is raktam ki. Azért nem egyedi, mert a tavaszi Vérteskozma túrán is többen jelzést tévesztettek. Akkor a Z helyett, elindultak le Csákvárra a sárgán. Valamit itt ki kell találnom jövõre!
Az észrevételek alapján módosítom az itinereket, hogy kevesebbet kelljen olvasni, de azért a részletesség is megmaradjon, ha gond van.
A montis táv fogadtatása igen kedvezõ volt.
A 110 km-es aszfaltos távé, már sokkal vegyesebb, több volt a probléma. Volt aki az itinert minõsítette használhatatlannak, volt aki az útminõséget kifogásolta, vagy mindkettõt. Másoknak viszont tetszett, s az itinert is jónak minõsítették.
A tapasztalatok alapján, jövõre a 110-es aszfaltos táv teljesítését sem fogjuk ajánlani országúti kerékpárral, csak trekinggel, vagy montival.
A 110-es távon is volt egy érdekes probléma. Már beért 4 résztvevõ, amikor a szárligeti pontõr telefonált, hogy nála még senki sem járt. Délutánra kiderült, hogy Szárligeten, ami enyhén szólva sem világváros méretû, két Liget Sörözõ van, s a pontõrök és a túrázók nem ugyanabba mentek. Miután ez kiderült, a pontõrök átköltöztek, s az utolsó indulóknál rendbe lett a dolog. Elmondták, hogy a dolgozók is panaszolták, miszerint a szállítók is gyakran rossz helyre viszik a megrendelt árut. „Köszönet” ezért Szárliget polgármesterének, s a vállalkozói engedélyek kiadójának.
A montis távnál, igencsak izgultam, hogy a pénteki csendes esõ, mennyire veszi el a bringások kedvét az indulástól. Sokan nem tudják, miszerint a Vértes murvás és földútjainak zöme esõ után, ha az nem felhõszakadás (hordalékiszap csapdák), sokkal jobban járható, mint aszályos idõszakban. A hegységre jellemzõ ugyanis a sok helyütt laza, homokos talaj, aminek az esõ tartást ad, nem merül el benne a kerék. Voltak pocsolyák is, de a zömük lazán kikerülhetõ. Véleményem szerint, az utak járhatósága, nagyon közel volt az optimálishoz. Fönt a Dobai bánya utáni homokút, például csak 3-5 napig járható komolyabb esõk után. Azután már csak a biciklitolás marad a mély homokban.
Jövõ évre elvégzendõ feladatok: itinerek pontosítása, módosítása (megvan rá az elképzelésem); Használható térkép, vagy térképvázlat biztosítása (nehezen megoldható, vagy igen költséges, mivel a 110-es táv például csaknem a teljes hegységet bejárja); visszatérni a hagyományos szalagozásra.
Végül a túra számokban: 75 MTB: 45 induló; 50-es aszfaltos: 11 induló; 70-es aszfaltos: 19 induló; 110-es aszfaltos: 23 induló. |
