Túrabeszámolók


Vértesi barangolások / Vértesi kerekezés

ParadTúra éve: 20092009.08.18 22:00:34
Vértesi barangolások 25,
avagy a találkozzunk sok ismerõssel túra :-)

Reggel a 6 órási fehérvári busszal kivételesen nem Pestrõl, hanem Tatáról indultam, Emese Tatabányán csatlakozott hozzám. Még szintén Tatabányán belül több túrázó kinézetû ember szállt fel a buszra, többek között nagy meglepetésemre az egyik gyõri ismerõsöm is a kisfiával. A busz csak a Zámolyi elágazásig vitt minket. Ott gyors reggelizést követõen letelepedtünk a buszmegállóban, hátha valaki megszán minket és bevisz Gántra. Szerencsénk is lett, bár nem a mi kezdeményezésünkre állt megy egy futó. Köszönet neki a fuvarért! Most már tudom bátrabban és határozottan kell legközelebb jelezni a stoppolási szándékomat. :-)

Gyors nevezés és táskaátpakolások után 8.10-kor elrajtoltunk Emesével ketten. Még ki sem értünk az útra, mikor egy biciklis srác széles mosollyal rám nem köszönt. Nem sok kerékpáros túrázót ismerek, ezért hirtelen nem is tudtam hova tenni szegényt, de mint kiderült a Tési fennsík túrán találkoztam vele és a barátjával és ott beszélgettünk, valamint kerülgettük egymást. :-) Õk biciklivel voltak, mi Petamival gyalog. Nagyon örültem neki, hogy megismert, mert nem is számítottam rá, hogy még egyszer találkozom vele, és emlékezni fog rám, meg arra hogy mirõl beszéltünk. :-) Mindezek után még jobb kedvvel indultunk el az OKT útvonalán, és a bicósokkal már nem is találkoztunk többet.

Az út a leíráshoz híven elõször kiment a faluból, majd a mezõ szélén hirtelen jobbra fordult. Utána a jól kivehetõ kék jelzés mentén haladtunk jó iramban. Mikor meg-meg álltunk fényképezni, olyankor hagytak le minket emberek, de igyekeztünk mindig megfogni õket, mert az olyan jót tesz az ember lelkivilágának. :-) Egy ilyen alkalommal találkoztunk Évával, akivel még a Kõris Körül túrán ismerkedtem meg. Már egy ideje szépen alattomosan emelkedett az út, mikor elértük az S és K elágazást. Itt én ismét lemaradtam fényképezni. Nagy meglepetésemre ekkor Zoli ért utol minket. Együtt mentünk, és beszélgettünk egy kicsit, az MTSZ minõsítésekrõl, valamint az is kiderült, hogy õ az 50-es távon van. Közben szépen haladtunk felfelé a Szõlõ-hegy oldalában. Mi megálltunk elriasztani a kullancsokat, ekkor Zoli otthagyott minket és bár sokáig láttuk még magunk elõtt, nem sikerült utolérnünk. Szépen komótosan megmásztuk az Antal-árok emelkedõit, és egy kisebb vízszintes szakaszt követõen 9.40-kor megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ pontra. Legyûrtünk 6,5 km-t és kb. 200-250m szintet.

Mivel idõben nem álltunk annyira jól, és most egy lejtõsebb rész következett megpróbáltunk kicsit belehúzni. A pontnál lecsatlakoztunk a K jelzésrõl és áttértünk a Z sávra. Piros pont a szervezõknek, mert nagyon jól kitáblázták az elágazásokat. Ha akartunk volna sem tudtunk volna eltévedni. :-) Szép, ereszkedõs szakasz következett. Elõször bükkös, majd ritkásabb, fás részek váltogatták egymást. Régen voltunk már ketten túrázni, így hamar eltelt az idõ a jó beszélgetések közepette. Egyszer csak odaértünk a Z sáv és a K négyzet elágazáshoz. Innét egészen Kõhányásig ismertem az utat, mert kb. 2 hete jártam erre gyõri barátokkal, mikor a Várak a Vértesben túramozgalmunkat fejeztük be. Csak akkor az ellenkezõ irányba haladtunk. Emlékeim nem is csaltak meg, a K négyzet jelzésen egy szép napos rész fogadott minket, ahogy azt meg is jósoltam. Nem örültünk annyira neki, viszont itt ért utol minket Laci bácsi Gyõrbõl, így vele mentem pár száz métert. Régen láttam, így jól esett vele is beszélni pár szót, és mint kiderült velünk ellentétben õ is az 50-es távon volt. Mikor láttam, hogy Emese nagyon lemaradt, elõreengedtem Laci bácsit, és megvártam Emesét. Beérve az erdõsebb részre még kanyargott egy db-ig az út, majd odaértünk a Mindszentpusztai kulcsosházhoz, a második ellenõrzõpontunkhoz. Idõben nagyon jók voltunk, 10.57-et mutatott az óra, és már 12km-en és az elõzõ ep.-hez képest újabb 50m szinten túl voltunk. Engedélyeztünk magunknak egy kis ebédszünetet, pihentünk kicsit, majd 11.10 körül nekivágtunk a 3. ep-ig tartó 7,5 km-es szakasznak.

Pár száz méter utána a K négyzetrõl ismét visszatértünk az OKT jelzésre. Megcsodáltuk, hogy az elágazásnál fel van festve a fára, hogy merre van a pecsételõ hely. A K sáv eleinte észrevétlenül emelkedett, így egészen tudtunk haladni a kis kanyargós ösvényeken. Az egyik elágazásnál több bizonytalankodó turistát megerõsítettem, hogy igen az a helyes út, amelyiken el akartak indulni. Lehet ott én is bizonytalan lettem volna, ha nem emlékszem még az útra a már említett két héttel ezelõtti itt jártamból. Egy helyen Emese elõrement, míg én fényképeztem. Mikor elindultam, hogy utolérjem, pont engem is utolért két futó, így elõször csatlakozni akartam hozzájuk, hogy velük kocogva beérjem Emesét, de végül õk is leálltak sétálni, így beszélgetve, sétálva értük utol barátnõmet. Mikor ez megtörtént, õk, - ahogy fogalmaztak – teljesítették a küldetésüket, hogy odáig elkísérnek, otthagytak minket és tovább futottak. Idõközben szépen nekiállt emelkedni az út is. Felmásztunk a – részemrõl – sokkal meredekebbnek hitt Oroszlánkõ várrom mellett a Baronna-hegyre. Innét már lankás, lejtõs szakasz következett Kõhányásig. Néha úgy éreztük, hogy soha nem érünk már oda. Egy idõ után mikor hallottuk az autók zaját, az új erõt adott a továbbhaladásra. A kõhányási 3. ep-re való érkezésünket 12.40-re terveztük, ehelyett jócskán megkésve 13.04-kor kapuk meg a hõn áhított pecsétet. Túl voltunk 19,5km-en és az elõzõ ponthoz képest kicsit több, mint 100m szinten.
A pontõr nagyon rendes volt, figyelmeztetett miket, hogy a térképeken látható K kereszt jelzés a valóságban már átváltozott S sávvá, és a végén kicsit módosult is. A finom lekváros kenyér elfogyasztása után nekivágtunk az itiner szerint kb. 6,5, szerintem jóval hosszabb, talán több is, mint 7 km-es szakasznak. Eredeti terveink szerint itt már csak sétáltunk volna, mivel az út végig lejtett, de mivel idõvel kicsit csehül álltunk, így kénytelen voltam továbbra is kemény iramot diktálni Emesének. A cél a 14.45-ös legkésõbbi beérés volt, mivel 15.11-kor ment az egyetlen olyan busz, amivel nem túl sok átszállással haza is tudunk menni. Utunk Kõhányástól a célig szinte végig az S sáv jelzésen haladt. A jelzéseket szépen lehetett követni, néhol még felismerhetõek voltak a régi K kereszt jelek is. Teljesen jól követhetõ út volt, aminek egyhangúságát csak a végén, a villanypásztoron való kétszeri átkelés tört meg. Beérve a faluba, hamar megtaláltuk a célt, a tervekhez képest kis késéssel, 14.50-kor. :-)

A kedves rendezõktõl megkaptuk a kitûzõnket, meg 1-1 bónt amit fánkra lehetett beváltani. Gyors pakolás után megkerestük a vendéglõt, becsomagoltattuk a fánkot, és iparkodtunk is a buszhoz. A buszmegállóban ismét találkoztunk reggeli ismerõseinkkel, így együtt mentünk át Csákvárig, ahol elfogyasztottuk a fánkot, és cirka 50 perces várakozás után folytattuk is utunkat hazafelé. Jó társaságban, jót beszélgetve gyorsan eltelt az út, és már Tatabányán is voltunk, ahol a többiek leszálltak, én pedig továbbutaztam Tatára.
Mindent összevetve nagyon jó túra volt, örülök neki hogy részt vehettem rajta. Ha mindenáron kritikát kéne megfogalmaznom, az talán csak annyi lenne, hogy szerintem az utolsó 2 résztáv hosszabb, mint ahogy az itinerben szerepel, de lehet, hogy csak a meleg miatt éreztem úgy.
Köszönet a szervezõknek a jó szervezésért, ha lehetõségem adódik, jövõre is nekivágok valamelyik távnak. :-)