Túrabeszámolók


Hegyiember kör /Sas-hegy/Hirsch-orom/Klastrom/Vörös-kő/Urak Asztala csillag- és tájékozódási túra

lükepékTúra éve: 20092009.08.03 11:21:37
(Egyre hosszabb lesz a túracím.. :)

Nos, immár 3x-ra is elmentünk - nem bántuk meg. A helyszín izgalmas (bár 30 év múlva ha még kevesebb látszik a bázisból, még izgalmasabb lesz), az idõjárás remek.. A rendezõkkel egyidõben érünk a parkolóba, az egyszerûség kedvéért banyatankkal visszük felváltva a szolgáltatást. :) Uncsi az aszfalt, de az erdõ szép. Felérve már pár embert ott találunk, majd nemsoká egy pár érkezik - autóval. Neveztek a tájékozódásra, de azért ez nem túl sportemberi húzás. Elmegyünk geoládát keresni, hogy töltsük az idõt rajtig.

Papírokat megkapjuk, kiméregetjük a pontokat, néhol kellett nézni a térképet is, mert a fénymásolaton nem látszik minden, ezért mellé is lõttünk egy pontnak. A terepen sikeresebbek vagyunk, bár akad egy-két érdekes "erre a legrövidebb" megoldásunk. :) Fõleg RitaB átkozódhat csendben, amikor a poros-köves hegyoldalon némi gazban ereszkedünk alá, mert csak a csillagtúrára készült, és túraszandálban jött. :) Így jár, aki a cél/rajtban rábeszéli magát az indulásra..
Kellemes réteket és szép szintutakat érintünk (valamint a "2 pont között a legrövidebb út" elvét követõ Optikához csapódva 2 mély árkot is :) ), a minimális + 1 tartalék koncepciót követve 6 pont felkeresése után indulunk vissza. Végül egy hegyoldalban kommandósan felvágunk a hegynek - na ez nem esett jól, de szerencsére rövid volt.
A célba érve 3 kitûzõt és 2 oklevelet begyûjtünk - csillagtúra (K+O), tájékozódási (K+O) és 3. részvételért egy emlékkitûzõ... szinte sajnálom már, h a tavalyit akut nyaralás utáni fáradtság miatt kihagytuk. :)

Ekkor némi telefonos erõtöltés édesanyámba (62é), aki legnagyobb unokahugommal (8é) igyekszik felfelé, de már nagyon elcsoffadtak a déli melegben. Szerencsére már a bázis kapufélfájánál vannak, eléjük sétálok. Hamar regenerálódnak hála a szolgáltatásnak (ásványvíz, csoki és bónusz Gethétõl), Kata pedig játszótársra talál Kukucs és Bénó leánykájában illetve Vagdalthúsék Rozál kutyusában.

További 20-30 perc árnyékban pihegés után felcihelõdünk, és leindulunk a parkolóba. A beton már nem esik jól, Kata útközben növényi csúzlikat szedeget, anyum kicsit szédeleg a melegben, de az országút hangjaira azért felvillanyozódnak.
Összességében büszke vagyok mindkettõjükre, nem gyakorlott gyaloglók, és tetszett nekik is az erdõ.

Ezután már csak a szentlászlói Gesztenyés meglátogatása volt soron, hogy így is erõsítsük a szociális kapcsolatokat (sör, kóla, kávé). Persze a cukrászdát sem hagytuk ki, meglepõen nagy választék volt, a tesztelt áru pedig kiváló minõségû (Sacher-alagút, Dobos-torta, málnás-túróshabos, fehérboros alagút és puncstorta).

Remek nap. Jövõre is jövünk!