Budai Tájakon 30
Hajnalban némi hezitálás után döntöttem a 30-as táv mellett (az 50-es ellenében), így nem kellett rohanni a rajtba, ahonnan 55-ös rajtszámmal, 9:30-kor indultam egy kedves túratárssal (no, ezért is jó, hogy a 30-ra jöttem...). Miután megegyeítünk abban, hogy õ sem akar rohanni, nekivágtunk a bõ 30km-es távnak a sárga körtúra jelzésen. A túra javarészt gyakran járt, ismert jelzéseken halad, a sok jelzésváltásra azért oda kellett figyelni, elkavarni csak egy helyen sikerült... Ne rohanjunk ennyire elõre, mert addig még néhány hegyet meg kellett mászni -- elsõként rögtön a Nagy-Hárs-Hegy volt terítéken (ott meg egy EP), majd S- P- váltást, meg némi aszfaltot követõen a Fekete-fejet kellett a számomra "kevésbé szeretem" irányból leküzdeni. A P- P+ elágazásnál sportszzeletes pont, szépen kirakva csokikbõl az egyes távokra vonatkozó nyilak -- itt a csoki meg némi frissítés belefért, de robogtunk utána tovább (nem, nem akartunk rohanni...).
Nagykovácsiban a Gyopár nevet viselõ, opcionális (fizetõs) frissítõpont :-)) szolgáltatásának igénybevételét követõen vágtunk neki a P-, majd a Z- követésével a Zsíros-hegy meghódításának. Itt a ponton szokás szerint egy szelet dinnye volt az ellátmány (15.98km-nél tartunk, fél egy múlt tíz perccel -- á, mi nem rohanunk).
Innen Z-, majd Solymáron némi aszfaltkoptatás, illetve a Szarkavár alatt újabb pont, víz vagy alma választhatóan. Egy almát elrágcsálok, majd sétálunk tovább. Egy darabig nyílt terepen haladunk, a nap is kisütött, de sebaj, voltunk már melegebb idõben is túrán, no meg ez egy aránylag rövid szakasz, nemsokára be kell térni jobbra az erdõbe. Még itt sem volt gond, mentünk tovább a Z- jelzésen. A K- Z- közös szakaszával ismét egy emelkedõ következik, a Vihar-hegy oldalában kapaszkodunk felfelé.
Miután felértünk, "eltûnik" a Z- jelzés -- pontosabban csak a hûlt és levakart helye van meg, így némi K- beiktatása után megpróbáljuk megkeresni a letérést -- a GPS szerint sikerrel (no, ez a szakasz sem volt bejárva...), aztán jönnek a jelzések helyei a fákon, meg az ismerõsnek tûnõ ösvény, majd zártkertek, Virágos-nyereg. Itt elköszönünk a Z- jelzéstõl, és a S--on folytatjuk az utunkat. Ahol a Gázcsövet jelzõ oszlopra van pingálva a jelzés, ott ha balra tart az ember, az oszlop után nem sokkal jobb oldalon egy fa odvában durva darázsfészek lapul, elõtte 2-9 darázs repkedett az ösvény körül!
Az Újlaki-hegyen ronda szél fogad, meg persze egy pontõr, és két kanna ivóvíz is van, amibõl lehet fogyasztani. Én kihagyom, innen már csak a Vadaskert van elõttünk, persze addig még le kell ereszkedni a Határ-nyeregbe -- megbeszéljük a S- kellemes lejtõjével kapcsolatos élményeinket, majd nekivágunk az utolsó emelkedõnek.
Néhány biciklis szembe, õket elengedjuk, majd lejtõ, Hûvös-völgy, meg némi séta még a Nagy-rét csücskéig... Cél, bélyegzés, oklevél, kitûzõ; pontban délután négy óra... Tényleg nem siettünk :-))
A célba érkezés után zsíroskenyér, hagyma, fölségesen fínom csalamádé fogyasztható, illetve van lekvár meg málnaszörp is. A Z- "hiányát" nem tesszük szóvá -- megteszi más, sajnos jogos a kritika, ha lett volna bejárás, akkor ez kiderül, így viszont többen a K- jelzést választva mentek el a Virágos-nyeregig.
A szolid falatozást követõen visszasétáltunk a parkolóhoz, majd elindultunk haza.
|
