Túrabeszámolók


Csepel teljesítménytúrák

larzenTúra éve: 20012005.10.28 10:38:17
Nemcsak, hogy szintidõn belül értem haza, de még tíz óra sem telt az indulásom óta. :)))

A szervezés a Szigethalmiakhoz szokottan színvonalas. A térkép ugyan csak egy autóstérkép fénymásolata, de ez nem okozott gondot: a jelzések jók, igaz kissé kopottak, és ahol nem volt jelzés, ott gondos szalagozás igazította el a túrázókat.
jmte, Ebola és P-ista társaságában, kissé körülményesen jutottunk el a rajthelyre, mivel egy szakaszon HÉV pótlóval kellett mennünk. 7.35-kor rajtoltunk el P-istával, a kemény hideg miatt kicsit kocogtunk, majd Zsuzsáékat utolérve egyedül folytattam az utamat. Az nem lepett meg, hogy az elsõ ep.hez (4.07km) pontosan 30 perc alatt értem oda, hiszen végig kocogtam, de az már igen, hogy innen már leginkább gyalogolva 9ó06-kor (1ó31) már a második ep.hez értem (11.6km). A táj lapos volt, és leginkább unalmas, amit egy-egy szép téli fasor vagy a ködös Duna látványa tört meg. Néha egy-egy deres hajú/szakállú futó suhant el mellettem. :) A legrosszabb a tököli börtön utáni, kb. 5km-es, de sokszor annyinak tûnõ töltés volt. Unalmamban az autókat számoltam (9:5 a szembejövõk javára), és kocogtam. Nehéz mokaszin is keményen nyomta egy haverjával, muszáj volt kicsit futnom, hogy lehagyjam õket. :)

A szigetújfalui strandon frissítésként hot-dogot(!), teát és Cadbury's Nut Selection-t kaptunk, ez utóbbit minden egyes ellenõrzõponton. Valami csokigolyó a közepén mogyoróval. Nagyon finom. Megjegyzem, hogy a pont szabadtéren, bográcsban fõzte a virslit, mínusz 5 fokban! Köszönet érte! Már féltávnál voltunk, a fordító után további monoton kocogás és gyaloglás következett. Amikor letettem volna az elõbbirõl (38km-nél), utolért pár kocogó, velük húzattam magam tovább. Nem is gondoltam volna, hogy valaha a negyvenedik kilométer táján is lesz kedvem futni. Fogyott az táv, fogyott a nap, de a lendület nem: még a 45. és 47. kilométer közötti szakaszt is végigfutottam, igaz a 2.05km-hez 19 perc kellett, úgyhogy nem volt valami viharos a tempó. Mindenesetre sík terepen könnyebb úgy gyorsan haladni, ha az ember belekocog a gyaloglásba, mintha végig erõs tempóban gyalogol.

A végén még mosolyogtam, hogy egy párt már harmadszor elõzök le a 25-ös táv két rövidítésének következtében. Az utolsó izgalom Szigethalmon: mikor érünk már be? Természetesen a falut teljes hosszában át kellett szelni. A célban tésztát ígértek, de a Szondi tapasztalataiból okulva inkább nem is kértem (én hibám: nem vagyok tésztás - mindenesetre jó ötlet, hogy nem mindenhol gulyás van :). Átvettem a díjazást: jelvény, oklevél és egy egész doboz mogyorós csokigolyó. Az idõm 7 óra 35 perc lett, 51.83km-en!!! Hihetetlen, hogy mennyivel könnyebb síkon haladni, igaz annyival unalmasabb is. A bal térdem kicsit szúr, de nem fáradtam nagyon el. Az orrom és az arcom szétfagyott, az ígyemet megnyalva fázott a nyelvem, a HÉVen kicsit átmelegedve, majd leszállva róla majd szétfagytam a vizes pulóverben.
A rendezõk több helyen teát fõztek, láthatólag mindent megtettek, hogy enyhítsék a 'terepezõk' sanyarúságát. Még egyszer nagy köszönet a lelkiismeretes munkáért!