Túrabeszámolók


Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / Bakonyerdő

TopogóTúra éve: 20092009.07.20 18:57:17
Cuha 25km + jég és víz

Már nagyon vártuk a Cuha 25-öt, mert rég mozdultunk ki otthonról. A barátnõmet kicsit, anyámat nagyon aggasztotta a médiák által mesterségesen fokozott pánik az évszázad viharáról. Barátnõm megnyugtatása végett kértem egy ,,hivatalos” szervezõi állásfoglalást efemmtõl. Õ nagyjából azt válaszolta, hogy: Vihar? Bakfitty!
Szóval elindultunk.
7.50-kor sikerült elrajtolni, amikor még nagyon kevesen regisztráltak. Arra gondoltunk, hogy biztos a várható idõjárás riasztotta el a résztvevõket. Számunkra volt egy elõnye a dolognak. Nem kellett olyan messze parkolni, mint tavaly. Az elsõ ellenõrzõig eseménytelen utunk volt. A pontot követõen – a mûút után az erdõbe érve - sajnos elbizonytalanodtunk. Annyira jól elbeszélgettünk, hogy senki nem figyelte a jelzéseket. Kellett egy másik csapat segítsége, hogy újra felvegyük a ,,ritmust”. A 2. ponthoz közeledve már kezdett a piros sávba érni a képzeletbeli - párás levegõ és szúnyog támadás kombó - életérzés mutatónk.
A 3. pont felé közeledve már biztos voltam benne, hogy meteo(u)rológusok megint – szokás szerint - mellényúltak. A 3-as pontnál ismét némi zavar keletkezett nálunk, mert a katonák jelzõbójájánál is lelkesen lyukasztottunk. Végül sikerült a jó pontot is megtalálni. Eközben át kellett vágni magunkat egy komplett forgalmi dugón, ami a párhuzamos rendezvények szervezõi miatt keletkezett. Különféle civil és katonai jármûvek ide-oda tolatgattak az úton és a mezõn, minden látható szervezettséget nélkülözve. Mindeközben az ideiglenesen felállított hangszórókból disszonáns ,,zene” üldözött tovább minket, és minden élõ identitást az erdõbõl. Még át kellett rágni magunkat néhány magas, karcsú és vaksüketnéma fiatalemberen, akik múlt századi mackókban végeztek nyújtó gyakorlatokat az egyszemélyes híd közepén, aztán megmenekültünk Az egész rendkívül szürreális volt, mint egy David Lynch film álom jelenete. A négyes pontot még mindig kedélyes vasárnapi séta hangulatban értük el. Persze ehhez az is kellett, hogy ennek a túrának a szintkülönbsége jelképes.
A 4. pont után, a forrásnál volt egy ablak az égre. Akkor vettük észre, hogy csúnya, setét fellegek nyomulnak fölénk. Látszott, hogy ennek fele sem tréfa. Különösen, hogy még elõttünk volt egy kritikus szakasz, az Alsó-Cuha. Hát elcsendesedtünk és a beszéd elmaradásából megspórolt energiát a lábaink felé továbbítottuk. Rekord sebességgel daráltuk le az általunk esõben veszélyesnek tartott szurdokot. Amikor átvettük a matricákat az ötösön, akkor koppant az elsõ csepp a pontõr bácsi Skodájának tetején. A többi már történelem. Vagyis mindenki átéli, elszenvedi, csak késõbb másként emlékszik rá. :)
A jég által történõ fejbe verés, esõköpeny ellenére bõrig ázás megvolt nálunk is. Ezt mi még színeztük egy utolsó vaskos eltévedéssel, de végül ráleltünk a sárga ösvényre, és izgatottan vártuk, hogy rendezõk még a célban lesznek-e. :)
Ott voltak, és ott volt a jelvény, meg az emléklap is! Persze ne feledkezzünk meg a zsíros, hagymás kenyérrõl sem. Akarom mondani margarinosról, mert a zsír elfogyott, mire odaértünk. Persze lehet, hogy lett volna még, ha szólunk efemmnek, de látszott, hogy ideges, mert még nagyon sokan voltak kint. Kissé fura lett volna, ha elkezdünk reklamálni a menü miatt, miközben esetleg mások az életükért küzdenek a szurdokban a megáradt Cuha miatt.
Azóta már tudjuk, hogy senki nem sérült meg, és mindenki célba ért. Efemmnek igaza lett: bakfitty!