Túrabeszámolók


Balaton

tétova hegyi-teveTúra éve: 20092009.06.28 10:48:24
Sziasztok,
a Balaton 50 valóban nem egy megszokott felfogásban szervezett túra. Itt dolgozni kell az elõrejutásért, az az nagyon oda kell figyelni végig az útvonalon. S nem árt némi tájékozódási tapasztalat sem. De pont ez volt, ami idevonzotta tétova teve-ségemet. Aztán kell még némi szerencse is. A korábbi évek beszámolóit olvasva (itt fõleg efemm-nek jár köszönet) készültem lélekben és térképpel is erre a túrára (legközelebb tájolót is hozok).
A kapott segítségek közül a fénymásolt térkép nem sokat ért. A leírás meglehetõsen szûkszavú volt, de az eléjén az alapján tudtam menni. Azzal én is egyetértek, hogy a rendezõknek fel kellene hívni az indulók figyelmét, hogy mire számítsanak, illetve mire ne (már a kiíírásokban, de legkésõbb az indulásnál). Ezzel sok késõbbi félreértésnek ill. bosszankodásnak lehetne elejét venni.
De jöjjön a várva vár túra-futás. 9-kor indultam neki Bfüred utcáinak. Hamar elveszett a jel, de a hegy ott volt, ahol szokott a kilátó meg a tetején. Ezt a hegyet még lazán sikerült megfutni bár a párás meleg erõsen megizzasztott. A hegyrõl lefelé vigyázni kell a kék és kék kereszt elágazásra. Itt még éber voltam, de Arácsra leérve az ott ejtõzõ kerékpárosok kicsit elirányítottak. A térkép alapján aztán helyretettem magam. Kisebb keverések az Arácsi temetõhöz. Pedig itt még barátságos, szurkoló turisták is voltak. A temetõtõl picit vissza a Péter hegy aljáig. Itt a hegyre felvezetõ kék elég problémás, tényleg nagyon kell figyelni. Nekem is a turisták segítettek megtalálni Ezt a hegyet is sikerült futva abszolválnom. A tetõn aztán erõsen kellett keresni a kéket. Némi félremenés után meglett, de aztán újra eltünt. A nyeregben lemenõ villanyvezetékek mentén értem le a szõlõkig. Szépen rendezett porták során vitt az út Csopakig a 73 útig. Itt újabb keverés míg meg nem lett a Malom csárda. Kb. azzal szembe ment fel a kék jelzés a Csákány hegyre. Ez jól ki volt jelölve. A tetõn barátságos pontörök fogadtak Balaton szelettel és sok-sok vízzel. Benyakaltam aztán nyomás tovább. Palóznakra le gyönyörû kilátás esett a tóra. Valami hihetetlen szögben látni innen a tavat. Sajnos itt hosszabb betonút következett a Lovas-i kocsmáig. Közben az út menti csoda házakat szemlélve tapasztaltam milyen gazdag ez az ország. A legjobban egy kisebb, fehér palota, szépen rendezett kerttel ragadta meg a figyelmemet. Épp üres volt, gondolom csak 7végén lakják. Egy hatalmas zászló állt az egyik sarkában nagy Magyarország címeres zászlóval. Ennek a képnek azért üzenete volt. De jött a hûvös kocsma, ahol sajnos nem tudtam venni innivalót, mivel nem hoztam pénzt. Legközelebb fogok. Aztán a Malom völgyben a sárga és zöld a térképemtõl eltérõen együtt ment. A Szent kereszt után egy kerékpárossal találkoztam, aki épp visszafelé jött s kereste az utat. Neki újabb kiadású térképe volt. Hiába, mert mint kiderült az én régebbi térképem mutatta itt jól az utat. Azaz kicsit balra visszafelé s aztán egy jobbos kanyart követõen a Király-kúti völgy. Na ez már tetszett, erdõ s kétoldalt hegy. Ez az ahol szeretek futni. A Király kút után aztán teljes eltévedés. Szerencsére hallani lehetett az országút zaját. Kinyomtam az útra s innen már ezen folytattam Veszprémfajszig. Sajnos a vizem elfogyott s itt meg is reccsentem. Gyaloglolva tudtam csak folytatni. A falu szép volt, rendezett portálokkal. Épp 1 helyi, népi dzsembori zajlott. Baláca-n aztán végre leittam magam. Kotyogó hassal indultam vissza a falu elejéig s kicsit tovább. Itt egy kék szalag mutatta a lekanyarodás helyét a zöldre. Ha nincs a szalag még mindig keresném az utat. Szekérúton ballagtam tovább. Óriási elszórtan álló tölgyek kísértek. S láttam egy mereven álló halott fát is. Meglepõ volt. Ha halott miért nem fekszik szépen le? Ezen a szakaszon a kék szalagok és a jelzések is segítettek (bár a zöld egy szakaszon zöld "L" -be váltott. Sikerült meglátni a 300 éves tölgyet is. Kiváncsi voltam rá, mert nemrég Lengyelországban (Kielce városától nem messze) volt alkalmam egy 1000 évest látni. Gondoljatok bele 1000 év ezen a földön. S a fa teljesen élt, mint akinek még van 1000 éve. Aztán jött a piros+ balra. Itt s figyelni kell mivel van egy két finom kanyar. A Koloska völgyben tényleg fejedelmi ellátás fogadott. Természetesen ettem a híres gyümi levesbõl s kipróbáltam a zsíros kenyereket is. S ittam mint a gödény. A völgy páratlan, nekem ez a szakasz volt a legszebb. Pompás sziklaalakzatok. De a kedvencem egy sziklával ölelkezõ jókora fa volt. Egy holt és egy eleven szerelme. Furcsa páros. A völgy végén aztán valszeg túl hamar lekanyarodtunk a kerékpáros fiuval. A térképe alapján sikerült helyretenni a dolgokat és megtalálni a nyiladékot, amely a Recsek hegyre vitt fel. Fenn két laza fiatal pontõr finom hideg vizzel fogadott. Aztán elkezdtem ujra futni igaz itt többnyire lejtett az út. Egy susnyásban valami 6. érzék és egy alig észrevehetõ kék szalag muatatta , hogy balra kell menni. Hidegkútra leérve a balaton bike-osoknak kitett frissítõ ponton nyomtam le egy banánt és némi vizet. Igazán szolidárisak volt az itteni személyzet. A Hegyes-mál hegyre fel aztán totál elkevertem. Irány szerint felhasználva a tájfutásban szerzett tapasztalatokat sikerült megtalálni a zöldet. Igaz egy kerékpáros is segített. Aztán a hegy aljában az utolsó pont és õre egy öregúr. Némi beton s egy balkanyar után vissza az erdõbe. Újra erõsen kellett figyelni a jelzéseket. A kerékpárosommal például újra összeakadtam. Hátam mögött bukkant fel, elvétette az irányt. Aztán együtt bumliztunk ki mindenféle réteken a Füredi országútra. Elméletileg már nem lehetett volna baj. Én viszont annyira benéztem egy keresztezõddést, hogy teljesen eltévedtem. Kb. 20 járókelõt kérdeztem meg míg meglett a pályaudvar s mindez kb. 20 percembe került.
Kemény és tanulságos túra volt. Annyit mentem rajta, mint tavaly a Less Nándin pedig az a Bükk-ben van és 60 km. Halálra fáradtam. De jó volt, nekem tetszett. Persze ez a Balatonfelvidék, nem a Bükk vagy a Mátra. De ennek is megvan a szépsége. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni, de kéretik készülni rá.