Túrabeszámolók


Szent Iván éji sóút

vaddinoTúra éve: 20092009.06.22 13:51:38
Szent Iván-éji Sóút Extra
Szolnok-Nagykáta között,50 km

Szombat este fél 9 körül érkeztünk BeugróLánnyal a szolnoki vasútállomás elé.Neki nem állt szándékában a túrán részt venni,de a Kaptárkövekrõl hazafelé menet megejtette ezt a kis kitérõt Szolnokra,hogy engem a rajtba elszállítson.Ezúton is köszönet érte.
Esni kezdett,én mélázva néztem az esõcseppeket a szélvédõn.Nem volt kedvem szarrá ázni,de már nem mondhattam azt,hogy oké,én innen megyek Pestre,ha már kitért miattam Szolnokra.Évõdtem vagy fél órán keresztül,majd végül a csendesedõ esõ hatására az indulás mellett döntöttem.Elköszöntem BeugróLánytól,majd megindultam az állomás felé.KuJoMi épp ekkor rajtolt,Rushboy pedig indult volna utána,de szólta várjon már meg.

Beneveztem a csökkentett-egységesített nevezési díjat,kaptam láthatósági mellényt,elküldtem a csomagom Nagykátára,majd 21:20 kor üldözõbe vettük Rushhboyyal KuJoMiékat.Sokat hallottam a Sóút szinte legendás egyeneseirõl,monotonitásáról,kicsit tartottam is a csoffadástól.Elindultunk kifelé a városból,közben túratársakat elõzgettünk,majd nemsokára beértük Józsiékat is.Letértünk a 32-es útról,egy majorság,és egy nagyon vagány gumikoptató autós mellõzése után elhagyott minket egy tésztaszûrõ-szerû kipuffogóval rendelkezõ Lada-õ is ahhoz a tanyához tartott,ami mellett mi is elkanyarodtunk,és ahol társaival az éj leple alatt patkolták a verebeket.=)
Hamarosan megérkeztünk Abonyi út vm-re,ahol Rusboy tájékoztatása(idézve a Nyugati pu. hangosbemondóját) szerint még a személyvonatok sem állnak meg…Megkaptuk elsõ pecsétünket,és mellé egy csokit.Továbbhaladtunk elfelé a vasúttól,és három km,illetve az esõkabát levétele után 45 fokkal jobbra kanyarodtunk.Nincs mit irni,no az éjszakai pusztáról,ahol még a csillagokat is eldugták elõlünk.A kanyar után még egy kicsit haladva elértünk a második EP-t,az pléhKrisztusnál,ahol üdítõvel vártak minket.

Innen 4,4 km nyílegyenes szakasz következett,még lámpát sem használtunk,csak 4esben daráltuk a kilométereket. A következõ ellenõrzõponton többeket utolértünk,és itt is kaptunk egy csokis sütis valamit,ami jól is esett.Közben éjfél lett.Rushboytól megkérdeztem,hogy mitõl fáradt el,hiszen ma még csak egy perce gyaloglunk…(Vass Álmos bejegyzett védjegye ez a szöveg…=))

Átkeltünk az Abonyt Újszásszal összekötõ autóúton,és rátértünk a Road to Hell-re.No szó szerint,merthogy tényleg Pokolba,Pokoltanyára vitt az út.GPS szerint 8,2 km.Évával futni kezdtünk ugy a felénél,hátrahagyva Józsiékat.Hamarosan átértünk Pest megyébe,ezt tábla mutatta,innen felezõvonal is lett az úton.Egyetlen autó jött szembe,majd elértük az ugató kutyákat a majorságnál,és volt egy tábla is Pokoltanya felirattal,amit le is fényképeztem,igaz csak telefonnal,és fejlámpa segítségével-ha csak mondanám,úgyse hinnék el otthon hogy van ilyen nevû hely=)
Itt nápolyit kaptunk a pecsét mellé,már 23,1 km volt mögöttünk,3 óra 45 perccel az indulás után.Kis pihenés,után odaérnek Józsiék is,nemsokára haladunk tovább,egyenesen Szelére.9 km.Lemaradozok,elkezdek csoffadozni,aztán szerintem alszok vagy másfél km-t(!),és majd hasra esek a keresztezõ aszfaltútban. Sehol senki körülöttem. Egyetlen fényt látok messze a hátam mögött,meg remélhetõleg Szelét elég messze elõttem. GPS szerint tök jó helyen vagyok. Keresem a szõlõcukrot a táskámban,sehol. Hosszas keresgélés után a zsebemben lelem meg,de nem emlékszem arra hogy mikor vettem elõ,és bontottam meg.
Mindegy,menni kell tovább,hamarosan meglátok egy színesen villogó akármit,és nem túl hamarosan oda is érek. Pecsét,túrórudi,aztán usgyi.Szele szélén utolérem megint Józsiékat,majd a kocsmáig ismét leszakadok tõlük.Fáj a bokám,fáradt vagyok,még a feladás lehetõsége is megfordul a fejemben.Ám amikor kérdezik,akkor megyek tovább,helyeselek,és kérem a másik lapot.Az útvonal azonban más,nem kell valami patakparti dzsungelben harcolunk,mehetünk az aszfalton,ami követhetõbb,de sokkal inkább gyilkolja a talpat.Kapunk virslit teával,és veszek egy kávét,ami semmit sem használa. A szervezetem csak kiröhögi,és ismét ágyért kiabál.De nem kap,azért sem.

Elindulunk,itt már 5 fõre duzzadt csapattal,a Tápiószentmártoni elágazásba,ahol jobbra fordulunk. A közúti tábla szerint 7 km,GPS szerint a nekünk kellõ elágazás és ellenõrzõpont 8 km pici hajlatokkal tarkított(kb.3 db pici hajlatot kell ezalatt érteni) aszfaltút után jelentkezik. Ez a szakasz nagyon nehéz,ráadásul itt is lemaradok elég vészesen,és cikk-cakkban haladok elõre. De ez nem tesz túl jót a távolságnak,ami köztem és az ellenõrzõpont között van,ráadásul egyre több az autó. Leülök,majd lefekszek a hûs aszfaltra. Pofozom magam,szõlõcukrot dugok az arcom mögé,de az is elfogy. Újra elindulok rendesen,és lám-csak közeledek. Elszántan gyilkolom az aszfaltutat magam elõtt. Megpillantom egy autó fényszórójának fényénél Józsi zöld felsõjét úgy 150-200 méterre elõttem. Futni kezdek,közben egyre komolyabban pirkad. Beérünk az ellenõrzõpontra,04:45 kor,ahol gyümölcslével várnak minket. Innen kb 8 km még. A világosság felébresztett végre és már csak az lebeg a szemem elõtt,hogyan áztatom magam a gyógyvízben jó sokáig. Kanyargunk jobbra balra homokos szekérutakon,majd egy kis aszfalt,aztán megint földút,még egy utolsó kanyar,és végre elérjük a nagykátai termált,ahonnan integetnek lelkesen a célszemélyzetet képezõ nénik. Kerek 9 óra lett a vége.Megjelenik Lipák úr is,átadta a díjazást,én pedig kis szöszmötölés,és Józsiéktól való elköszönés után belecsobbantam a 37,5 fokos gyógyvizes ülõmedencébe,és ott áztam majd másfél órát. Fantasztikus volt. Közben bizonyára sokan beértek(utóbb derült ki hogy 26-an)de csak néhányan látogatták meg a vizet,köztük Rafter is,akivel kicsit eszmecseréltünk a melegvízben.

Összességében nagyon jó rendezésû túra egy olyan tájon,ami éjszaka borzasztóan monoton és unalmas. Becsülöm Lipák urat a töretlen lelkesedéséért,amivel megrendezi a túráit,és ahogyan megrendezi a túráit. Próbálja a hozzáállásával és szolgáltatásokkal kompenzálni,hogy másmilyen a táj,mint a megszokott hegyek-dombok-erdõk. Nekik ez van,ebbõl gazdálkodnak. És nagyon jól,jõvõre találkozunk Szolnokon!

vaddino