Falasok(k) 50
Kicsit ugyan fájt a térdem, de nagyon mehetnékem volt, az idõ is szép volt, és nekem sem lesz mostanában lehetõségem túrázni, ugyahogy gondoltam, nosza rajta.
A picit kaotikusnak tûnõ nevezési procedúra után nagy kedvvel vágtam neki az útnak az elsõ meglepetés az volt, hogy itt nem a túrázók, hanem maga az útvonal kispistázik a jelzéshez képest, amit elõször a Petneházy nevû mûintézmény felett tapasztaltam, de késõbb pl. a Szarkavár elõtt is. De sebaj, gyorsan fogytak a kilométerek és kifejezetten örültem, hogy fel kellett menni a Nagy-Kopaszon lévõ kilátóba, ami roppant stabilnak tûnik, mérete ellenére is, és nagyon jó, hogy ki van jelezve, merre mit láthatunk. Voltam én már itt, de lusta voltam megmászni a kilátót, így erre a túrára itt és másutt is mondhattam, hogy olyat láttam, mint még soha :)ráadásul má ismert helyszíneken
Nagykovácsiban fura volt, hogy nem a megszokott útvonalakon közelitjük meg a Nagy-Szénást, de újat látni mindig jó, és így újra kipróbálhattam a kék keresztnél lévõ forgókaput (az erdõben!). Nekem a kedvenc részem a '174-es út' ami amellett, hogy szép, lehetõséget adott arra, hogy egy órán keresztül megtapasztaljam az egyedül az erdõben érzést, ami kifejezetten unikum a hasonló túrákon. Az Ördög-barlang volt az elsõ nagy csalódás, ha már arra megyünk nem lehetne valahogy elintézni, hogy legalább bekukkanthassunk?
A Solymáron keresztül vivõ betonos kolbászolás igazi nagy pozitívuma, hogy a templom téren megtalálhattuk az útvonal elsõ mûködõ kútját, amindek annyira megörültem, hogy itinerem gyors elhajítása következtében, amikor megmozdította azt a szél légvonalban próbáltam megközelíteni, közben fejjel megostromolva a kút robosztus szerkezetét...
A frissítõ ponton jól felfrissülve vágtam neki a zöld kereszt, zöld vonalnak, ami után az a kis hirtelen emelkedõ nekem kifejezetten jól esett. Ha valaki komolyan vette a frissítést, akkor nem kell nagy traumát okozzon, hiszen nem hosszú.
A Virágos-nyeregtõl kezdõdõen kezdõdött a bosszankodásom, ahol nemcsak, hogy nem volt elég szalag, de ahol volt, az is félre vitt. Tudnám, hogy a fehér krep papír csíkoknak hová kellett volna vinnie? Egy idõ után meguntam, hogy szintben megyünk körbe, és toronyiránt másztam meg a hegyet. A hegyrõl lefelé jövet a Határ-nyeregbe megint megállípítottam, hogy egyes szakaszokon lefelé is ugyanolyan szörnyû jönni, mint felfelé. A cédrus elõtti útvonal leírás egyszerûen vicc, szerencsére az ott kapott szuper finom barack, illetve az útvonal 2. kútja csökkentette bosszúságom.
Az oszlopszámolós mutatvány után nekivágva a Schiller útnak eszembe jutott, hogy aki azt írja az Újlaki-hegyre vezetõ emelkedõ a túra utolsó kemény emelkedõje, az egész egyszerûen nem ment még végig a túrán. 40 kilométerrel a lábban a Hûvösvölgyi úttól a Hárs-hegy tetejéig tartó folyamatos emelkedõ szvsz sokkal inkább megerõltetõ. Az egyébként feleslegesnek tûnõ hárs-hegyi kilátóban lévõ ponton mivel nem láttam pontõrt rutintalanul bevállaltam a lépcsõzést, hogy utána rájöjjek, ide bizony nem kellett volna fejönni, mert itt sincsen pontõr (megjegyzem direkt nem írtam fel a titkos kódokat, de kutya nem is kérdezte)
Lekocogva a célba sikerült 10 perces várakozás után megkapnom az infót: kitûzõt majd csak levélben, mert elfogyott. A túra vége elõtt 3 órával... Sosem értettem, hogy miért nem lehet, mondjuk 300-zal többet rendelni, hiszen valószínûleg nem most rendezik meg a túrát utoljára, és szemben az almával, amibõl volt még jócskán, ezt jövõre is fel lehet használni. Biztos sokkal jobb kb 50 embernek a postaköltséget kifizetni...
A rendezéssel nagyon elégedetlen voltam. Az útvonal kifejezetten jó (kivéve a solymári beton), az itiner végül kisebb odafigyeléssel követhetõ (azért nem ártana, ha néha el is olvasnák a rendezõk utalva itt az 'étteremre', ahol szentmiséket tartanak, és cédrus elõtti hihetetlen szövegre), a szalagozás erõsen gondatlannak tûnik több helyen, és a frissítések... akár logikusnak is tûnhet, hogy a nyári túrán a víz a legfontosabb frissítés (pl a Tanuhegyek túrán minden csúcson kaptam vizet), és nem a nápolyi, vagy a tejkaramella, ami után vattát tudtam volna köpni. Az útvonalon nagyon kevés volt a vízvételi lehetõség, és egy ilyen napon kb 3 liter vizet kellen magunkkal cipelni, hogy ne legyen gond. Jött még a végén a kitûzõ hiány, és sikerült egy egyébként jó túráról rossz szájízzel hazamennem. Remélem a sokszor 1000 forintból jövõre sikerül egyel töb tekercs krep papírt (esetleg kevésbé téphetõ mûanyag szalagot) venni, és akkor lehet segítség is a szalagozás. |
