OROSZLÁNY 50 TÚRABESZÁMOLÓ 2009.06.06.
Táv: 49,6 km; Szint: 720 m; Szintidõ: 12 óra.
Az 1. ellenõrzõpontként feltüntetett oroszlányi sportcsarnokból rajtolok. A rendezõség egy kis spiritusszal segíti a motorok begyújtását. Jól sikerül a riadóstart, szalagozás mentén megyek felfele minden megerõltetés nélkül a sportcsarnok háta mögötti vakondtúrásra, amit végtelen szerénységgel Haraszt-hegynek neveztek el annak idején. A borzasztó lihegést a hátam mögött egy kutya produkálja nyakörve szorításában. A nyakörvön póráz feszül, a póráz végén a gazda üdül. Kevesebb idõ alatt, mint ahogy ezt most leírom, fent vagyok egy UFO alakú, bazi nagy víztorony tövébe'.
2. ellenõrzõpont, Víztorony.
Kellõ sûrûséggel kirakott szalagok vezetnek le a dombról, és kalauzolnak keresztbe kasul Oroszlány családi házas övezetében. A temetõ mellett megy el a mezõny, az út fekete salakosra vált. Innen hátranézve egy gigantikus tölcsérgombára hasonlít a dombon kinõtt víztorony. Két távvezeték alatt mennek át a túrázók, a második után rögtön balra be fordulnak az erdõbe. Rövid erdei séta után érjük el a remeteség mûemlék együttesét.
3. ellenõrzõpont. Majk.
Itt egy Sport szeletet kap mindenki útravalónak. Jobbra lemegyünk a tóhoz, ahol motoros fûkaszákkal teszik rendbe a környéket. Átmegyünk a csákvári mûúton, majd pár méter jobbra haladás után balra betérünk az erdõbe. P- a jelzés, de ezen a szakaszon ez gyér. A fiatalosban kétszer is elmegy az út balra, de mindkétszer magánterület felé, úgyhogy tartjuk magunkat az egyeneshez. Egy hatalmas mezõre lyukadunk ki, ahol egy beton oszlop tetején mutatja az utat a P-. Kitaposott út vezet el egy mûúthoz, ahol a burkolatra festett, nyílban végzõdõ P- jelzi, hogy enyhén balra tartva kell átmenni a túloldalra, ahol folytatódik az ösvény. Egy patakot keresztezünk, aminek száraz idõben is sáros a környéke. Vértessomló házai között elég jól eligazít a turistajelzés, arra kell csak vigyázni, hogy amikor egy sarki COOP-hoz érkezünk, akkor a P- mutatta iránnyal pont ellenkezõleg, azaz balra menjünk. A jelzés alatt egyébként ott lóg a túra A4-es útbaigazítója, ami figyelmeztet erre. A szomszédos vegyeskereskedésbõl azok a kedves emberek jönnek ki, akikkel a GERECSE 50 utáni sörözgetés közben beszélgettünk el. Tatabányán laknak, nekik elõnyös közelségben van ez a túra is. Kölcsönösen szívélyes üdvözlés után továbbmegyek az utca vége felé. A sarkon reklámtábla mutatja, hogy jobbra fordulva melyik vendéglõbe kell bemenni.
4. ellenõrzõpont Vértessomló, Kertvendéglõ.
Pecsételtetés után egészen a COOP-ig ugyanazon az úton kell visszamenni, amelyiken idejöttem, aztán tovább kell követni a P-t. A hosszú út a falu szélén balra, fölfelé kanyarodik. Egy nagy VÉRTES NATÚRPARK tábla után jobbra bemegyek az erdõbe. Hosszan emelkedik az út, de nem vészes. Amikor enyhül az emelkedõ, kellemes, nagyjából szintbeli séta következik az erdõben. Amikor lejtõssé kezd válni, akkor U alakot ölt az út. Hosszú lejtmenet után T elágazás következik, amin balra kell menni. Mûútra fut ki a dolog, aminek a szélén pontõrség székel. Nem a mi túránkat ellenõrzik, de tudják, hogy milyen túrán vagyunk, és jó utat kívánnak. A mûútról rögtön jobbra fel kell mászni az OKT-n. Rég jártam már erre. Múlt vasárnap volt ez a LOWE ALPINE MARATONon. Fent egy kerítést kell kerülni. Nekem mindig balra kell esnie a kerítésnek. Utána egy egyenes erdei ösvényen megyek egy fáig, ahol a túra A4-es lapjáról a MAZSOLA szót kell az itiner megfelelõ rovatába beírni. Nem messze lejtõssé válik az út, ahonnan már látszik a Mátyás-kúti kulcsos ház. Mikor már lent vagy a szintjén, akkor vissza kell mászni egy emelkedõn, egészen egy derékszögû bal kanyarig. Innen szintben visz tovább a K-. Egy mezõn át enyhén balra kanyarodva megyek be az erdõbe. Sûrû dzsindzsás következik, ahol jobbra lefelé kell menni, de balra kell figyelni, hogy mikor bukkan fel a kék háromszög jelzés, mert ezen kell felmászni az
5. ellenõrzõponthoz, a Zsigmond-kõre.
Szép kilátás nyílik innen. Megnézheted, hogy hol lesz a következõ ellenõrzõpont Jólesik a ponton kínált bubis víz és cukorka. Helyet cserélünk. Aki még nem volt fönt, az feljön, aki már fent van, az lemegy a kék háromszögön arra, amerre feljött, és a K-on folytatja lefelé. Amikor kibukkanok az erdõbõl Várgesztesen találom magam. Egy kis tó felé veszem az irányt, és balra kanyarodok mellette. Végigmegyek a fõutcán. A végén egy "VÁR TURISTASZÁLLÓ ÉTTEREM" táblánál jobbra kell fordulni. Az aszfalt út elvezet a vár alá, ahonnan nagy kövekkel kirakott szekérút visz fel a várba. Ameddig lehet, én inkább a mûúttal párhuzamos, jelzett turistaúton megyek, a lábamat kímélendõ. Ennyi eltérést az elõírt útvonaltól engedélyezek magamnak. Kék L.
6. ellenõrzõpont Gesztesi vár.
Pecsételtetés után, a jól bevált módszer szerint sarkon fordulok, és lemegyek a parkolóba, ahol rövid keresgélés után visszatalálok a K-ra. Szépen emelkedik az út, széthúzódott a mezõny, egyedül baktatok fölfelé. Fent sûrûn állnak egymás mellett a szép szürke szálfák. Feltûnt már nekem, hogy fakitermelés címén nincsenek feldúlva a turistautak a Vértesben. Összefüggésbe hozom ezt a Vértessomlón látott NATURPARK táblával. Lehet, hogy ez menti meg ezt a tájat a vandál "erdõgazdálkodástól", ami oly sokhelyütt tapasztalható. Alacsonyabb, és ritkább növényzet jelzi az erdõ szélét. Egy távvezeték alatt áthaladva érek ki a ma már érintett csákvári mûúthoz. A túloldalon, balra vezet tovább a turistaút. Egy keresztezõdésnél jobbra elmegy a K-, én a K+on folytatom. Egy kápolna mellett megyek el, környezetében munkálatok nyomai láthatók. Az egyik ház kerítésére ki van akasztva a piros-fehér molinó.
7. ellenõrzõpont Kõhányáspuszta.
A kertben asztal mellett, padon ülve lehet elfogyasztani a kínált zsíros kenyeret üdítõvel. A kapun kilépve jobbra indulok, tovább a K+on. Két fiatal fut szembe. Véletlenül elmentek az ellenõrzõpont mellett. Kellemes erdei környezetben teszem meg az elõttem álló, hosszú szakaszt. Az egyik helyen olyan hangokat hallok, mintha gyerekek kiáltanának fel a játék hevében. Közelebb érve kiderül, hogy madarak rikoltoznak így. Nem mutatják magukat, csak a hangjukat hallani. Elered az esõ, és olyan nagy cseppek esnek, hogy elteszem az itinert a hátizsákomba. Mintha csak erre várt volna, eláll az esõ. Tovább megyek, míg egy hatalmas legelõ sarkához nem érek. Körbe van kerítve villanypásztorral. A K+ eltûnt, helyette megfakult, piros szalagozás lóg a szegélyezõ bokrokon. Szemmel látható, hogy ez egy régebbi túra maradványa. Elõ kell kotorni megint az itinert. Azt írja, hogy át kell lépni a villanypásztoron, és átlós irányban át kell szelni a legelõt. Az átellenes sarokban ott van Gánt. Olvasás közben odaér a két srác, akik visszafelé futottak Kõhányáspusztánál. Valahogy nincs kedvem átgázolni, és a régi szalagozást követve, jókora többlet út árán, a bal oldala mentén megkerüljük a ménkû nagy legelõt. A házakhoz érve, egy távolabbi oszlopon meglátjuk az elveszettnek hitt K+t. (Otthon megnéztem a Vértes térképet, a K+ a másik oldalról kerüli meg a legelõt, azért veszítettük el.) A házak közül kiérve megyünk pár métert a fõúton, rossz irányba, de egy autóba beszálló férfitól érdeklõdök, aki megmutatja a helyes irányt. Pár perc múlva már ott is vagyunk a Vértes vendéglõ járda-teraszánál.
8. ellenõrzõpont Gánt.
A fõúton továbbmenve, az elsõ utcánál jobbra átmegyünk az út túloldalára. Itt egy trükkös, balra-jobbra K- jel van egy oszlopon. Az itiner szerint nekünk a jobboldalit kell választani, ami a Kossuth L. utcán át vezet. Se közel, se távol nincs utcanévtábla, ezért az egyik kertben tevékenykedõ embertõl kérdezem meg, hogy ez e a Kossuth utca. Megnyugtat, hogy jó irányba tartunk. Felhõk takarják el a napot, nyomott, meleg idõ van, szellõ se rezzen. Tartok tõle, hogy vihar közelít, mert a távolban már igen sötétkék az égbolt. A meteorológusok is ígértek átfutó zuhékat. Hosszan haladunk mezõk mellett, néha, színesítésként egy-egy villanypásztort kell átlépni. Az erdõben nagyon szép helyeket lehet látni. Valahogy érezhetõ, hogy ritkán jár erre ember. A növények telt színûek. Gyakran látni méregzöld leveleket. Sokáig rójuk az utat említésre méltó szintemelkedés nélkül, mígnem, egyszer csak felfelé kezd vinni az erdei ösvény. Néha jólesik egy emelkedõ a síkságok után, de talán ennyi elég lesz a jóból. Mindannyian kissé hangosabban vesszük a levegõt. Elhalványult, régi K négyszög jelek is vannak a fákon, ez elég zavaró. Enyhén lejteni kezd az út, és végre megérkezünk egy T elágazáshoz, ahol is a frankó K négyzetet keresztezzük. Nekünk a bal oldalin kell továbbmenni. Pár perc múlva elérünk egy házhoz, aminek a kerítésén lóg a molinó. A kertjében ülnek a pontõrök, és mutatják, hogy hol kell bemenni.
9. ellenõrzõpont Mindszentpuszta.
Nagyon jólesik a buggyos ásványvíz. Befut Béla bácsi is, aki a túra jó ellátottságát abban jelöli meg, hogy majd minden ellenõrzõponton van víz. Igaza van. A K négyszög hosszú, talpgyötrõen köves úton visz tovább minket. Amikor átvenné a vezetést a Z- egy keresztezõdésben, balra eltérünk az egyenestõl, ami hiba. Két perc alatt gyanút fogok egy major szerû hely elõtt és visszafordulunk. Nem vesztettünk sok idõt, csak Béla bácsiék kerültek elénk. Flaszteron folytatódik a Z-. Ez se tart sokáig, mert egy keresztezõdésben jobbra kell menni még 50 métert a mûúton, aztán balra le kell térni egy homokos útra, ahol a P- mutatja a helyes irányt, most már egészen a célig. Most nem olyan mély a homok, mint 2007-ben. Akkor valahol volt errefelé egy hely, ahol a kerítésre akasztott papírról kellett leírni egy ellenõrzõszót, de most beállították a
10. ellenõrzõpontot. Dobai-kút.
Itt is van víz. Most megelégszek egy pohárral. A srácok kifekszenek egy kicsit a fûre, de én nem bírok várakozni, továbbmegyek. Néhány perc gyaloglás a homokos úton, és lábdobogást hallok hátulról. A két fiatal utolért. Bányató mellet visz el az út, már nem takar az erdõ, de néha egy kellemes szellõmozgás enyhíti a fülledt meleget. Reménytelenül nem látszik még semmi Oroszlányból. Megint mûút. Egy végtelen hosszúnak tûnõ fasoron át vezet. Késõbb már hétvégi kertek is vannak az útmentén. Az egyikben napvédett helyen, sörözve ejtõznek a bent levõk. Jaj de utálom már ezt a flasztert, soha nem érünk a végére. Egy stop táblás keresztezõdés töri meg a monotóniát. A másik oldalán kezdõdik az ipari park. Ahol le van nyírva az út menti fû, ott azon megyünk. Nem akar közeledni a beígért SPAR, ami elõtt elmenve rá lehetne térni a fõútra. A Gánt elõtti legelõn nem vágtunk át, úgyhogy most tiszta lelkiismerettel megyünk el a SPAR mögött. A fõúton be lehet fókuszálni egy csupa üveg homlokzatot, ami elõtt jobbra elmenve, ott leszünk a sportcsarnoknál. Kínomban a kirakatokat nézem, amíg oda nem érek. Átveszem az oklevelet, jelvényt; fogadom a gratulációt. A virsli evés elõtt bemegyek a mosdóba arcot és nyakat mosni, így hûtve le a felforrt agyvizemet. Hûvös málnaszörp a virsli öblítõje. Megköszönöm a rendezést és nekivágok az állomáshoz vezetõ FLASZTERNAK...
Ottorino.
|
