Túrabeszámolók


Oroszlány 40/30/10

lomhaTúra éve: 20092009.06.07 16:12:06
Oroszlány 50

Mindenek elõtt hálás köszönet a szervezõknek és szponzoruknak, a Primaqua ásványvíznek, amely azt hiszem, szintén megérdemel itt egy kis ingyenreklámot, mert a túra során többször is életmentõnek bizonyult.

A rajtoltatás a vonatállomástól kb. 10 percre található sportcsarnok elõtt, gördülékenyen halad. Kapunk egy üdítõjegyet (a sörjegytõl és a pálinkától eltekintünk), illetve itinert, amelynek leírása és térképe is alapos, jól követhetõ. Itt összefutunk két haverunkkal, akik a 40-es távra neveztek, így négyesben indulunk útnak.
400 m múlva elérjük elsõ pontunkat, a víztornyot, ahol villámgyors pecsételés után mehetünk is tovább. Az út végig remekül jelzett, ahol véletlenül nem lenne turistajelzés, ott lelkiismeretesen kiszalagozták nekünk az utat, eltévedni képtelenség.
A második pont a majki remeteség, ahol sport csokival tömnek minket. (Hálám sírig! Imádom!)

Utunk elsõ fele fõleg nyílt terepen halad, kevés az erdõ, a nap meg tûz ezerrel, enyhe napszúrás kerülget. Már reménykedem a beígért zivatarban. Meg abban is, hogy nem a Zsigmond-kõi meredek kaptató elõtt ér el minket... Felkaptatunk hát Zsigmond-kõre, ahol kapunk cukorkát, és megnézzük a szép kilátást, majd lekaptatunk róla.

Nem sokára elérjük Várgesztest, majd az itteni várat, ahová szintén kisebb kaptató visz fel, de megéri, mert fent kapunk ásványvizet - a pontõrök nagyon kedvesek és segítõkészek. Szerencsére itt már többnyire erdõben visz az utunk. A déli hõségben, vagyis pont a legjobbkor beborul az ég, és megérkezik a várva várt esõ. Nem sokáig, mi meg fák alatt vagyunk, úgyhogy pont a legjobbkor.

Kõhányásnál terülj-terülj asztalkám vár minket: zsíros kenyér és üdítõ, a startnál kapott üdítõjegyünkért. Odamegyek, hogy jóhiszemûen beváltsam, mire a bácsi, aki az üdítõket töltögeti, úgymond nem épp túrázóhoz illõ hangnemben rám förmed, jó, hogy el nem küld melegebb égtájakra. Értek én a "szép" szóból, lelépek, a kaját kihagyom. Amúgy sem szeretem a zsíros kenyeret (légyszi jövõre legyen vajas is!! Ahogy elnéztem, nem csak én nem ettem semmit, mert csak zsíros volt). Túratársaim hozzák utánam az üdítõmet, közben hallom, hogy más is panaszkodik a bácsira.
Amúgy itt válik el egymástól a 40-es és az 50-es táv, 40-esre nevezett társaink úgy döntenek, jönnek velünk az 50-re. Az esõ közben ismét szemerkélni kezd, aminek nem gyõzünk örülni.

A következõ pont, Gánt elõtt elérjük túránk legmókásabb szakaszát. Találomra át kell vágni egy irdatlan mezõ kellõs közepén, melynek túloldalán egy idõs bácsi hátsókertjében lyukadunk ki - a házigazda épp kapálja a paradicsomot. Sejtjük, hogy nem ez a rendeltetésszerû útvonal (a bácsika pulikutyája jól meg is ugat minket), de egy derékig érõ csalánoson átvágva végül is kilyukadunk Gánt fõutcájára, ahol már csak - a többieket követve - meg kell találnunk a Vértes vendéglõt.

Megtaláljuk. Jól felszerelt hely, veszünk fagyit (nem olcsó, de legalább van), de vannak sütik, sõt, mindenféle fõtt étel is. De nem akarunk megállni, megyünk tovább, ismét tûzõ napon, egy szellõ se rezdül, az út mentén lovak. Közben rájövünk, hogy lelassultunk, így elkövetjük a legrosszabbat: belehúzunk. Egy darabig jó élénk tempóban haladunk, amitõl úgy kidöglök, hogy meg kell állnunk, nem bírom tovább. Rosszul osztottam be az energiámat, nem így kellett volna. Végzetes hiba. De még van vagy 17 km, azt ki kell bírnom.

Éveknek tûnõ fél óra múlva elérjük Mindszentpusztát, ahol némi ásványvíz életet ver belém, amennyire még lehet. Korántsem ez az eddigi legnehezebb túrám (szint alig: 720 m asszem), mégis teljesen kivagyok. Ennyit számít a helyes energiabeosztás.

Utolsó pontunk a Dobai-kút, amely egy szép tavacska mellett egy bájos kis ház, még birkanyáj is van. Ismét kapunk ásványvizet. Eztán már hamarosan beérünk Oroszlány ipartelepére, ahol vashulladék-telep, lepukkant garázsok, a földön alvó hajléktalanok, félig beomlott, elhagyatott raktárépületek és egyéb természeti kincsek között haladunk. Szerintem ha lehet, jövõre inkább csapjatok hozzá az útvonal végéhez még egy pár kilométert, de az oroszlányi gettót legközelebb elkerülném, ha egy mód van rá.

A céloltatás pörgõs, bár a nevemet az oklevélen elírták, annak ellenére, hogy egyszerû, szép magyar nevem van, és hogy a nevezési lapot gyöngybetûkkel töltöttem ki. Ezt már csak itthon veszem észre, úgyhogy így jártam. Kapunk virslit, ásványvizet, málnaszörpöt, a virslibõl még repetát is, amikor kunyerálok. Mindenki vihet haza egy üveg Primaquát. Köszönjük szépen még egyszer! :)

Összességében nagyon jó túra, a 900 Ft-os nevezési díjért majdnem minden ponton ital, többször édesség, a célban fõtt étel - messze megéri. Eltévedni képtelenség, egyedül a Gánt elõtti mezõt intézték el annyival, hogy "vágjunk át a mezõn", de végül is egy akkora faluban, mint Gánt, nem igen lehet eltévedni. A kitûzõn egy szép fénykép van a majki remeteségrõl. Az említett kisebb bakikat leszámítva mindenkinek ajánlani tudom ezt a túrát. Kevés a szint, könnyû a terep, mindössze 1-2 olyan szakasz van, ami sárban necces lehet, és ezek is csak pár 100 méteresek.