Túrabeszámolók


Szent Orbán (Zalai-dombság)

nafeTúra éve: 20092009.05.27 22:02:55
Szent-Orbán 30
GPS-el mért távolság: 30,4 km (a Sport Hoteltõl a rajtig és vissza, valamint két kisebb elkeveréssel együtt: 33,2 km); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 705 m (a Sport Hoteltõl a rajtig és vissza, valamint két kisebb elkeveréssel együtt: 740 m).

Szokásomtól eltérõen nem terveztem korai indulást, az elõzõ éjszakai zivatarok és az elõzõ hétvégi tapasztalataim alapján. Had száradjon a föld és a fû!

Nyolc elõtt néhány perccel megérkeztem a Sport Hotel parkolójába, de sehol semmi mozgást sem tapasztaltam. Nekikészülõdtem és elkezdtem keresni a rajtot. A hotel környékén semmi. Mások is érkeztek, akik ugyanolyan tanácstalanok voltak, mint én. Végül megkérdeztem a szálloda takarítónõjétõl, ugyan merre van a kertmozi, mert ahol a kiírás szerint lennie kellene, ott nincs. Elmagyarázta. A GPS szerint közel kilencszáz métert talpaltam a rajtig. Már is elkönyveltem magamban a szervezõknek egy fekete pontot. A nevezés elég hamar megtörtént. Nézem a térképet, merre jutok ki a kék jelzésre. Nem leszek okosabb. Látok valami szalagozást, jobb híján elindulok azon. A GPS szerint az irány jó. A település széle felé, már kezdtem betájolni magam. Ekkor valaki tõlem kérdezi, hol kell már letérni a kék jelzésre? Tehát nem csak én hiányoltam az itinert.

A kék jelzésen, miután tarra vágott erdõt hagytam el, végre erdõben mehettem. Egyébként itt is, és a merenyei erdõirtásnál is látszik, hogy erre barbárok tevékenykednek. A tényleg vágásra érett fákkal együtt, a még csak tûzifának alkalmas fele életkorú fákat is letarolták. Ez jól mutatja, hogy a Horthy idõben itt még szakember volt az erdész, aki nem vágatta tarra az erdõt, hanem fokozatosan, a növekedés arányában termelt ki egyes fákat. Elég jól csúszkáltam az éjszakai esõ következtében, viszont nem volt vizes fû, s nem ázott át a cipõm. Hullámvasutaztunk, ahogy az már dombvidéken szokásos. Néhol, nyílt terepen egész szép kilátásban lehetett részem. Nagyon hangulatosak a szelídgesztenyék közt megbúvó kis tanyaépületek. Gyerekcsoport ment közvetlenül elõttem, igen jó tempóban. A fotózás miatt nem is tudtam megelõzni õket. A második ellenõrzõponttól kicsit nyugisabb lett a túra, mivel szétvált a 20-as és 30-as táv. Nagybakónaknál gyönyörû a kilátás a falura és környékére a domb gerincérõl. A haranglábnál megvolt a harmadik aláírás is az igazolólapon. Itt egy kicsit figyelmetlen voltam, s a kék keresztjelzésen ereszkedtem le a faluba, ahol hamar gyanús lett a dolog, s immár a turista térképet elõvéve hamar helyesbítettem. Érdekes volt, most a másik dombgerincrõl látni a falut.

Hamarosan elértem az Eszperantó forrást, ami minden térképen Árpád-forrásként szerepel. Óvatosan ereszkedtem le a csúszós, meredek lejtõn. Hangulatos hely. Aláírás és fotózás után úgy döntöttem, korai még vizet pótolni, majd a Hervaszkútnál.

Nemsokára újra beértem Nagybakónakra, de csak a szélsõ házakat érintve. Irányba vettem a Postás kulcsosházat. Szép virágos mezei ösvényen ballagtam, majd következett egy jó meredek mászóka. Mivel már ismertem, így kíváncsiságból megjelöltem a tényleg meredek rész kezdetét és végét is, valamint a magasságot, mivel kíváncsi voltam a meredekségére. 147 m-en másztam 33 m-t. Ez 13 fokot, azaz kb. 26%-ot jelent. Már régebben elgondolkodtam , mennyire csalóka is a látszat. Ha magunk elé teszünk egy háromszög vonalzót, azt mondjuk, hogy a 30 fok az meredekségben lófütty. Ugyanakkor aki ismeri a 83-as út farkasgyepüi emelkedõjét, arra azt mondja hû milyen meredek. A megrakott kamionok és teherautók (az újak!) jó esetben tudnak 20-30 km/h-val fölmenni (IFA max. 10-el), holott a meredeksége, az bizony az elõzõ lekezelt 30 foknak csak nem egészen az egy tizede, 5% (2,87 fok). A 45 fokos emelkedõ jelenti a 100%-ot. Még két esetben mértem adatokat meredekség számításhoz. Az egyik, a Rockenbauer kopjafához vezetõ emelkedõ, amelynek a völgy aljából, az Örömhegyi-vadászházig tartó szakasza 8 fok (16,..%), Míg a kulcsosháztól levezetõ piros háromszögjelzés legmeredekebb szakasza, szerencsére csak egy 45 méteres szakaszon 18 fokra (37%) adódott. Késõbb is volt még néhány meredek kaptató, de szerettem volna egy zajos társaságtól elszakadni, így mellõztem a méréseket.

Visszatérve a túrára. Fölérve a domb gerincére, villanypásztorral elkerített rész mellett talpaltam a következõ erdõig, ahol lejtõs, szép ösvényen ereszkedtem le egy vízmosta völgybe, ahonnan természetesen eléggé izzasztó kaptató vezetett ki. Közben egyre agresszívebben támadtak a szúnyogok. Már nem csak akkor szálltak le ha álltam, hanem menetközben is. Ráadásul a zöme gyötrõ szúnyog volt, ami a többinél nagyobb, s leszállás után sem keresgeti félpercig a hajszáleret, hanem 1-2 másodpercen belül csíp. Az biztos, hogy amelyik engem megcsípett az nem tud petét rakni, mivel mindet lecsaptam. Azóta is vakargatom a csípéseket.

Az Öröm-hegyi vadászház és a Rockenbauer kopjafa között teljesítettem a kírásban szereplõ 450 m-es szintet. Az ivó zacskóm is utolsókat hörögte. A kulcsosháznál kivételesen pecsétet is kaptam, valamint eligazítást, hol tudok innivalót venni. Ehhez kaptam egy tanácsot is, miszerint itt töltsem fel a víztartalékomat, ne bízzak nagyon a forrásban, mert lehet, hogy abból nem jön víz. Pechemre nem fogadtam meg, így a fél lityi ásványvíznek kellett kitartania a célig, a forrás ugyanis tényleg kiszáradt. A kulcsosháznál azért 3 deci kólával emeltem a vércukorszintemet. Egy egész csoport ebédelt itt, s meglehetõst vidámak voltak.

A piros háromszögjelzésen ereszkedtem lefelé, helyenként jó meredek, még mindig csúszós lejtõn. A zöld jelzést elérve jobbra fordultam. A következõ elágazásnál, hiába vizslattam a fákat nem láttam jelzést, s rossz irányba mentem. Amikor észrevettem a hibát, nem volt kedvem visszamenni az elágazásig, hanem a GPS alapján iránymenetet csináltam a forráshoz. Sajnos nem jutottam vízhez, csak a szokásos aláíráshoz. Megérkezett a kulcsosháznál ebédelõ népes és nagyon zajos csapat is ezért jó darabon feladtam a fotózást, a tartósan hallótávolságon kívül kerülés érdekében. A kék forrás- és a zöld jelzés Bánya-heggyel vetekedõ kaptatóján sikerült jókora elõnyt szereznem. A Mata-völgy elõtti mezõn, már nem is láttam õket. Szép a mezõ szélén álló kis ház. Egy kis újabb dagonyás erdei út után elértem a merenyei horgásztavat. A falu túlsó szélén, jelzések elágazásánál települt az utolsó ellenõrzõpont, ahol csokit kaptunk, amit azonnal befaltam.

A Csikó-tilosban újabb tarvágás, jelzés csak elvétve. Néhol a következõ közeli jelzés nélkül a meglévõ kissé félrevezetõ. Ha a helyes irányba megy az ember még vagy 100 métert, már fel is tûnik a következõ jelzés. Ha arra megy az ember amerre a nyíl mutatja, sosem találja meg a következõt, mert merõlegesen leirányít a jelzésrõl. Azért csak elértem a kilátót. Elfogyott a maradék vizem is ezért vettem egy újabb kólát. Természetesen fölmentem a kilátóba. Szép a panoráma. Ha ködösen is de látszott néhány Balaton-felvidéki tanúhegy is. Innen már csak egy rövid aszfaltos séta vezetett a célig, ahol megkaptam az emléklapot és kitûzõt, egy alma lehetõségével.

A túra vonalvezetése kellemes, sokszor hangulatos, a pontõrök rendesek, segítõkészek.

A túra ár/szolgáltatás aránya a legrosszabbak közé tartozik. 800/600 Ft-ért elég silány fénymásolt szürkeárnyalatos térképes igazolólap, mindenféle itiner nélkül (pedig néhol nem ártott volna), emléklap, kitûzõ, a rajtban egy fél literes ásványvíz, a hetedik EP-n sportszelet, a célban egy darab alma várta a túrázókat. Ja és a magyaroknak 7,5 óra a szintidõ, a németeknek 8 óra! Mindezt tetézi, hogy a szervezõk nem vették a fáradtságot a ttt-sek értesítésére, miszerint megváltozott a részvételi díj: 700/500 Ft-ról (a honlapon még most is ez szerepel) 800/600 Ft-ra. A könyvben és a honlapon is szendvics (zsíros kenyér) szerepel gyümölcs helyett.

Képeket csak a hét második felében lesz lehetõségem feldolgozni, s feltenni az egyesületünk honlapjára, a www.furediturazok.lapunk.hu oldalra.