Túrabeszámolók


Vadaspark 15

ZETúra éve: 20092009.05.10 21:58:42

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején... Nevezés a gyermegkvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételõlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentõs része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképrõl jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknai is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezõs pont egy "vaskályha", azaz fémbõl készült talán határjelzõ oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelõ válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhetõ, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcsõ le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcsõ fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdõ. Meg persze némi emelkedõ (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévõ levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/ Makkosmária elõtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom õket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok idõt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szembõl érkezõ P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ keresztezõdéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi P körtúra (P@?) merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tûzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelõhöz hasonló az is, aki rakja... A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férõ :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerûen felszeletelve), rajta a túra emblémájával. A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetõpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható. A vadasparki belépõbõl járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévõ jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.


(Túrablog)