Túrabeszámolók


Karancs-Medves

mz/xTúra éve: 20092009.05.04 11:48:11
Karancs-Medves 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 49,5 km / 1600 m)

Kora reggel kicsit megijesztett bennünket, hogy Bátornyterenyétõl Salgótarjánig folyamatosan szükség volt az ablaktörlõre, s a kocsiból kiszállva sem nézett ki túl jól a helyzet: az esõ bizony szép folyamatosan esett! Néha jobban rákezdett, néha abbahagyta picit, de azért szép folyamatosan esett…

A rajt Salgótarján közepén, a Mûvelõdési központ fedett elõtetõje alatt volt. A regisztrációnál kicsi zavarodottságot véltem érezni a rendezõk részérõl, bár egyrészt okos dolog, hogy minden távot külön asztalkánál indítanak, de kicsit visszás, hogy mivel korán általában csak a hosszú távokra nevezõk szoktak nagyobb számban indulni, az 50-es asztalkánál szép kis sor alakult ki, a másik kettõnél pedig békésen beszélgettek a szervezõk – az eszükbe nem jutott volna, hogy esetleg besegítsenek az 50-es rajtnál, ahol emiatt kellett várni vagy 10 percet…
Na jó, tudom, 10 perc nem a világ, csak mégis kicsit érthetetlen, mert egyáltalán nem voltunk sokan, nem volt tömeg, s nem igazán tûnt indokoltnak, hogy a rajt mégis ennyire lassú legyen...

De spongyát rá! Ha pozitívan akarnánk hozzáállni, úgy is felfoghatnánk, hogy addig sem áztunk kinn az esõben – merthogy az csak nem akart alábbhagyni… Szóval ha kicsit kellett is várni rá, azért megkaptuk az ellenõrzõlapot, egy nagyon pepec, színes, abszolút kifogástalan turistatérképet és már útnak is indultunk, egyenesen fel a Kálvária lépcsõin! A Kálvária tetejére érve vetettünk egy gyors pillantást Salgótarján „szkájlájn”-jára, aztán az út bevezetett az erdõbe, s szép kanyargós, változatos vidéken át egy óra alatt eljutottunk a Ceberna völgy bejáratához. Itt egy gyönyörû tisztás és az elsõ ellenõrzõpont is várt minket, de ami igazán örömteli volt az az, hogy az esõ is belátta, hogy a mai napon itt õt senki nem akarja, úgyhogy szép csendben visszavonult. Az ellenõrzõpontnál már sütött a nap, vagyis kezdett alakulni az az idõ, amit eleve reméltünk…

A Karancs csúcsáig vezetõ szakasz gyilkos! Bõ 2,5 kilométeren belül 410 méter szintemelkedést kell leküzdeni, s ezen belül vannak még az átlagnál meredekebb szakaszok is! Maga a kilátóhoz vezetõ szakasz már nem komoly, amolyan sétaút, na de addig... Az utolsó szakasz lehet az egyetlen oka, hogy üde arcokkal is találkozhatnak néha a pontõrök fent a Karancs csúcsán, mert ha az ellenõrzõpont nem a kilátónál, hanem közvetlenül az emelkedés végében lenne, valószínüleg kevés ember haladna tovább megállás nélkül! :-) A Karancs tetején nagyon jól esett egy frissítõ, de azt mindenki csak a saját hátizsákjából oldhatta meg – már aki készült…merthogy az ellenõrzõponton csak egy pecséthelyettesítõ bélyeget adtak…

A túra innen szlovák területen haladt tovább, igaz, az itinerben és a térképen jelölt piros jelzés megtalálása okozott némi nehézséget…úgy konkrétan: nem találtuk sehol! Kértem segítséget a pontõröktõl, akik nagyon készségesen el is irányítottak egy irányba – a gáz csak az volt, hogy ott sem volt piros… Voltak jelek, de speciel piros nagyon nem! Hát jó lett volna egy útvonalleírás…

Aztán egy, a felfelé vezetõ úthoz hasonló meredek lejtõ (amolyan fától fáig szaladsz típusú) után végül ráakadtunk a piros jelzésre, igaz csak virtuálisan, mert nem volt jelölve, de akik jártak már erre, mondták, hogy ez az… Igazuk lett, mert késõbb meg is érkeztek a piros sávok, ráadásul egybõl szlovák feliratokkal, merthogy ezek szerint idõközben átkavarodtunk Szlovákiába…
A szlovák oldalon már hibátlanok voltak a jelzések, így egy szûk órácska alatt meg is érkeztünk a Siatorská Bukovinka (Bikkszék) nevû községbe. A falu nem bõvelkedik érdekes látnivalókban, de szlovák oldalon ide tartozónak tudják be a Hrad Somoska-t, azaz a Somoskõi várat, az meg egy ekkora falunak bõven nagy látványosság! A falu fõ-, s szinte egyben egyetlen utcáján végigbandukolva körülbelül 4 kilométernyi gyaloglás után érkeztünk meg a várhoz vezetõ ösvény bejáratához, ahol aztán újabb kalandok következtek…

A bejáratnál egy idõsebb, nagyon udvarias úr sajnálattal közölte, hogy az áthaladásunk „nincs lerendezve”, s nagyon sajnálja, de a szervezõk "nagyon rossz emberek", mert tavaly is töredékét fizették ki annak, akik tényleg áthaladtak és idén már emiatt nem tudnak mást tenni, minthogy õk kérik el a belépõt, szóval a lényeg: meg kell vennünk a jegyet (1.15 Eur vagy 360 Ft), ha át akarunk menni…
Miután a túrát mindenképpen szerettük volna teljesíteni, az út pedig erre vezet a határon át vissza Magyarországra, hát igazából nem sorakozott túl sok olyan alternatíva, amelyet érdemes lett volna megfontolnunk… :-)
Fizettünk.

A belépõk megvásárlása után a tanösvény szépen kiépített útjain kanyarogtunk fölfelé a várhoz, közben sok-sok igazán érdekes látványossággal találkoztunk. Az egész szépen kialakított, gondozott, s közben pár száz méterenként mindig valami apró érdekesség várja az embert, ahogy halad felfelé, a tavacskák, a Krúdy forrás, a kõtenger, a valóban fantasztikus bazaltorgonák… Azt kell mondjam, ez a tanösvény bõven megérte a 360 Ft-ot, csak úgy lett volna korrekt, hogy vagy pluszban kértek volna többet a rajtkor emiatt vagy mondták volna, hogy itt még fizetni kell majd 360 Ft-ot… De úgy, hogy direkt kiemelték, hogy az itteni áthaladás ingyenes lesz….szóval ez picit így rossz szájízt hagy maga után…

A Somoskõ várról kár sokat beszélni: impozáns! Ahogy mellé kanyarodik az út, az még szlovák terület, ahogy eljövünk mellette, az pedig már magyar – érdekes érzés két ország határvonalán sétálgatni! A várnál ismét ellenõrzõpont várt bennünket – kár, hogy ezt nem találtuk meg túl könnyen…
Én tudom, hogy aki járt már itt, az mind tudja, hogy az ellenõrzõpont nem a várnál, hanem a Petõfi kunyhóban van, de ez az itinerben leírva nem szerepel, s miután az ellenõrzõpontokat ezen a túrán nem jelölték túl feltûnõen, ami nem esett közvetlenül útba, azt nem volt könnyû megtalálni olyannak, aki nem ismerte az itteni „rendet”. Mi kerestük a pontot becsülettel, de túrázót nem láttunk a környéken, más meg nem tudta, hogy hol van, az ellenõrzõponton ücsörgõ kedves nénik meg éppen az unokájukkal játszadoztak, s eszükbe nem jutott volna jelezni, hogy „Hahó, mi vagyunk az EP!”, ha látnak néhány tanácstalan hátizsákost, kezükben egy itinerrel, bambán keresgélve valamit…

Szóval az ellenõrzõpontot elvétettük, de szerencsére késõbb találkoztunk olyannal, aki járt már itt, s tudta, hogy a Petõfi kunyhóban kell keresni a pontot, szóval hátraarc és irány visszafelé… Az ember egy teljesítménytúrán az ilyesminek soha nem örül, fõleg a úgy érzi, hogy nem is igazán tehet róla…

Szóval meglett azért a pecsét, úgyhogy folytattuk útunk Eresztvényen át Salgó vára felé. Eresztvény környéke gyönyörû! Hatalmas fák övezik az utat, nagyon szép tájakon vezet az út, szép lassan felfelé, hogy aztán a végén kicsit komolyabb kaptató után elérkezzünk a Salgó várhoz. A Salgó várban mindig sokan vannak, ez most sem volt másképp, ezért egy feltûnõbb jelzés itt sem lett volna rossz az ellenõrzõpontnak, hogy messzirõl észrevegye az ember… Igaz, a tényekhez tartozik, hogy ezt azért így is gond nélkül megtaláltuk, de ez nagyrészt csak amiatt van, hogy épp sok volt a várban olyan, aki szintén a túrán vett részt.

A várból lefelé megint jó lett volna egy kis segítség, mi már jártunk erre, úgyhogy itt nekünk nem volt gondunk, de találkoztam többekkel, akiknek igen… Szöveges útvonalleírást nem kaptunk, az itinerben szereplõ jel pedig nem közvetlenül a vártól indul… Csak úgye, aki nem járt még erre, annak ezt honnan kéne tudnia, amikor egyébként az itinerben nem így szerepel???

A vár után hamar Salgóbányára értünk, ahol a falu közepén frissítõpont várt bennünket, némi inni- és ennivalóval. Sokat nem idõztünk a pontnál, de azért egy hagymás zsíros kenyérrel a kézben folytattuk az utat Salgóbányáról kifelé. Szép, változatos utakon haladtunk a Medves fennsík felé, ahol az erdõket hirtelen megtörték a hatalmas rétek, s kicsit olyan lett a táj, mintha valahol az Alföldön járnánk… A fennsíkot magunk mögött hagyva aztán ismét a „megszokott” arcát mutatta a hegység, nem egyszer nagyon szép kilátást nyújtó úton jutottunk el Szilváskõpusztára, ahol újabb ellenerzõpont várt ránk. Itt a 35 km-es távot teljesítõk mentek tovább a sárga jelen, mi pedig letértünk Bárna felé.

Az út egyik legszebb szakasza következett! Hihetetlenül változatos, gyönyörû út ez, néhol virágzó réteken, máskor cserjéseken vagy éppen fenyõillattól friss levegõjû, sûrû erdõkön át, minden kilométere más és más!

Bárnán ismét egy ellenõrzõpont várt ránk, majd a kék jelzésen, a bárnai pincesor mellett haladva elindultunk vissza Salgótarján felé, de persze azért volt még hátra jó pár kilométer…

Az út innen már szinte végig a kék jelzésen haladt, Bárna után még volt egy rövid, de húzós kaptató, aztán inkább már csak szokványos erdei utak, néhol szélesebb, néhol keskenyebb, néhol jobban, másutt rosszabbul járható… Viszonylag hamar elértünk oda, ahol ismét „összetalálkoztunk” a 35 kilométeres távot választók útvonalával, innen pedig a Bányász körútnak nevezett túraúton haladtunk tovább. Sajnos ennek voltak kissé monoton, aszfaltozott szakaszai is, így az utolsó kilométerek kicsit lassabban fogytak, de azért még a végkimerülés elérése elõtt eljutottunk a Pécskõ alatti utolsó ellenõrzõpontig, ahonnan aztán már csak kilométerek voltak hátra Salgótarjánig. Az utolsó szakasz tipikus városba vezetõ szakasz, sok érdekességet nem tudok mondani róla, ami sokkal fontosabb, hogy szép lassan becammogtunk a Fõ térre, a célba!
A teljesítésért egy abszolút rendben lévõ takaros emléklapot és egy -nekem kifejezetten tetszõ-, szép kitûzõt kaptunk!

Maga a túra jó volt, bár a szervezõk részérõl kicsit több odafigyeléssel ez egy kifejezetten klassz túra is lehetne, nem „csak” jó. Mert maga az útvonal klassz! A Somoskõi vár szlovák oldalán történõ "fizess vagy fordulj vissza" blama szerintem kicsit gáz, az ellenõrzõpontokon több helyütt is idõs nénik voltak, akikkel ugyan semmi baj, csak tudastosítani kéne bennük, hogy hol vannak, mert nem igazán tudtak érdemben válaszolni semilyen kérdésre… Egy kicsit jobb jelölés az ellenõrzõpontoknak ugyancsak nem lett volna rossz szerintem, bár ha legközelebb is lesz kedvem részt venni, most már én is fogok tudni mindent, amit kell… :-) Majd csak az újak fognak megint eltévedni... :-)

Ellátásban nem volt nagy bõség, õszintén mondom, hogy nekem nem is igazán hiányzott, de ha azt nézem, hogy más teljesítménytúrákon mennyi mindent adnak, akkor ahhoz képest (és hangsúlyozom: csakis ahhoz képest) az egy zsíros kenyér egy pohár vízzel nem túl sok…


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(az útvonal sok szép helyet érintett, köztük igazán nagy látványosságokat is, s volt ugyan pár monoton szakasz, fõleg a végén, de ezt bõven kiegyenlítette a sok gyönyörû és izgalmas rész)

Szervezés (szerintem): 3
(az ellenõrzõpontok szerintem lehetnének sokkal feltûnõbben jelölve, az EP-k személyzete lehetne sokkal felkészültebb és figyelhetne jobban a túrázókra, a szlovák belépõvel meg nincs baj, csak kéne mondani elõre…)

Itiner/útleírás (szerintem): 4
(a térkép kifogástalan, Cartographia minõségû (tudom, hogy nem õk csinálták), az itiner egyszerû, de célszerû, viszont egy kis szöveges leírás még sokat tudna segíteni néhol, meg ráadásul még informatív is lenne, szóval az szerintem hiányzott…)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(a térkép, amit kaptunk, önmagában majdnem annyiba kerülne a boltban, mint a túra teljes ára, s bár ellátásban nem volt „kánaán”, szerintem nem volt ez olyan rossz ár-érték arány... A rajtban a szervezõk azt mondták, hogy a szlovák belépõ is benne van az árban, hát úgy egészen biztosan 5-ös lett volna, így inkább azt mondanám, hogy 4… )