Sárga 40
A rajt Pilisvörösváron volt, meglepõen jól megközelíthetõ tömegközlekedéssel is, busszal az Árpád hídtól egy bõ fél óra alatt ott voltunk, és a busz is valami 20 percenként járt. Szóval már itt is látszott a jó szervezés. A rajtnál kisebb tömeg, nem sokan, kb. 15 másik túrázóval indultunk együtt.
Nyakunkba vettük a Pilis más túrákról már szegrõl-végrõl ismert útjait, amely egyébként az egyik kedvenc hegységem az országban. Az elsõ ellenõrzõpontnál kisebb malõr: a csontrészeg pontõr lánynak kb. 5 percig tart, mire sikerül lepecsételnie az elõttünk levõ ember itinerjét, miközben kedélyesen elcseveg vele arról, hogy õ milyen jól bírja a piát. Ekkor már kicsit elszállt az agyam, ráreccsentem a csajszira, hogy legyen szíves haladni. (Egyik kezében a bélyegzõ, másikban a házipálesz.) Végül megkaptuk a pecsétet, és siettünk tovább.
Nemsokára áthaladtunk az elõzõ beszámolóban is említett faág alatt, amely pont fejmagasságban ívelt át az út felett - én még pont átfértem alatta, a földön virító vérfoltok azonban arról árulkodtak, hogy nem mindenki volt ilyen szerencsés. A faág elõtt pár méterrel azóta már "Fejre vigyázz!" feliratok óvták a túrázók testi épségét.
A gyönyörû, árnyas Alsó-Jegenye-völgyben rátértünk a kb. 1 hónapja megjárt A Város Peremén túra útvonalára. Itt kezdõdtek a kevésbé izgalmas szakaszok, de legalább nem fenyegetett az eltévedés veszélye.
Fel a Virágos-nyeregbe, a büfében beöntöttünk egy kólát, majd irány a vitorlázó reptér, ahol egy - azt hiszem - bicikliverseny útját kereszteztünk, de ez nem okozott különösebb fennakadást. Fel az Újlaki-hegyre, pecsét, majd le róla. Május elsejére való tekintettel sok egyéb kiránduló is császkált a környéken.
A Hûvös-völgyben elhelyezett frissítõponton zsíros és vajas kenyér csalamádéval, víz, málnaszörp. Nagy figyelmesség a szervezõk részérõl, amikor van vajas is, mert a zsírosat nem mindenki szereti. :) Tovább a jól ismert utakon, immár kicsit megnövekedett társaságban, a 18-asokkal együtt.
A Csacsi-rétnél pár perces zivatar, de ez még jól is jött, legalább egy kicsit felfrissült tõle a levegõ. Nem sokára egy útelágazásnál újabb frissítõpont, ahol fejenként két üveg 0,5-ös ásványvizet kapunk, aminek nagyon örülünk. Ilyen hõségben nagy kincs a víz, még akkor is, ha a túra során gyakran van vízvételi lehetõség!
Az utolsó 10 km már szinte a célegyenes. Még egy rövid, de viszonylag meredek kaptatóval kell megbirkóznunk, majd kóválygás a budaörsi hegyek oldalában, gyönyörû természetvédelmi területen. Végül leslattyogunk a városba, és a múltkori célt, a Csíki-csárdát elhagyva kb. negyed óra múlva elérjük a célt, amely egy gimnázium. Itt jól bekajálunk, habár lekvár, vaj és csalamádé már nincs, ami nagy kár. Megkapjuk a kitûzõt ezért a túráért, illetve a Tojás Sárgájáért is, majd kisétálunk a gimi elõtti buszmegállóba, ahonnét már BKV visz hazáig. Ez nagyon jó, mert gyakran jár, így nincs tömeg, kényelmesen és hamar be lehet jutni Budapestre.
Ez az egyik legjobban szervezett túra szerintem. Eltévedni nem lehet, a neccesebb részeken szalagozás segít. A 40-esen 600 (kedvezménnyel 500) Ft-os nevezési díjért reális szolgálatások, szép kitûzõ (fénykép, ha jól emlékszem, a Huszonnégyökrös hegyrõl) és oklevél, és a 2x0,5 ásványvízért külön köszönet.
Javaslat: legközelebb ruházzatok be több lekvárba és csalamádéba, mert az utánunk érkezõknek már csak zsíros-piros aranyas kenyér jutott... (Ami nem rossz, de azért mégsem ugyanaz! :) )
Egyébként nagyon jó túra volt, még akkor is, ha jártunk már "egy párszor" az útvonal jelentõs részén. Érint egy pár nagyon szép és ritkábban megjárt helyet is, pl. Rózsika-forrás, Kötõk padja, stb. A szint (1366 m) jól van elosztva, az elsõ pont elõtt, az Alsó-Jegenye-völgy után, ill. a cél elõtt nem sokkal volt egy nagyobb kaptató, meg közben pár kisebb, fel a Kaán károly kilátóhoz, ill. az Újlaki-hegyre. Jövõre remélem, menni fog a 70-es is... :) |
