Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

krajoramaTúra éve: 20092009.04.26 08:00:32
Mátrabérc 56

Remek rendezés, jó idõ, sok induló volt a 2009-es Mátrabércen. Reggel 4-kor indultunk Budapestrõl és pontban hatkor meg is érkeztünk. Már akkor is kellemes idõ volt, de még magamon hagytam a kabátot. Míg én neveztem, a mezõny el is indult, majd hat óra öt perckor én is nekivágtam. Kicsit elõzgettem, elõzgettek. Egyik létránál az elõtte lehagyottak bepofátlankodtak a kialakult kis sorba, amit nem igazán értettem, mert utána megint elhagytuk õket. A másik létránál meg a Káli túrára osztogattak reklámot. 300m emelkedés után lassan felértünk a Gazos-kõre. Teljesen tiszta volt az idõ, integettem is Sirok felé, éppen akkor volt a várban Eszter.

A következõ emelkedõn már ledobtam a kabátot, simán beleizzadtam. Újabb 150m emelkedés Szederjes tetõre és innét már Paradsasvár latszott. Mindenhol ahol ki lehetett látni az erdõbõl, hihetetlen szép panoráma tárult elénk. Csakhamar Oroszlán várnál voltunk, amit rögtön be is támadtam, nem akartam a frissítõs sorba beállni. Egy pici pihenõvel meg is volt, 8-kor pecsételtem. Idáig minden rendben ment, de most jött a fekete leves, hirtelen eléheztem, meg kellett állni öt percre kajálni és pihenni. Kicsit szédültem is, egy pillanatra bevillant egy korábbi alkalom, amikor feladtam, de csakhamar rendbe jöttem és mentem tovább. Pihenõsebb rész jött Kékes lábáig.

Nagyon jól jött, hogy több helyen fa irányjelzõk voltak és ki volt írva a következõ elágazásig a távolság. Itt éppen 3.6km volt Kékesig. Bõven volt idõm, úgyhogy visszvettem a tempóbol és mostantól kezdve többet figyeltem hátra mint elõre, hogy kitérjek a gyorsabbak elõl. Itt még volt szusz az embereken, meg is köszönték, de ez egyre ritkább lett, ahogy haladtunk elõre. 10-kor fenn is voltam a csúcson, ahol Eszter már várt és új vizet, meg kis kólát kaptam. Kicsit szél volt, és amíg pihentem, kezdtem nagyon fázni. Mikor újra nekivágtam, már annyira vacogott a fogam, hogy attól féltem, leharapom a fogszabályzót. Ijesztõ lehettem, ahogy nyitott szájjal vacogtam.

Lerongyoltunk Kékesrõl, majd a lendület simán felvitt Csór hegyre. Ezután jött a "mozgó" pont. Kempingszékben napfürdõzõ pontõrök sok mindennek látszottak, csak nem mozgónak. Elsõre azt hittem, hogy nem kaptam pecsétet, kértem újat. Kicsit hülyének néztek, de kaptam. Utána jöttem rá, hogy megint gázban vagyok, most éppen a pulcsi miatt kezdek napszúrást kapni, és ott volt az elsõ pecsét is. Pólóra vetkõztem, frissítettem és mentem tovább. Ezután megint jól bírtam Galyatetõig, közben jó sok szörpöt betolva a frissítõ ponton. Továbbra is nagyon jó helyen van a szörpös pont.

12:25-kor pecsételtem Galyatetõn, miután vetem egy kólát. Kékes óta tartottam a fél órás elõnyömet a kalauzidõhöz képest. Mátraszentlászlón teáztam és megint frissítettem, aztán 13:23-kor megvolt a Vörös-kõ kilátó. Itt volt egy eltévedési lehetõség, mert egy hármas elágazásban frappáns módon nem volt semmi tábla, jelzés, akármi. Korábbról tudtam, hogy merre kell menni, de volt aki térképet böngészte. (A bal oldali ág a nyerõ a temetõ kerítése mellett. A középsõ is ugyanoda visz, csak van benne emelkedõ. A jobb oldali nem nyert.) Ágasvár csúcs alatt megint pihentem, majd frissen fiatalosan felsétáltam - 14:16, ami egy óra elõny. A következõ boka és térdszaggató lejtõ vissza is vetett 40 percre. Közben kicsit szörnyülködtem, hogy két kismama a hátán apró babával próbál lejutni. Segítettek nekik, de azért kicsit félelmetes volt. A hegy aljában nem álltam meg frissíteni, arra számítottam, hogy majd Mátrakeresztes szélén a kútból veszek vizet. Sajnos lezárták, pedig forrásvizet adott :(

15:00, pecsét Mátrakeresztesen, sok szörp, kis kaja meg fél üveg kóla benyomása után betámadtam a Muzslát. Nem tudom miért, talán a kóla miatt, amit egyébként nem iszok, teljesen folyamatosan haladtam és 16:21-kor pecsételtem is az utolsó ponton. Közben páran jöttek visszafelé a Muzsla betett pár embernek. Két és fél órám volt a lejtmenetre, de megint eléheztem és a lábam is fájt már egy kicsit. Lassan araszoltam lefelé, majd amikor éppen megláttam Szurdokpüspökit, kifakadt egy jó nagy vízhólyagom - nem élveztem túlzottan. Közben összefutottam egy kolégámmal, neki sajnos a térde készült ki, mint nekem egyszer, együtt pihiztünk a Diós pataknál. Megmostam az arcom, nyakam, aztán szinte vágtáztam a faluba és a célba. A vége pont 12 óra lett, már várt a sör és lángos.

Egy rossz szavam se lehet a rendezésre, sok szép helyre, kilátópontba eljutottunk és a frissítés is elég volt.

Egy kis személyes dolog: ezzel 3:2 a javamra, 2002, 2003-ban végigmentem már, aztan 2004, 2005 nem sikerült, majd kihagytam sokat. Tavaly a rossz idõ és felkészületlenség miatt nem jöttem. Azt hiszem a magamfajta lassú teljesítõknek az a titok nyitja, hogy ha elfáradunk, akkor mindenféle szégyenérzet nélkül le kell ülni pihenni és tápolni. 2004-ben nagyon rossz idõ volt, meg ott volt az a baleset is, már a Kékesen feladtam. 2005-ben revansot akartam venni és nem törõdtem semmivel, mentem mint a gép. Galyatetõn meg is bosszulta magát a sietség, hanyatt kellett feküdjek és a hátizsákomra rakni a lábam, mert majdnem elájultam. Akkor ott adtam fel. A hátizsákról: minden feleslegeset kihagytam most, nem volt benne fényképezõgép, térkép, elemlámpa, miegymás. Végül gratulálok a teljesítõknek, aki meg feladni kényszerült, azokat biztatom, hogy próbálják meg újra, megéri!


bye, krajo