Túrabeszámolók


Kemenes 60 / Berzsenyi 30 / VULCANhUSz / Hevenesi G. emléktúra

mz/xTúra éve: 20092009.04.13 01:56:53
Berzsenyi 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 33,5 km / 260 m)

Miután ez a hétvége nem bõvelkedett teljesítménytúrákban, s amúgy is régóta szerepelt a tervek között egy túra ezen a vidéken valamikor úgy "alkalomadtán", nem volt nehéz eldöntenünk, hogy ezen a szombaton Nagysimonyi felé vesszük az irányt. A legnagyobb táv 33,5 kilométernek volt meghirdetve, úgyhogy nem lehetett kérdés, hogy ezt választjuk, bár kicsit "irritált", hogy a meghirdetett 33,5 km ellenére "csak" Berzsenyi 30-nak nevezték a szervezõk a kiírásban ezt a túrát, mert -mint utólag is kiderült- a Berzsenyi 35 sokkal igazságosabb lett volna... :-)

A rajt Nagysimonyi község mûvelõdési házában volt, ami egyesek szerint Ady Endre út (meghirdetve itt a honlapon így volt), mások szerint Rákóczi Ferenc (az utcanévtáblán ezt láttam), a lényeg, hogy egy bácsi azt mondta, hogy "Itt nassimonyiba csak egy kulturház van", úgyhogy ha utcanév szerint nem is tudtak odanavigálni, azért ily módon mégis csak sikerült.

Bõven idõben érkeztünk, a rajt is gyorsan és zökkenõmentesen ment. Az út a mûvházhoz nagyon közeli piros jelzésen indult, s hamar kivezetett a faluból, de elõbb át kellett kelni egy vasúti sínpár alatt, de olyan hosszú és olyan sötét aluljárón, hogy azt már-már a Kelenföldi pályaudvaron lévõ aluljáróhoz tudnám hasonlítani, persze ez kicsit azért rövidebb és keskenyebb volt, de egyértelmûen sötétebb is... :-) Inkább egy amolyan jó hosszú és méretes csõ...
Az aluljáróból kiérve aztán felváltva hol hangulatos erdei utakon, hol csupa virág gyümölcsfák vagy tarka tavaszi rétek között kanyarogtunk, de folyamatos volt a madárcsicsergés és az a leírhatatlan hangulat, amit a felkelõ nap korai sugarai garantálnak. Ez amúgy is egy meseszép környék, de így korán reggel, madárcsicsergéssel, felkelõ nappal, friss levegõvel... TÖKÉLETES!

Imádtam ezt a részt! Ugyan voltak olyan kisebb zavaró tényezõk, hogy a GPS szerinti piros jelzés és a ténylegesen felfestett egyes szakaszokon nem igazán bírt még csak hasonlítani sem, de miután a jelzések kifejezetten jól követhetõek voltak, még ez sem volt igazán gond, fõleg úgy, hogy a végén mindkét út ugyanott kötött ki: a Kemenesmihályfa felé vezetõ fõútig. De addig még több kilométeren át élvezhettük a tájat, mert itt aztán tényleg volt miben gyönyörködni: mindenütt virágzó fák és bokrok, gyönyörû idõ, madárének...
Aki eddig nem túrázott még tavasszal, az sürgõsen pótolja!!!!

Kemenesmihályfa elõtt az itiner azt javasolta, hogy a mûúton baktassunk végig a falun, de miután a fõutakat érthetõ okokból nem nagyon szeretjük, s miután volt nálunk GPS, mi inkább a régi piros jelzésen, a falu "háta mögött" mentünk el Kemenessömjén irányába, s csak ott csatlakoztunk rá a betonra, ahol sajnos már muszáj volt. Nem tudom, hogy ez hosszabb volt-e így vagy rövidebb, de szerintem jól döntöttünk, mert a régi piros sokkal nyugodtabb út, s ugyanolyan szép, mint az elõzõ szakasz, nem pedig egy unalmas betonút! A GPS által mért és a kiírás szerinti táv közötti különbségbõl pedig itt maximum pár száz méter jöhetett össze...szóval bõven megérte! Szerintem jobb lenne eleve erre vezetni a túrát!

Kemenessömjénbe érve már nem úsztuk meg a betont, mert át kellett gyalogolni az egész falun, hogy elérjünk a Berzsenyi présházig, ahol az elsõ ellenõrzõpont volt. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszett, de szerintem jó ötlet volt az ellenõrzõpontot pont ide tenni, mert ha nem itt lett volna, senki nem vállalta volna ezt a kb. 3 km-es kitérõt, pedig egyrészt megérte, másrészt meg ha már Kemenessömjénben jár az ember, akkor igenis keresse már fel a település nevezetes helyét! Így legalább muszáj volt és be kell vallanom, hogy szerintem én is kihagytam volna, ha nem itt lett volna az ellenõrzõpont, de így utólag azt mondom, hogy igenis megérte elmenni a Berzsenyi présházig - és nem csak a pecsét miatt!

A présháztól tehát vissza kellett gyalogolni ismét majdnem a falu elejére, aztán egy nyílegyenes úton Celldömölk felé vettük az irányt. Felesleges szépíteni, ez bizony egy elég unalmas szakasz volt, igazán érdekes látnivalók nélkül. A távolban ugyan szépen látszódott az akkor még nagyon messzinek tûnõ Ság-hegy, de ez azért nem kötötte le a figyelmünket a majdnem 4 kilométeres egyenes teljes hosszán. Körülbelül háromnegyed óra után értünk el Celldömölköt, ahol követtük az itiner kalauzolását és a jelrõl letérve egy másik úton indultunk a Ság-hegy felé. Celldömölk és Alsóság határán elhaladtunk egy bájos kis tó mellett, aztán átrobogtunk a nem túl sok izgalmat rejtõ Alsóságon, hogy eljussunk végre magához a hegyhez. Az Alsóságról a hegy felé vezetõ út nem vált kedvencünkké, de ahogy elértük a hegy lábát, az addigi ingerszegény környezet egycsapásra megváltozott.

Nagyon rövid, de viszonylag meredek emelkedõn értünk fel a Ság-hegyi múzeum épületéig, aztán egy lépcsõzõs szakasz után a hegy tetején álló Trianoni keresztig. Fentrõl szép panoráma tárult elénk a környezõ településekre, de maga a hegy is érdekes látvány, az egykori bányászat nagyon érdekes "nyomokat" hagyott maga után, kicsit "holdbéli" néhol a hegy teteje.

A Ság-hegy után szõlõskertek és víkendházak között, meredek lejtõn jutottunk le a hegy lábához, majd egy széles, murvás úton begyalogoltunk Mesteribe. A faluban a felújított mûemlék templom mellett egy jelöletlen útra fordultunk - de az itiner nagyon jól jelezte az utat, szerintem nem igen lehetett ezt eltéveszteni.

Innen aztán megint egy 3 kilométeres nyílegyenes szakasz következett, szántóföldek között... sok-sok izgalommal :-)
Szóval a feladat ismét csak annyi volt: menni, menni és menni...egészen a Belsõ-hegyi kis kápolnáig, ahol a túra cél elõtti utolsó ellenõrzõpontja várt ránk.

A kápolna után kicsit változatosabb lett a vidék, a Belsõ-hegy után a Külsõ-hegy (nem tudom ki adta ezeknek a dombocskáknak ezeket a neveket, de állatian ötletes fickó lehetett!!!) megkerülésével folytattuk az utat Sitke felé. Sitke elõtt kezdett már nagyon hatni a meleg, meg a lábunkban lévõ 30 km, az egyenes út végén ugyanis láttuk a sitkei templomtornyot, de hiába mentünk, az valahogy csak nem akart közelebb kerülni... :-)

A faluba beérve már nem volt sok hátra, "mindössze" rá kellett térni az országútra és átballagni Nagysimonyiba... 3 kilométer... Az ugye általában nem igazán sok, de hát mi errõl már nagyon szívesen lemondtunk volna! Mi fáradtak, az út forgalmas, a levegõ meleg, a beton meg kemény volt... Ugyan egy szakaszon volt földút a fõút mellett, de 33 kilométer után valahogy már az sem volt igazi... :-)

Hogy maga a táv miért lett nekem 36-nál is több a 33,5 helyett a végére? Hát azt nem tudom... De a Kemenessömjén elõtti alternatív piroson kívül tudomásom szerint más letérésünk a kijelölt útról nem volt, szóval lehet, hogy mégis jobb lett volna ezt a túrát úgy hirdetni, hogy Berzsenyi 35! :-)


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(az elsõ rész kifejezetten gyönyörû volt Kemenessömjénig, a Ság-hegy érdekes, a többi vegyes)

Szervezés (szerintem): 5
(igazán baráti hangulatú, családias kis túra volt, nagyon kedves, segítõkész és barátságos pontõrökkel és szervezõkkel, a rajtban és a célban mosdóval)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(itiner 3, leírás 4 - azért ezeken lehetett volna még egy kicsit fejleszteni)

Ellátás/szolgáltatás (szerintem): 5
(az ellenõrzõpontokon narancs, müzli, Milka csoki, a célban hideg ásványvíz, üdítõ, Jó reggelt keksz...a végén oklevél, kétféle jelvény közül választási lehetõség, szóval ez így szerintem bõven rendben van)