| napvirág | Túra éve: 2009 | 2009.04.05 16:26:56 |
|
|
Véleményem szerint a túra nehézségét sokkal találóbban fejezné ki a "Szívás és szuszogás a Libegõ alatt" elnevezés, persze ez nem épp egy szalonképes meghatározás ill. távol áll tõlem, hogy kritikát jelentsen, egyszerûen csak tömören összefoglalja a három és fél órás túrám élményeit.;-)
Fél kilenc után értünk a rajthoz és némi várakozás után megkaptuk a fénymásolt útvonalleírást, a térképpel. A Hunyad-orom megmászása jelezte számunkra, hogy ennek a túrának a fele sem lesz tréfa, fõleg úgy, hogy ezzel a ponttal még csak 160 méter szintet tudtunk magunk mögött a 820 méterbõl. Miután a második ep.ban a Libegõ aljánál megkaptuk a pecsétet, nekivágtunk a Pozsonyi-hegynek melynek elérése inkább kellemes sétának tûnt az elõzõ vádliszaggató oromhódításhoz képest. A 3. pontnál az út szélén várt minket a pontõr, aki kedvesen útba igazított minket, hogy mikor merre forduljunk, hogy el ne keveredjünk a következõ pontig. A z3-ön ereszkedtünk le a Tündér-szikláig, majd alatta meg is kaptuk a következõ pecsétet. Innen irány a lépcsõkön a Libegõ alsó állomása és az 5. pecsét begyûjtése is megtörtént itt. Utunkat a zöld sávon folytattuk a Normafához amely enyhe emelkedõjével kicsit feledtette velünk, hogy min is vagyunk már túl, és mi is vár még ránk. A 6. pontnál kicsit keresgélni kellett a pontõrt, és miután megtörtént az ellenõrzés, neki eredtünk a kék körön a Libegõ felsõ állomásának. A tavaszi napsütés nagyon sok embert csalt ki a hegyre, nyugodtan ki lehetett volna tenni az elejére a "megtelt" táblát mert az egy négyzetméterre esõ emberek száma már kezdte meghaladni az épp még elviselhetõ mennyiség határát. A hegyoldalban nyílt az odvas keltike, illatozott az ibolya! A 7. 8. 9. ellenõrzõpontok közötti út megtétele "kegyetlen" volt. Le, a fejünk fölött himbálózó emberek alatt, pecsételés majd vissza a felsõ állomásra. Nekünk "csak" egyszer kellett ezt az utat megtenni, de le a kalappal mindazok elõtt akik 11-szer teljesítették a távot, ezen a terepen!
A 9. pecsét megszerzése után már "kissé" fáradófélben, de még meglépcsõztettük magunkat a kilátóig és vissza.
Jó érzés volt túl lenni a túrán, átvenni az oklevelet, kitûzõt, szörpöt inni.
Lefelé már Libegõvel jöttünk és nemcsak a panorámában gyönyörködtünk hanem -csendben - szurkoltunk is az alattunk túrázóknak, hogy tartsanak ki - a végsõkig.
Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát áldoztak a szervezésre és a lebonyolításra! |
| |
