Túrabeszámolók


Margita

getheTúra éve: 20052005.03.02 09:10:55
Örök nosztalgia

"Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre nézõ lakásomat sürgõsen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, Sas-hegyre nézõ kilátással."

(Örkény István: Apróhirdetés)



Margita 40

Hajnali negyed hat.

Sötétség, kakasszó.

Kakasszó, de csak digitális. A telefonom ébresztõjére riadok.

Egy pillanatig nem tudom, hol vagyok, milyen nap van, és minek is kéne nekem most fölkelni az ágyból.

Aztán persze eszembe jut minden, az éjszakaira szerettem volna menni, de nem akarom magam egy éjszakán át esõvel áztatni. Így marad a "hazai pálya", a Margita.

Legyõzöm magamban az elõítéleteimet a túrával kapcsolatban (unalom unalom hátán), legalább arra az idõre, amíg kilépek az ajtón - hisz visszafordulni úgysem fogok. Túrázni meg kell, ezt parancsolja a láb és a lélek. Kinézek az ablakon, havazik. Klassz. Tényleg.



Busszal megyek át Gödöllõre, hogy ne kelljen annyit gyalogolni a rajtig. Bemegyek egy boltba reggeliért, benn szól a rádió, Fejér megyében órák óta ónos esõ esik, több út járhatatlan, remek, a szerencse fiai vagyunk, hiszen itt csak hó esik. Az meg szép. Nagyon szép.

Az iskolában már nyüzsögnek néhányan, már fél hétkor, amikor megérkezem, lehet nevezni, pedig csak héttõl van rajt. Hm, az elsõ jó pont. Benevezem magam és VadMalacot (az õ busza csak 7 körül ér ide), majd a reggelimhez látok, tollászkodom, pakolászok, beszélgetek az egyre több felbukkanó ismerõssel, túratárssal, baráttal. Aztám 7 óra után pár perccel összeáll a csapat (VadMalac, CsLaci meg én) és nekivágunk a máriabesnyõi fõútnak. Beszélgetéssel meg olykor némi kocogással gyorsan szaladnak a kilométerek, máris a templomnál, majd a hegyen lévõ (második jópont) elsõ ellenõrzõponton vagyunk. Innen csúszkálással fûszerezett kocogás le a Pap-Miska kútig, majd a mûúton erõltetett menetben (nekem legalább annak tûnik) megyünk a Babati kastélyig, majd a lovarda mellett el a következõ pont helyéig... Itt látunk egy fára aggatott feliratot, hogy EP 100 M meg egy nyíl, körülnézünk, a pontõr kinn van a dombon, a templomromnál (harmadik jópont), végre ezt is látjuk. Itt válik külön a rövid táv, innen jóval kevesebb lámnyom van elõttünk. A félig nyílt terepen a hóréteg alatt jégpáncél van, egyszer orra bukom, a térdemet ütöm be. Haladunk az ezerszer járt úton a Margita felé, de valahogy most az egész táj olyan más, idegennek tûnik - biztos a hó teszi. A lovardánál VadMalac elõrehúz (siet a buszához), CsLacival mi is felérünk a toronyhoz. Nem pihenünk, a lejtõn kicsit kocogunk, majd egy egyenes szakaszon feltûnik elõttünk VM, aki utolérte BSanyit, s éppen "gyalogolnak". Nagy nehezen felzárkóztunk, viszont nem sokkal ez után meg én maradtam le (nem bírtam nagyon rohanni a lejtõn, meg a kezemben lévõ megfagyott üdítõt ki kellett cserélnem másikra az övtáskámból), úgyhogy csak a Domonyvölgy elõtti dombon sikerül utolérnem a többieket. Innen már közel a pont, meleg tea és kakaós nápolyi vár.



Gyerünk tovább, szól a parancs, végighosszantolunk Domonyvölgy fõutcáján, majd a 3-as utat elérve találunk egy nyitva lévõ kis bádogbüfét, kólázás céljából (a falon egymás mellett három óra, melyek a fölöttük lévõ felirat tanúsága szerint az Aszódon, Kartalon és Turán éppen érvényes helyi idõt mutatják :-)) Kijõve meglátjuk larzenéket közeledni az úton, mikor megelõznek, 200 métert megpróbálunk velük tartani... A hármas úton az autópálya alatt áthaladva megcsodáljuk az ország legnagyobb sárga sáv jelzését, majd a következõ buszmegállónál bekanyarodunk az erdõbe. Itt jön egy kisebb emelkedõ, megint lemaradok a többiektõl, a zöld-sárga elágazásnál megvárnak, de rövidesen megint lemaradok - ahhoz, hogy VM gyaloglását követni tudjam, futnom kellene. Egyre távolodnak tõlem, egy jó fél óra után utolér két futó, elengedem õket, majd megpróbálok hozzájuk csatlakozni, fel is zárkóztatnak, eddigre már az Erzsébet-pihenõnél vagyunk. Itt viszon VM csatlakozik a futókhoz, úgyhogy innentõl ketten megyünk CsLacival. A havas mûúton kanyargunk le a következõ pontig, ahhol Fiffyék várnak meleg teával meg nápolyival.



A piros háromszögön a Juharos gerincén nehéz járás esik, itt nem járt jármû, ami félretolja a havat. Legurulunk a kerítésig, majd a létrázás után a szemétteleptõl megint kezdek belassulni, csak a távolodó alakokat láttam. Szerencsére CsLaci az egyik utcasarkon megvárt, így a következõ ponthoz már együtt érkeztünk. Itt meglepetés ért, a piros benn vezet újra az Egyetemi erdõben, befejezték az építkezést a Fácánsoron. CsLacival megállapítjuk, hogy be kéne érnünk 40 perc alatt, úgyhogy kocogunk megint kicsit. A vasútállomástól át a parkon meg már abszolút hazai pálya, úgyhogy 13.45-kor célba érünk, ahol a bepárásodott szemüvegem miatt az épp ott árusító jmte segítségét kérem a célasztal megtalálásához. Öltözködés után beszélgetés az ismerõsökkel, kis zsíros kenyér és tea, majd indulás haza.



-------------------



Szóval ez történt. Az egész nap egy kellemes csalódás volt, kár lett volna kihagyni. És valahogy az az érzésem, hogy egyre jobban rendezik túráikat a Margitások (nem mintha eddig rosszak lettek volna, csak van valami megmagyarázhatatlan pozitív fejlõdés). Ja, és meglett a hatos átlag, ami tudom, hogy többeknek nem túl nagy dolog, de nekem nagyon sokat számított ebben a hóban. Szóval kösz mindnekinek a túrát :-)