Normafa 20
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 20.5 km Szint (térképen): 650 m
Ismét csak nem kellett korán kelni: "Indulás saját idõ terhére 10:00-ig". Moszkva-téren olyan 9 körül rohantak az emberek, hogy még felférjenek a 90-es buszra - zsúfolásig megtelt. Mi inkább megvártuk a mögötte álló 90/A, ami kb. 5 perccel késõbb indult, és annyi hely volt, hogy táncolni is lehetett volna. (Ez már megszokott jelenség BP-n, annyira sietnek az emberek, hogy 2 percért akár "ölni is tudnának".)
9:15-kor már startolhattunk is, miután beneveztünk a túrára a síház melletti sátornál. Nagy volt a forgalom, jöttek-mentek az emberek. Rajtszámok: ~400. Sejtettem, hogy lesznek majd egy páran.
A start után már volt egy kis keverés: sokan megkavarodtak az itiner szövegezése miatt. Fordulj erre, fordulj arra. (Én azt mondom, hogy egy tájoló beszerzése nem rossz dolog. Én vettem egyet, az ára olyan 1500 Ft körül volt, de megérte. Nem szükséges a legprofibbat venni (hisz az elég drága), viszont nagy hasznára lehet az embernek, ha nem biztos a dolgában.) Többen délnek akartak indulni, de az én javaslatomra inkább a másik irányt választották – helyesen.
A reggeli köd nekem személy szerint nagyon bejött, ami "megszállta" Normafa környékét. A köd mindent olyan sejtelmessé tesz, van ennek egy "izgalmas, ennek ellenére megnyugtató hangulata". Sikerült is készítenem néhány – azóta a kedvenceim közé választott – fotót a ködbe burkolózó tájról. Többen az aszfaltos utat választották a sáros erdei út helyett, hogy eljussanak az elsõ ellenõrzõpontig: János-hegy, Erzsébet kilátó. (Mindenki a saját lelkiismerete szerint cselekszik.) Utólag már bánom, hogy nem fényképeztem le a kilátót, hisz ködben még sosem láttam - amúgy sem sokszor – kedvem lett volna a túra után a fotóink közt újból megnézni.
Lefele menet azért már nem volt új dolog, így nyugodtan „száguldhattunk” a következõ e.p.-ig, hogy megszerezzük a második pecsétünket is. (Szépjuhászné: itt választhattunk magunknak cukorkát: „…déli gyümölcs vagy magyar gyümölcs?” Én kihagytam ezt a remek lehetõséget.) A Csacsi-rét felé vezetõ erdõs részek nekem nagyon tetszettek. A 3. ep.n beszélgettünk egy kicsit a ponttõrrel (mesélte, hogy már évek óta pontõr ezen a túrán, és szeret visszaemlékezni arra, hogy évrõl-évre hogyan változik a táj/az idõjárás). Miután tovább indultunk szemben túratársak érkeztek, akik valahol az erdõben elnézték a jelzéseket, így egy kicsit „elkevertek”. Szerencséjükre nem volt olyan nagy az elkeverés (kb. sejtem is, hogy hol nézhették el az utat. :-)).
Folytattuk utunkat Makkosmárián keresztül a Végvári-szikláig, ahol két fiatal pontõr fogadott bennünket. Az egyikük talán parancsba kapta, hogy mindenféleképp magázzon mindenkit, mert sehogy sem bírtam rávenni az ellenkezõjére. (A másik fiatal már kaphatóbb volt a tegezõdésre – érhetõ, hisz magunkat sem nevezném még talán középkorúnak sem :-D) Azért sikerült csináltatnunk pár képet a magunkról, a fiatalok közremûködésével, majd továbbrobogtunk.
A túra rajtja és célja között 8 ellenõrzõ pont is volt. Ez elég sûrûnek mondható egy ilyen távon. (Bár az eddigi túráim alapján vélek észrevenni némi függõséget a távolságok és az ep.-k száma között. :-)). Rövid idõn belül megérkezhettünk a Piktortégla üregek ep.-hez, majd nem sokkal késõbb az Irhás-árok következett. A pont elérése elõtt egy futó elõzött meg bennünket, akinek ez már a második köre volt aznap. Korán indult, hogy két kört is tudjon teljesíteni. Elõre „figyelmeztetett”, hogy Irhás-ároknál ki ne hagyjuk a zsíros kenyeret, mert nagyon finom. Megfogadtuk a tanácsát: nagyon finom/friss volt a kenyér, és a vegyes savanyúság valami isteni jó finomra sikeredett. Ezt vétek lett volna kihagyni. Azóta is példálózunk ezzel: „…Hát ez a savanyúság nem olyan finom, mint a Normafa 20-on volt…”. (Már csak ezért megérte eljönni a túrára. :-))
Az eddig tartó út túrajelzéseken vezetett, s az itinernek köszönhetõen nem lehetett eltévedni. Az ezután szakasz szalagozva volt, de erre sem lehetett semmi panasz: tökéletes.
Kicsit „belátogattunk” a városba egy lefele sétával, csak azért, hogy a Magasúti lejtõ után (7.ep) legyen még egy nagyobb felfele-menet. Z∆ jelzés követve eljutottunk az erdei Kápolnához, amely utunk 8. ep.-ja. Innen már közel a cél: Széchényi-hegy, Gyermekvasút, majd következett Normafa. Egy jó negyed óra után (mivel addig fényképeztünk) jutott az eszünkbe, hogy be kellene menni a célba pecsételni. :-) Persze volt még idõnk, tehát nem gond.
Egy pecsét az újonnan beszerzett Budapest Kupa füzetbe, az ellenõrzõ lap pecsétje, majd a túrajelentés pecsétje. (Mivel belekezdtünk a pontgyûjtögetésbe is: ha már túrázni járunk, miért ne gyûjtsük.) Ennyi pecsételés… hmmm.
Ez is egy szép nap volt. A szervezõknek/pontõröknek köszönet a túráért: kedves csapat volt.
Kép:
Normafa reggel
Normafa délután
Az itiener: 5*.
A térkép tökéletes: a jelzés, amelyiken haladunk/haladnunk kell, a becsatlakozó/elágazó jelzések. Ilyen egy csillagos 5-ös térkép!!! (Eltévedés: kizárt.)
Még egy rétest befaltunk, majd irány haza!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
|
