Márciusi emléktúra 48
Szép emlékek fûznek ehhez a túrához. 2007-ben ez volt az elsõ teljesítménytúrám, amin sikeresen célba értem, akkor még a 24-es távon. Azóta minden évben megfordulok itt, igaz a táv már duplázódott tavaly óta.
Most ketten indultunk neki a távnak GPS Zolival. A találkozó a szokásos módon zajlik, Zoli késik Tényleg igaz az, hogy mindig az késik, aki a legközelebb lakik, hiszen neki csak Békásmegyerrõl kell egy hév megállót jönnie. De ehhez már hozzászoktam. Addig megpróbálok bemelegíteni, már jó 2-3 hete kísér egy kis fájás a térdemben. 9 körül Zoli befut, majd átsétálunk a nevezéshez, ahol egy régi ismerõssel, Attilával találkozunk. Õ csak a 24-re akar jönni, de útközben sikeresen rábeszéljük a hosszabb táv örömeire.
9:08-kor szinte az utolsók között nekivágunk a távnak. Ismerõs részeken visz végig a túra, de nagyon nem zavar, ráadásul csodálatos idõnk van, ami egész napra kitartott. Kevély felé kezdünk utolérni jó pár embert. Most is rengeteg gyerekkel találkozom, ez már szinte ennek a túrának a sajátossága. Fentrõl a kilátásban gyönyörködünk egy kicsit, majd tovaszállunk a nyereg felé. Elsõ pecsét, ami inkább egy mûvészi rajz, birtokában folytatjuk utunkat. Innentõl lényegében egyedül, csak Dobogókõ elõtt érünk utol 48-asokat. Lefelé kicsit csúszkálós az út, de nem vészes annyira a terep. Keresztezve a mûutat teszünk egy kis kitérõt, lekocogunk Csobánka szélsõ házaihoz, ahol egy kútból frissítünk. Majd jön a visszamászás, és a helyes úton tovább Hosszú hegy felé. Egy rövid kaptató után fent is vagyunk a gerincen, ahonnan szintén csodálatos a kilátás balra. Lefelé a Z jelzésen erdõirtás töri meg a táj harmóniáját. Nagyon nem mutat jól, szinte letarolták az egész jobb oldalt. Közben félreállunk, mert pár motoros a turistautat használja cross pályának… A Szántói – nyeregnél ismerõsökkel, Tincáékkal találkozunk, akik most két keréken tolják. Nemsokára Pilisszentkereszten koptatjuk az aszfaltot, ahol megzavarjuk a pontõr csendes magányát. Tõle tudjuk meg, hogy nem vagyunk olyan nagyon sokan, talán 50-en a 48-as távon, és a többség már régen elment. Szentkereszt mellett a tisztáson kezd egy kicsit olyan hangulat lenni, mint tavaly. Igaz most a nap hétágra süt, de a földön néha rendes patakok folynak keresztbe - kasul. Itt is beiktatunk egy újabb kitérõt, meglátogatjuk a Klastrom – forrást. Majd vissza a helyes útra, és tovább Két – bükkfa - nyereg felé. Fölfelé egy idõ után kezdenek megjelenni az elsõ hófoltok, amik egyre sûrûbbek lesznek a késõbbiekben, a nyeregtõl meg lényegében már összefüggõ a hólepel. Épp a nyereg parkolójában érünk utol két túrázót, együtt keressük a pontot, de nem találjuk. Állítólag elment kb 5 perce. Kicsit csodálkozom, mert végül is 9-ig lehetett indulni, és azért mi nem jöttünk olyan lassan, hogy lekéssük a pontot. No mindegy, nincs mit tenni, bízunk a cserkészek jóságában, és mászunk tovább Dobogókõ felé. Innentõl már tényleg hó van, ami egyre csak hízik a csúcs felé. Ahogy közeledünk, úgy nõ az emberek száma. Fent megvan az újabb pecsét, majd átmegyünk a büfébe, és regenerálódunk. Innen már csak le kell gurulni, ami viszonylag gyorsan is megy. Sikároshoz hamar elérünk, megvan az újabb pecsétünk. A következõ szakaszt leginkább a patakátkelések tették emlékezetessé. Szerencsére megússzuk száraz lábbal, de szinte mindig keresni kell a megfelelõ helyet az átkelésre. Az utolsó után nem sokkal egy éles jobb kanyar, és elkezdünk mászni Lajos – forrás felé. Kellemes egy emelkedõ ez, de letudjuk egyhuzamban. A forrásnál bevárjuk Zolit, és ráhangolunk az utolsó lejtõre. A térdem innentõl bemondta az unalmast, és nem akart hajlani. Szenvedés a lefelé menet, de itt fent mégsem maradhatok. Szerencsére hamar telik az idõ Attilát és Zolit hallgatva. Én csak csendben hallgatok, és iszom a nagyok szavait Hamarosan feltûnnek a szélsõ házak, jön egy kis aszfaltos rész, majd 18:23-kor benyitunk a célba. Emléklap és kitûzõ jár a sikeres teljesítésért, aminek nagyon örülök, hogy a kitûzõbõl van más is mint, ami tavaly volt. Leülünk egy asztal mellé és eszünk iszunk a menübõl.
Nagyon jó kis túra volt ez, de erre is számítottam az elmúlt évek alapján. A pontõrök kedvesek, segítõkészek, a zsíros kenyér és a tea meg finom. Talán a pontok nyitva tartását lehetne egy kicsit jobban megszervezni.
Gratulálok mindenkinek, aki elindult valamelyik távon!
Adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN)
- táv:43,3km
- szintemelkedés: 1390m
|
