Túrabeszámolók


Emléktúra Ozorai Pipo nyomában

MúzslaTúra éve: 20052005.09.27 10:35:23
Ozorai Pipó emléktúra 10

Keszthelyrõl az új autópálya szakasznak is köszönhetõen két óra alatt Ozorára értünk. A rajt megtalálása Czibula Gyuri instrukciói alapján nem volt nehéz.

Nevezés után kissé meglepõdve láttam az igazolófüzeten, hogy sem térkép, sem útvonalleírás nincs benne. Gondoltam, hogy jó sûrû lesz a szalagozás. Ám rögtön a központban már el is bizonytalanodtunk és visszaszaladtam a rajthoz. Itt Csipai Gyuri megnyugtatott, hogy nekünk azért nincsen térképünk, mert már nem jutott. Elmagyarázta az útvonalat ill. megjelölte az ellenõrzõ állomásokat.

Szerencsére elég sûrûn voltak a szalagok és nyugodtan bandukolhattunk ki a faluból. Nagyon szép volt az a természetes-gótikus út. Körben fák hajlottak fölénk, idõnként pedig 5-10 méteres partfalak meredeztek oldalt. Lassan megszelídült az emelkedés és a szemben feltûnõ fenyves arra a következtetésre juttatott, hogy ez lesz majd a Fenyves ep. Szerencsére ez be is jött és elkönyvelhettük elsõ matricánkat. Itt Papp Zsoltitól kaptam végre egy térképet és egy részletes útvonaladatokat is tartalmazó lapot.

Egy igen nagy topik csoporttol is találkoztunk: budai (H.G.), emgergo, Galadh Ereb, gethe, goodlooking, Vlaszij és még jó páran (elnézést ha valakit kihagytam) igyekeztek a hosszú távon. Erõs lejtõvel haladtunk tovább és az út egyszerûen eltûnt. Szerencsére a korábbi nyomokból jól látszódott, hogy a kukoricáson keresztül kell továbbhaladni. Elég mulatságos volt ez a rész. Aztán egy dûlõútra fordultunk és lassú lejtéssel egy gyönyörû völgytalpba értünk. Néhány perc múlva felkanyarodtunk az elhagyatott présházakhoz. Nagyrészük lakatlanul meredezett, de akadt olyan is, amelyiket éppen most újítanak fel. Még egy kúriára emlékeztetõ nagyságút is láthattunk. Sajnos itt már elõjöttek a feleségem fájdalmai és lassítanunk kellett. Igen meglepõ volt az idõközben feltûnõ tavacska is, mely szépen csillogott.

A Sió átkelésnél mi is választhattunk, hogy melyik oldalon akarunk továbbmenni, de maradtunk a nyugatin. Folyamatos beszélgetéssel múlattuk az idõt, közben üdvözöltük a másik parton gyaloglókat. Aztán egyszer csak elkanyarodtunk jobbra és besétáltunk a falu fõutcájára. Innen már csak pár perc séta és be is értünk a célba.

Idõnk: 2 óra 47 perc lett.

Örülök, hogy ezen a vidéken is túrázhattam egyet. Az igazolófüzet teljesen ok volt, de a térkép nélkül kevésnek éreztem volna, fõleg úgy hogy errõl a részrõl nincs is turistatérképem.

Hazafelé még felcsippentettük emgergot és együtt robogtunk Budapest felé.