Túrabeszámolók


Bükki kilátások

Kona HossTúra éve: 20092009.03.11 11:28:24
Bükki kilátások 2009.

Már hetekkel ezelõtt eldöntöttük, hogy erre a túrára menni fogunk. Menni kell! Ugyanis a Bükk túrázója kupáért hajtunk ennyire! Nekem ez volt az 5. teljesítménytúrám, és arra ösztönöztem magam, hogy igenis végig fogom csinálni. A kiírásban utaltak rá, hogy nehéz túra lesz, igen nagy állóképesség kell hozzá! Hát tényleg kellett! Hajnal fél 4-kor keltünk. Elindultunk Felsõtárkányba, ott letettük a kocsit, és busszal átmentünk Egerbe, majd Szilvásváradra. 7.48-kor rajtoltunk el a szalajkavölgyi vasúti megállótól. Két perccel utánunk elrajtolt 4 srác, akikkel a túra során többször is találkoztunk. Az 1. ep Kelemen-széke volt, ami 4420 m-re volt. Egy óra alatt értünk végig a Z+ úton haladva, 353 m szintemelkedéssel. A második ep Õr-kõ volt. A katonasírok elágazásánál a KPS jelzésen, majd a P jelzésû úton. Õr-kõre 9.26-kor érkeztünk. Eddig gyakorlatilag csak felfelé kellett menni. Nekem holtpontok jöttek-mentek, de nem állhattunk meg. Még fényképezni sem tudtam igazán, mert nem tudtuk milyen terep vár ránk az elkövetkezõ 40 km-en, így muszáj volt belehúzni. De azért ellõttem néhány fotót és bár még nem igazán van szépsége ilyenkor a tájnak, azért néha megkapó látvány tárult elénk. Õr-kõ felé már havas részeket is találtunk, és nem igazán haladtunk könnyen a nagy hóban. Fent a hegyen igen fagyos szél fújt. Leereszkedtünk az Õr-kõ-rétre, és a K jelzésen haladtunk tovább egészen Cserepes-kõ (823 m) barlangig a 3. ep-hez. Itt a pontõrök kicsit befüstöltek a barlangba, de azért leigazolták a kartonunkat (10.19-es idõ) és haladtunk is tovább lefelé. Lent a hegy alján picit elnéztük a jelet és majdnem rossz irányba indultunk el, de aztán rátaláltunk a helyes ösvényre. A 4. ep felé „száguldoztunk”, Õserdõre. Itt egy bekerített területet kell szinte megkerülni. Út közben láttunk néhány még a földbõl kibúvó hóvirágot. Szegények, hogy pont az ösvényen kell világra jönniük. Bélyegzés az ep-nél (11.04) aztán irány tovább. Az 5. ep. Tar-kõ, a maga 950 m-vel. Õserdõrõl a KZ jelzésen majd a K jelzésen haladtunk tovább. A kilátás igazán csodás lett volna, ha már mondjuk zöldül az erdõ, de azért a hegyvonulatok, völgyek így is szép látványt mutattak. Bélyegzés után indultunk is tovább (11.30) a Nagy-mezõ közelében lévõ síházhoz. Igen heves szél fújt odafent is, lefelé menet pedig elõ kellett venni a plussz pulóvert, mert annyira hideg szél fújt, hogy úgy éreztük, mintha téli túrán lennénk, ráadásul a Büszkés-hegy lábainál bokáig érõ hóban tapostuk az utat. Elõször a K sávjelzésen majd a szilvásváradi-lillafüredi mûúton folytatjuk utunkat. Itt próbáltunk belehúzni a tempóba, a mûút teljesen járható volt egy-két jegesedéstõl eltekintve. Nagy-mezõt elhagyva pár száz méter után már látni lehetett a Síházat, ahol a 6. ep volt (12.51). Már elõre készült a pocakom a jó kis hagymás-zsíros kenyérre és a forró teára. A ház bejáratánál bélyegzés, majd irány a gazdagon megterített asztal! Itt találkoztunk az utánunk elrajtoló négy sráccal. Eszmecsere a pontõrökkel s pár turista társsal, majd irány vissza Nagy-mezõre, mert a nemzeti park tájékoztató táblájánál volt a 7. ep. Bélyegzés után a Z sávjelzésen mentünk tovább. Na itt aztán volt minden: hó, latyak, sár, agyag, nagy tócsák. Közben a négy srác utolért bennünket, majd el is hagytak egy szakaszon. Ezen a hosszú turista úton elhagytuk Kis-Kõhát nyergét, Hármas határt, Kõkaput, Juhász-kút-nyakot, majd megérkeztünk a Keskeny-bükk gerincére, ahol a 8-as ep volt elhelyezve (14.20). Ez egy jó kis táv volt így lefelé, azt hittük már sosem találjuk meg a pontot. Itt megint lehagytuk a srácokat. Utána átmentünk a lillafüredi mûúton majd a bükki K sáv jelzésen igencsak belehúzva a tempóba igyekeztünk a pazsagi erdészházhoz, mely a 9. ep volt (14.53). Mondtam Robinak, hogy nyomjuk meg, nehogy a srácok megint megelõzzenek. A pazsagi erdészház mögött volt az ep, bélyegzés, nyomás tovább. Innen ismét egy jó hosszú szakasz vezet a Hosszú-völgyi erdészházhoz. Közeledvén az ep-hez a mûút mellett a Hór-patak vize csörgedezett néhol befagyott jég teteje alatt. A 10. ep-n aztán megkaptam a jutalmam és nõnapra a virágom, persze szigorúan csak jelképesen! Ugyanis annyi kis hóvirág bújt elõ a hideg erdei földbõl a Hór-völgyben, hogy csak ámultam és bámultam. Egyik tüneményesebb volt, mint a másik. Pár fotó róluk aztán irány a túra talán legnehezebb része (számomra legalábbis): igen nehéz emelkedõ az Ódorvár tetejére, ahol a 11. ep várt ránk. Igaz, csak 546 m magas, de olyan meredek emelkedõn kell felmenni, hogy igencsak kapkodtam a levegõt. Na itt nagyon sokan megelõztek, de hát ha egyszer nem bír az ember menni, akkor nem bír. Pár jóval fiatalabb srác úgy ment el mellettünk, mint ha egy sima vízszintes erdei úton haladna. A túra elején találkoztam rég nem látott tájfutó társaimmal. Õk hozták a már 11 éves srácaikat is. Hát a kis utód úgy ment ezen a túrán végig, mintha egy mezei erdei sétán vett volna részt. Le voltam döbbenve. Az apja mesélte, hogy ez egy könnyed túra számára azokhoz képest, amiket már végigcsinált. Felérve Ódorvár tetejére (16.35) szintén nagyon hideg szél fújt, itt kisebb csapat gyûlt össze. Mi nem is pihentünk, hanem indultunk is tovább a Völgyfõi-házhoz, ami a 12. ep. volt. Innen a PL ösvényen megyünk tovább. Viszonylag hamar odaértünk a 12-ep hez, ahol szintén tea és egy kis keksz várt ránk. Nagyon jól esett!!! Ekkor volt az idõnk 17.10. Na és innen ami ránk várt az szintén elég kemény volt. Nagyon-nagyon sokáig tartott az út az utolsó ep-hez, ami a Várkúti turistaház volt. Újra rámentünk a Török útra, ahol már haladtunk elõzõleg. Itt végig az utolsó ep-ig a Z kerékpárjelzés vezetett minket. Az itiner azt írta, hogy elõttünk már csak néhány szolid emelkedõ van. Hát volt azért! A Vasbánya-tetõ északi oldalának nyitott tarvágásából vettünk búcsúpillantást a Bükk déli köveire, viszont itt láttuk azt is, hogy mindjárt ránk szakad az ég. Hatalmas erejû szél fújt odafent! Igyekeztünk, ahogy csak tudtunk és szûken volt már az idõnk is! Az utolsó kaptatóra nagyon nem számítottunk és igazán rosszul is esett. Bár mire felértünk a kilátás azért kárpótolt valamennyit, bár nem világosban, hanem már sötétben láttuk a környezõ települések fényeit. Pár száz méter után végre beestünk a Várkúti turistaház ajtaján, ahol leigazolták a kartonunkat, megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt. A vége 10.44 lett, tehát közel 20 perccel hamarabb sikerült beérni a célba! A négy srác pár perccel utánunk érkezett meg a célba. A házban nagyon meleg volt, így inkább nem ültünk le pihenni, hanem folytattuk túránkat a kocsihoz, amit Felsõtárkányban parkoltunk le. Az még plussz 4 km volt, tehát nekünk a túra még közel sem ért véget. Ezt a szakaszt a hold világánál és Robi telefonjába épített lámpafényénél tettül meg, ugyanis nem találtuk a fejlámpánkat. Számomra mindenképp nagyon jó kis túra volt, annak ellenére, hogy tényleg kifejezetten nehéz túrának minõsíthetõ. De megérte megcsinálni! Hát még, ha többet sütött volna a napocska! Köszönjük a szervezést és a szép emléklapot!

UI: A kutyámat hiányoltam nagyon, de talán jobb is, hogy most ezen a túrán otthon hagytuk, mert ez neki is igen kemény lett volna.

Sziszó

A túráról fotókat a www.indafoto.hu/sziszo/Bükki kilátások 2009