Túrabeszámolók


Göcseji Galopp

Pap GáborTúra éve: 20092009.03.02 15:08:32
Göcseji Galopp

Viszonylag korai kelés után 6:15 felé érkeztünk Kávásra. Halvány elképzeléseim azért voltak a vidékrõl, elõzetesen megnéztem a Google Earth-ön a környékrõl fellelhetõ fotókat, illetve a tavalyi Rockenbauer130 képi élményeire építettem. Míg én összekészülõdtem a futók rajtjára, addig Bálint útnak eredt. Úgy tûnt szép napunk lesz, az ég tiszta volt és csak kicsit volt hûvös. Az útvonallal kapcsolatban két dolog aggaszott: egyrészt nem olvastam az itinert, másrész jó esélyünk volt egy kiadós sárdagasztásra.
7-órakkor mintegy 30 futó vágott neki a távnak.
Némi aszfaltozás után elkezdtünk kapaszkodni a Szabó-hegyre, jófajta bemelegítés gyanánt. A jelzések mellett rozsdaszínû G betût és nyilakat kellett keresnünk. Nem volt szokványos a jelzés elhelyezésének helye és iránya, ebbõl volt 2 eltévedésem az elején (összesen nem mentem 1km-et rossz irányban), de miután megszoktam, nem volt gond. Az elsõ tévelygés mindjárt a Szabó-hegy végén megvolt, épp kezdtünk távolodni a mezõnytõl. Szerencsére a többiek visszakiáltottak minket.
Ezt követõen Kurta-majorig sáros szekérúton nyomultunk. Gondot inkább az okozott, hogy a gépek már jól széttúrták az utat. A majornál újabb rövid bizonytalankodás, de elég hamar meglett az út. Rátértünk egy jobbára aszfaltozott útra, ami átmeneti sármentességet biztosított a frissítõpontig.
A pont után egyenesen haladtunk tovább, a kék kereszten. Egy öt fõs boly kezdett elszakadni tõlünk. A második, és egyben utolsó tévelygésem a kék sávra történõ váltásnál volt, a mezõnél. Letértem a szekérútról, de nem láttam, hogy a mezõn lefelé kell futni. A helyes út megtalálása nem tartott sokáig, innentõl Gyurival és egy helyi tájfutó sráccal (már megint nem emlékszem a névre :S ) futottunk hármasban tovább.
Kalandos volt ez a szakasz,szép völgy, homogén gyertyános, vizenyõs talajú völgy, és fenyves váltotta egymást. Leginkább a gyertyános tetszett, ahol tiszta aljú erdõben vörös avarban futottunk. Az egyik emelkedõn egyszercsak beért minket az élboly, mint kiderült eltévedtek. Innen Bárómajorig együtt maradtunk. A frissítõpont elõtti 500 méteres szakaszon ismét jókora trutyival kellett megbirkózni.
Dugókázás és energiatöltés után néhány kilométeren át jó minõségû dózerúton futottunk tovább, az eredeti élboly ismét eltávolodott tõlünk. E kellemes szakasz után ismét betértünk az erdõbe, majd némi tökön-babon át futást követõen rátértünk a legsárosabb szakaszra, ami erõs emelkedõvel is párosult. Érdekesen nézett ki a mezõ közepén magányosan álló téglakémény. Gondolom valaha egy téglagyár is tartozott hozzá, de annak már nyoma sem látszott.
A kustánszegi elsõ pont után ismét jó volt az út egészen Parasza utáni mezõig. Az erdõbe betérve aztán ismét a sáré és a göröngyöké volt a fõszerep a vádlim kezdett fáradni. Valahol a Bolhási-erdõben egy kerítés mellett haladtunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy döglött varjú van kiakasztva, nem messze pedig társai károgtak a fán. Elég kísérteties volt, este biztos nem örülök neki :)
Becsevölgye elõtt a murvás útra érve elért egy kisebb holtpont. Már nagyon vártam a frissítõt, jól feltankoltam energiaitalból, és nápolyiból. Eddigre az már csak ketten maradtunk Gyurival. Kereseszeg felé megelõztük az addig harmadik helyen álló srácot, majd nemsokára Kislengyelen voltunk. Innen már látszott a Kustánszegi templomtorony, de még egy dombot meg kellett mászni érte. Kapaszkodás elõtt még elfutottunk egy olajkút mellett, ami úgy nézett ki, mintha egyenesen a Mad Max filmbõl hozták volna ide.
Az emelkedõ nem volt olyan gáz, mint gondoltam, és hamarosan a falu utcáin száguldottunk a lejtõn a tó felé. Az ötödik pont után már csak kb. 10 km volt hátra, ami tekintve, hogy még egy frissítõpont volt, lelkileg emészthetõ szakaszokra bontotta a távot.
A jó fekvésû tónál rengetegen horgásztak, mi fölfutottunk egészen a felsõ végéig és ott keltünk át a hídon. Eseménytelen kocogás után egy újabb sáros emelkedõt követõen Németfaluban voltunk. A falu másik végén egy viszonylag hosszú lejtõ következett. Megjelentek a rövidebb távon indulók is. Elég sokan voltak, köszönhetõen a szép napsütéses enyhe idõnek. A gyalogosok nekem erõt adtak, mindig utol kellett érnem az elõttem lévõket a lehetõ leggyorsabban. Gyuri ezen a szakaszon végleg lemaradt, mint kiderült begörcsölt a vádlija :( Böde határában megejtettem a nap utolsó dagonyáját. A ponton ismét betermeltem energiaitalból, és elindultam az utolsó 4 km-es szakaszra. Jó tempóban, jó úton haladtam innen végig. A Zsimba-hegyrõl szép kilátás nyílott a Zala völgyére, majd némi ereszkedés után már az aszfalton robogtam a cél felé, amit 5:32-es idõvel el is értem, ezzel megszerezve a harmadik helyet.
Nagyon tetszett a túra, igazán kellemes vidéket ismerhettem meg a Göcsejben. Ahogy Rokin, itt sem tudok kiemelni valami nagyon fontos látnivalót, egyszerûen a falvak, a tavak, a legelõk és az erdõk a dombok, és szõlõhegyek összessége harmóniát sugárzott, jó volt futni közöttük.
Nagy szerencsénk volt az idõjárással, igazi napsütéses langyos tavaszi idõben volt részünk.
A szervezõk kitettek magukért, a jelzések ugyan nem voltak tökéletesek (ez betudható az elsõ szervezés tapasztalatlanságának), de egy idõ után megszoktam a rendszert, és onnantól nem volt gond. Jó és elegendõ volt számomra a frissítés és kulturált körülmények között tudtunk öltözni, zuhanyozni. Ha rajtam múlik, jövõre mindenképpen eljövök!