Túrabeszámolók


Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!

nafeTúra éve: 20092009.02.12 20:06:37
Túrázz a vonatért teljesítménytúra 20 km-es táv
GPS-el mért távolság: 21,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 670 m. (Mi a Bakonyszentlászló-Vinye oda-vissza úttal együtt 32,1 km-t mentünk, a teljes szintkülönbségünk 805m-nek adódott.)

Az elõzõ heti Kincsesbánya túrával ellentétben, itt valóra vált a dagonya minden mennyiségben. Az egyeztetésnek megfelelõen, Bakonyszentlászló vasútállomásán vártam Zolit. Népes gyõri csapattal együtt szálltak le. Gyors üdvözlés, és bemutatkozás után, Zolival és Tamással nekiveselkedtünk a Vinyére vezetõ piros-piros keresztjelzéseken vezetõ útnak, hogy a népes társaság elõtt érjünk a rajthoz. Már ezen a szakaszon ízelítõt kaptunk a ránk váró útviszonyokból. Vizes, latyakos, vagy tömörödött hó, jég, szárazabb homokos út, illetve sár. Alig tettünk meg pár száz métert, s máris kiderült, Tamással meglehetõsen közelrõl származtunk el az Alföldrõl. Õ Gyuláról, én pedig Újkígyósról. A gondoltnál hamarabb, nem egész egy óra alatt tettük meg az 5,4 km-es távot.

Gyorsan beneveztünk. Viktor már ekkor mondta, hogy az eredeti kiírással szemben, visszafelé az ajánlott útvonal, nem a Cuha-szurdok lesz a megáradt patak miatt, hanem a Hódos-ér völgye.

Frissen nekivágtunk a táv teljesítésének. Zoli elmondta, voltak lent a gyerekekkel múlt vasárnap, amikor is itt még bõ 30 centis hó borította a tájat. Ebbõl egy 5-10 centis szakadozott réteg maradt. Az elsõ gázlón, úgy 30 centi mély vízzel rohant a Cuha. Jó esetben itt a bakancs lábfejét sem lepi el a víz. Egyértelmû intést jelentett. Már ekkor eldöntöttük visszafelé, az ajánlott kerülõúton megyünk. Ha itt ilyen rohanó 30 centis szennyes ár van, s ez a legsekélyebb vizû gázló, milyenek lehetnek a mélyek? Az is jól látszott egyébként, miszerint már egy métert apadt a patak vize. Átballagtunk a gyaloghídon, s rögtön belefutottunk az elsõ terelésbe. András messzirõl integetett, ne menjünk a patak partján, mert nem mindenütt járható. Így felballagtunk a hegyoldalon, majd leereszkedtünk vissza a patakhoz. Itt a szervezõk által kifeszített kötél segítette a lejutást. A Kõpince-forrásnál Zoli lecserélte a gyõri klórost, friss forrásvízre s mentünk tovább. Az eredeti ösvény helyenként víz alatt, viszont mellette bozótirtás nyomai, s új ösvény. A sárga és zöld jelzés helyett egy darabon megint csak a szervezõk által frissen kijelölt nyomvonalon kaptattunk. Ahogy egyre följebb értünk a Zörög-hegy oldalában, a sarat leváltotta az összetömörödött hó, még nehezebbé téve a haladást. Minden lépésnél visszacsúsztunk 5-10 centit. Amint kiértünk az erdõbõl, szép kilátás nyílt észak-észak-kelet felé. A párásság ellenére a látótávolság meghaladta a 20 km-t, s már ekkor megpillantottuk a Pannonhalmi apátságot. Érdekesnek találtam, hogy nyílt terepen, ahol napsütés is érte a havat, éppen ott bizonyult jegesnek az út, tehát inkább mellette haladtunk. Újra beváltva az erdõbe, bujkálhattunk a lehajlott ágak alatt, már ahol nem hajlította földig a hó a bodzát, mert ott bizony kerülni kellett. A tavalyi évhez hasonlóan, Csesznek elõtt a szervezõk átvezették az útvonalat a zöld jelzésre, így nem kellett a forgalmas, s itt meglehetõsen kanyargós 82-es úton gyalogolni. Rövidesen beértünk a faluba.

Némi gondolkodás után bevállaltuk a Kõmosó-árkot. Elég veszélyes vállalkozásnak bizonyult, annak ellenére, hogy az elmúlt évben egy túrázó egyesület két helyen is sodrony, illetve láncbiztosítást készített. A jelzés nélküli ösvényen mentünk fel a várhoz, néhány fényképezési megállót beiktatva. A várnál megkaptuk a pecsétet és a nápolyi szeletet, gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban, majd továbbindultunk.

A zöld jelzés már lefelé sem volt egy nagy élmény, hát még fölfelé. Az utánunk érkezõk még jobban összegyúrták a sarat, így csúszott és ragadt rendesen. Emiatt néhol inkább cuplattunk fölfelé, mint caplattunk. Sok-sok szembejövõ túrázóval találkoztunk, köztük ajkaiakkal. A Kis-Zörög-oldal viszont igen jól járhatónak bizonyult, fõként a meredekebb részeken, így csak a szintemelkedéssel küzdöttünk, nem pedig a sárral. Amint fölértünk a hegytetõre, azonnal megjelent újra a hó, csakhogy el ne felejtsük a csúszkálást. Az ellenõrzõ ponton felírtuk a számot, s gyerünk tovább. A sár és a hó ellenére is kellemes lejtõ következett a vadászházig. Tovább ballagva, a mély úton láttuk, miként bánt el néhol a fenyõkkel a hó. Sok-sok letört kisebb ág, s egy két eset, ahol az egész fakoronát letörte, 8-10 méterrel a föld fölött.

Csakhamar leértünk a Cuha völgyébe. Itt még jobban látszott, mennyivel magasabb volt a víz néhány napja. Itt-ott a mostani vízszint fölött egy méterrel láthattunk fönnakadt jégtáblát. Néhány fotós megálló után elértük a következõ ellenõrzõ pontot, Porva-Csesznek vasútállomásán. A ponton Anitától kaptuk a pecsétet, s egy kis cukorkát, illetve az ajánlott kerülõ térkép- és szintvázlatát. Szegény Anita pechjére a szél pecsételés után, felkapta az asztalról a túrajelentésemet, s csont nélkül passzolta keresztül a csatorna rácsán, ahonnan reménytelenül próbálták meg kibányászni, pedig mondtam, hogy nem probléma, mert a nevezési lap fénymásolatát is elfogadják az MTSZ-nél. Kis kalóriapótlás, öltözködés után, frissen nekivágtunk a Hosszú-Nagy-hegy kaptatójának.

Kicsit sietõsebbre vettük lépteinket, negyed egy lévén, s négy óra elõtt Bakonyszentlászlóra kellett érni, ha társaim el szerették volna érni a vonatukat, márpedig igenis el akarták érni. Újfent kimelegedtünk az emelkedõn. Egy-két alkalommal megkíséreltem a letaposott hó helyett a „friss” hóban menni, de hamar letettem róla, mert az még jobban csúszott. Az erdõ szélén, a szervezõk kivitték az utat a mezõre, a meredek hullámvasutazó ösvény helyett. Itt viszont a mély nagyon latyakos hóval kellett megküzdenünk. Útviszonyok szempontjából azért még hátravolt a feketeleves. Meredek, havas, sáros ösvényen csúszkáltunk le a Kopasz-hegyrõl. A Hódos-ér völgyében sok helyen mentünk az ösvény mellett, ami megtelt olvadékvízzel. Gyakran keresztezték utunkat kisebb vízfolyások. Nem volt túl könnyû a haladás. Ahol a sárga jelzés eredetileg keresztezi, a nyáron simán átléphetõ „eret” most eltereltek bennünket a szervezõk. A patak egy jó, nagy „meander” kanyarja után, összetorlódott uszadékoknál létesítettek átkelõt, kifeszített kötéllel segítve az átjutást. Egy helyen az uszadék mellett lenyomtam a botomat a vízbe. Jól fölötte volt a mélység egy méternek. Nem lett volna szerencsés mellélépni a fatörzsnek. Sajnos az uszadék nem érte át a patakot. A hiányzó csaknem méteres részt bizony át kellett ugrani, ami egy fatörzsrõl elrugaszkodva nem is olyan könnyû. Itt értük utol a Laci bácsi vezette gyõri csapatot. Beálltunk a sorba, s a segítségükkel simán átjutottunk. Rövid séta után kiértünk a murvás útra. Ivózacskóm ekkor hörögte az utolsókat.

Gyorsítottunk a tempónkon, mivel azzal számoltunk, ez a kitérõ 3-4 km-el növeli meg a távot. Otthon kiderült, csak másfél kilométert jelentett. Ennek ellenére elég gyakran áltam meg fotózni, hiszen a Hódos-ér völgye is szép. Fantasztikus látványt jelentettek a fennakadt, vízbõl jól kinyúló, 15-20 cm vastag jégtáblák, fõként amikor a nap is megfelõ szögben világította meg õket. Szabályosan világítottak a zavaros-sárgás vízen. Jól jelzi az útviszonyok nehézségét, miszerint ez a valamivel kevesebb mint hét és fél kilométer majd két óránkba került, úgy, hogy volt benne három könnyû kilométer is. Néhányszor kocogásra váltottam, mivel másként nem értem volna be társaimat a fotós megállóim után. Az aszfalton is megelõztünk egy-két csoportot. A célban kiderült, jól tettük. Talán négyen-öten voltak elõttünk, viszont néhány perccel késõbb, jó húszméteresre duzzadt a sor, pedig a Viktorék igencsak igyekeztek.

Eddigre mi már javában pótoltuk az elégett kalóriákat. Szerncsére nem esett az esõ, s tanulva az elõzõ évbõl a szervezõk kivitték a büfébõl a frissítõ pontot. Könnyedén, sorbanállás nélkül jutottunk hozzá a zsíros kenyérhez és a teához, még akkor is, amikor az utánunk beérkezett nagyobb csoport is meglepte a frissítõ pontot. Ja, és az idén nem jegyre adták!

A kellõ mennyiségû zsíros deszka bekebelezése közben megvásároltam az ez évi teljesítménytúra „bibliát”. Gyors elköszönés után, a reggeli útvonalon irány Bakonyszentlászló. Ez idõ alatt is sok hó olvadt el. Csaknem félórával társaim vonatának érkezése elõtt értünk a vasútállomásra, ahol jegyváltás után beültünk a büfébe.

Az idõjárás most is szép tavaszias volt mint tavaly, az útviszonyok viszont igencsak téliesek. Egy száraz utas Bakony 50 sem vesz ki több energiát az emberbõl, mint ez a 32 kilométer.
A túra alaposan bevizsgálta a lábbelik impregnálását, vízállóságát. Amelyik beázás nélkül megúszta, az szinte mindent kibír.

A nehezen járható utak ellenére is közel 500-an vállalták valamelyik táv teljesítését. Az elõzõ évben ezen a túrán már tömegével fényképezhettem hóvirágot és tavaszi kankalint. Ez évben ennek még se híre, se hamva.
Számomra kísérleti túrát is jelentett, mivel elõször viseltem túrán multifokális lencséjû szemüveget. Elõzetesen tartottam tõle egy kicsit, mivel lépcsõn lefelé, a kényelmesnél jobban le kell hajtanom a fejemet az éleslátáshoz, de itt a gyaloglás közben semmiféle problémát, vagy kényelmetlenséget sem jelentett. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a legszélesebb csatornájú lencsék találhatók a szemüvegemben s bizony a megrendelésekor elgondolkoztam rajta, lehet ezt a szemüveget az ára miatt nem viselni kellene, hanem trezorban tartani.
A túra ár/érték aránya igen jó. 500/300 Ft-ért szürke árnyalatos, de jól használható térképet kaptunk, amely vasúti menetrendet, cseszneki-vári panoráma tájolását segítõ vázlatot is tartalmaz. A javasolt kerülõ útra is kaptunk külön térképvázlatot. Az útvonal olyan szinten került kijelölésre, ami mûvészetté tette az eltévedést. Az elsõ ponton nápolyi szeletet, a Porva-Cseszneken cukorkát és ásványvizet, a célban oklevelet, kitûzõt, zsíros- és mogyorókrémes kenyeret valamint teát kaptunk.
A túráról képek találhatók egyesületünk honlapján, a www.furediturazok.lapunk.hu oldalon, a Fotóink menüpontban.