| roqfort | Túra éve: 2009 | 2009.02.08 18:18:03 |
|
|
Margita 40
Az elsõ Margita, ill. 40km-es távom. 5.40-kor ébredek és a tavalyi beszámolókból okulva már 7-kor megérkezem. Így még könnyen találok, az iskolától 50 m-el feljebb, parkolót. Egy szép arcú, mosolygós lány osztja a reg. lapokat, de pénzt elsõre nem viszek magammal a sorba, õ pedig csak pénz ellenében tud lapot adni. Sebaj, így még egyszer mehetek hozzá. Fél 8-kor indul baráti társaságunk + 2 kutya. A Gödöllõ utcai szakaszon Bogár kutya összefut egy kinn kószáló csirkével, annak nagy ijedelmére. Kis rohangálás után, de még a csirke fazonigazítása elõtt sikerül Bogárt visszatenni pórázra. Aztán ugyanezen a szakaszon 2 harcias eb ered utánunk egy nyitott kapun át, de végül ebbõl sem lesz zûr. A Pap Miska kútnál, és késõbb a többi ellenörzõ pontnál is, kedves emberek várnak minket pecséttel és védõcsokival. Érezhetõen nem "csak" a munkájukat végzik. A Margita ellenörzõ pont után vágtatnak el mellettünk az elsõ futó csoportok. Elképesztõ, hogy a sáros, változatos, fa akadályoktól sem mentes terepen ilyen tempóban tudnak futni. Most látok elõször testközelbõl terep maratont, le vagyok nyûgözve. Mi az elsõ 20 km-t 6km/óra, tempóban nyomjuk le. Nagyon élvezem a gyaloglást, tele vagyok adrenalinnal. Aztán egyik kutyánk elkószál, bosszúságot okozva Gábornak az idõveszteséggel, késõbb pedig csatlakozik hozzánk egy 3., szemmel láthatóan elveszett eb. Nagy, fiatal, szép, ártalmatlan állat, aki ettõl kezdve 10km-en át velünk marad. Mérges vagyok rá egy idõ után, mert bárgyú módon mindig keresztben várakozik az úton, mindenkit feltartva. A futók pedig érthetõen ránk, a látszólagos gazdákra nézegetnek sandán...
Domonyvölgy ellenörzõ pontnál finom citromos teát és sok embert találunk a kicsit szemerkélõ esõben. Kicsit megnyújtogatom elmerevedett testemet. Itt még jó állapotban vagyok. A 20 és 30 kilóméter közötti részen 5.5 km/óra átlagot hozunk. A 30. kilóméter ellenörzõ pontnál érzem, hogy nekem egy ilyen távra kellett volna neveznem. Az utolsó kilómétereket Ági csapattársam lelki támogatásával és egy idõs bácsi sebességével, na nem arra gondolok aki az egyetemi erdõnél fut! el mellettem, teszem meg az iskoláig. A célban gratuláció+kézfogás, kitûzõ, meleg, tea, isteni zsíros kenyér+csalamádé fogad. Végül pont 8 óra alatt teljesítettem a túrát, amihez sokat hozzátett az edzett csapattársak elszánt "húzása". Nagyon jó verseny volt. |
| |
