Túrabeszámolók


BUÉK

Beugró lányTúra éve: 20092009.01.14 22:05:04
BUÉK 20 2x

Általában hosszabb távokra szeretek járni, emiatt tartottam jó ötletnek, hogy ha sikerülne, akkor egy nap 2-szer is végigmenjek az útvonalon. Így már érdemesnek tartottam elindulni idén már 3. alkalommal erre a 20 km-s túrára Kecskemétrõl Highlander88 társaságában, hogy Hûvösvölgyben csatlakozzunk az ötletadókhoz.

Nappali budapesti közlekedéshez szokva jól elkalibráltam az utazáshoz szükséges idõt, így már fél 7-kor a Rajtban voltunk, pár perc múlva már láthattuk is az elsõ indulókat. 7 órakor mi is elrajtoltunk, gondolván, Vaddino és Dj Rushboy úgy is fut, majd csak utolérnek, sõt el is hagynak minket.

Miután megkaptuk az induló csomagunkat a szervezõktõl, erõs tempóban megindultunk felfelé, amire a hideg idõjárás miatt külön szükségem is volt. Hamar beállt az „üzemi hõmérsékletem”, már majdnem melegem is lett, nem úgy a hátizsákomban hozott teámnak. Az sajnos rövid idõn belül befagyott, így az elsõ túrán nem is tudtam inni szinte semmit.

Nagyon tetszett a fagyos-hideg égbolton felkelõ vörös nap látványa, s ismételten megfogadtam, nem indulok neki többé túrának fényképezõgép nélkül. Igenis kell lenni annyi idõnek, hogy az ilyen látványt meg tudjam örökíteni! Reménykedem csak, hogy megtette valaki helyettünk…

Már az 1. pont, a Hármashatár-hegy elõtt utol is ért minket Vaddino, akirõl kiderült, hogy nem feltétlenül akarja a teljes távot futni. Mivel a lejtõkön én is szívesen kocogok-futok, Highlander88 viszont következetesen maradt a gyaloglásnál, így elköszöntünk Tõle, s a táv hátralévõ részét, ahol lehetett tempós kocogással tettük meg.

Néhány helyen elbizonytalanodtam az útvonalat illetõen annak ellenére, hogy már voltam itt az elõzõ években, sok helyütt azonban emlékeztem a helyes irányra. Tavaly hihetetlenül balga módon elkavartunk az Árpád-kilátónál, így hát itt biztosan tudtam merre is kell menni. Hamarosan elértük az Apáthy-sziklánál lévõ pontot, ismét megcsodálhattam a kilátást, majd következett egy kis városi „hullámvasutas” szakasz, a piszokul emelkedõ Szerb Antal utcával együtt.

Sajnos nem olvastuk elég gyakran az itinert így fordulhatott elõ, hogy a 3. pont elõtt, a Z jelzésen felfelé haladva automatikusan mentünk tovább, annyira lefoglalt minket egy szájában faággal is ugatni tudó kutya látványa, ahelyett, hogy balra fordultunk volna a Z+-re. Pedig utólag láthattuk, mennyire jól ki volt szalagozva az elágazás. Szerencsére csak egy szûk km-t tettünk meg feleslegesen. Dj Rushboy valószínûleg itt elõzött meg minket, mert csak a célban találkoztunk vele, annak ellenére, hogy jóval utánunk csak el. Ragyogó idõt ment ismét, de ennek leírását meghagyom neki.

Egy kis ereszkedés a Budakeszi útra, majd ismét gyalogos tempót igénylõ emelkedõ a Nagy-Hárs-hegyre, ami engem már meglehetõsen lefárasztott, nem úgy Vaddino-t. Többször javasoltam neki, menjen csak a saját, nálamnál nyilvánvalóan gyorsabb tempójában, de nem tette, bevárt a pontnál, ahova néhány métert lemaradva értem csak fel.
Itt, és még késõbb is szomorúan tapasztaltuk, milyen sokan rövidítenek, ezt igazolta a pontnál „õrködõ” hölgy is… Mindegy, ez az õ dolguk…

Innen már szinte végig lefele haladtunk, jó részét futva, már ahol nem volt veszélyesen jeges az ösvény. Kevesen voltunk még az elején, jól tudtunk haladni.

A Nagy-réten állomásozó utolsó pontnál megkaptuk hagyományosan a szaloncukrunkat, jól is jött, kezdtünk már éhesek lenni.Pár száz méter után már célba is érkeztünk, Vaddino-nak sikerült 3 órán belül 2.49 alatt beérnie, nekem a korábbi indulás miatt 3.04 lett az idõm.

Jöhet a 2. kör!

Gyorsan ettünk és nekirugaszkodtunk még egyszer, már szinte a seprûk indulás után pár perccel.
Gyorsan elhagytuk õket, s már haladtunk is felfelé az idõközben közel 1000 túrázó által letaposott ösvényeken. A nap közben felkelt, már más arcát mutatta a táj, bár még mindig meglehetõsen hideg volt. Kerülgettük/elõzgettük a túrázók szinte mindent korosztályt képviselõ kisebb-nagyobb csoportját.
Sokan nem szeretik a „tömegtúrákat”, én személy szerint örömmel láttam, mennyi embert ki tudtak csábítani a természetbe a szervezõk ezen a napon is. Azt is eléggé türelmesen fogadtam, hogy a ritkábban túrázók mennyire nem foglalkoznak a hátuk mögött hallhatóan gyorsabban érkezõk elengedésével. Nyilvánvalóan nem kerülgettek még senkit… Ez is a tömegtúra velejárója.

Jóval többet gyalogolva haladtuk, én már túljutottam a holtponton, valószínûleg csak így fordulhatott elõ, hogy néhányszor lebeszéltek a kocogásról. Ennek ellenére a 2. kört is sikerült 3.18 alatt megtennünk, ami mindkettõnket meglepett kissé.

A célban megkaptuk a teljesítéseket igazoló okleveleket és a kitûzõket, a szintén hagyományos virslit és forró teát… minden ellátás nagyon jól esett! Köszönöm!

Ismét egy az MVTE által igényesen megszervezet túrán vehettem részt, nagyon jól éreztem magam, köszönhetõen ezt a szervezõknek és a túratársaimnak, Highlander88-nak és Vaddino-nak.