Tortúra 65-2008
A Tortúra 65 az elmúlt három év alatt kötelezõ programmá nõtte ki magát számomra.Egész egyszerûen szeretem.
A MÁV-sztrájk ellenére sikerült eljutnom Miskolcra-vonat híján busszal,ami Tatáról nem kis feladat volt-laza négy átszállással=)Szóval megérkeztem,szállást foglaltam,neveztem,majd nyugóvóra készültem térni...ekkor futottak be Rolandék,meg Anita,akikkel kisseb sörözésbe kezdtünk a közeli Aladin vendéglátóipari egységben.Elég az hozzá,hogy alig aludtam,és nagyon fáradtan,kótyagos fejjel 6.35kor Anitával elindultunk.
Azon gondolkodtam,hogy de jó lenne egyszer pihenten is elindulni a Tortúrán,és nem másnapossággal küzdve-dehát ugye mind hülye aki nem normális,és csak magamnak köszönhetem ezt is.
Mindegy,egy szónak is száz a vége,elindultunk,az eredeti tervemhez képest 35 perc késéssel.Mivel ez elmúlt napokban elég sokat esett,meglehetõsen szutykos volt az ösvény,ami nemigazán megszokott jelenség a Tortúrán...Rásboj futott el mellettünk,pacsizott,aztán kitartóan magunk elé bambulva dagasztottuk a sarat tovább=)
Bükkszentkeresztre két órás út után érkeztünk meg,itt lenyomtam egy teát,majd boltba-menésen gondolkodás,aztán semmit sem vevés,és továbbállás.
A faluból kiérve jobbra levágódtunk a mûútról-és Szarvaskútig szintben daráltuk a nedves-saras-havas ösvényt.A cipõm már itt piszkosul be volt ázva,zoknicsere értelmetennek tûnt,hiszen hiába száraz a zokni,ha vizes a cipõ...
A fennsíkra érve rendes hótakaró fogadott,de a levegõ párás volt,az ég pedig sajnos felhõs-így korántsem volt olyan szép a Bükk-fennsík,mint tavaly.Na de azért igy is mutatósak voltak a 10-15 méter magas fenyõfák a 10centis hótakaró alatt=)
Két célom volt aznap,az egyik hogy délre érjünk Bánkútra,a másik hogy érjem el a 20:15 ös pesti buszt Egerbõl.Az elsõt már sikerült abszolválni,mert 11:50korpecsétet kaptunk a házban.Kis pihi,kaja és tea után továbbáltunk.Valahogy lassúnak éreztem magam,csak nem akartunk haladni,és nem értettem az egészet.Több mint egy óra kellett a Tar-kõ eléréséhez,számomra ez is várakozáson aluli tempó volt.Maga a Kilátás pedig szép-szép,de idén a felhõk alatt voltunk,nem pedig felettük.
Az ember a jóhoz könnyen hozzászokik---amikor életedben elõször vagy a Tar-kövön,és olyan kilátás fogad mint tavaly vagy tavalyelõtt,akkor az ideit
elég silánynak találhatod.Na velem pontosan ez történt.Lehet hogy az én készülékemben van a hiba.=)
Hamarosan el is indultunk lefelé-kicsit szintben vissza a kékig,majd azon lefelé robogtunk.Kellemetlen ez a lejtõ,de hamar véget ér,és megérkezünk a Hereg-réti parkolónál az egri mûútra.Ezen még egy pár kanyart haladva érjük el a Tamáskúti házat,ahol 14:36kor pecsételünk,teát iszunk,és Bálinttal és Joe-val diskurálunk kicsit.Bálint biztat,hogy elérhetõ még a 20:15ös busz,hiszen addig van még 5és fél óra(meg vagy 24 km...)Én annyira nem bíztam magamban,de folytattuk tovább az utat,Várkút felé.Tavaly ez a szakasz 3 egész óráig tartott,iden két és fél is elég volt rá.Völgyfõ-háznál ránksötétedik,lámpa elõ,de csak olyan csökkentettmódban mert az út jól követhetõ.Bálinték megint utolérnek és együtt érkezünk meg a Várkúti turistaházba,ahol a pontõrökön kívül egyetlen túrázó tartózkodik,és ahol 17:20kor begyûjtjük az utolsó pecsétet is.Bálint+Joe ráérõsebbek mint mi,illetve hát mint én,úgyhogy továbbcsörtetünk,háromfõsre bõvülve-csatlakozott hozzánk a ponton már ott tartózkodó úriember.
Az Eged mellett viszonylag hamar elrobogunk,innen viszont menthetetlenül elkavarunk,hiába figyelmeztetett Bálint,hogy figyeljem/figyeljük az utat lefelé.Volt egy rész,amikor bal és jobb oldalra a bozótra volt kirakva a jel papíron.Na itt csak a bal oldalon lévõ jelet sikerült észrevenni,amibõl az következett,hogy balra fordultunk.Erõs lejtõn haladtunk lefelé,visszatekintve láttuk még Joe-ék lámpáinak a fényét,majd elõrenézve szembejött egy kerítés.Visszamenni nem volt sok kedv a dombra,úgyhogy nem maradt már hátra,mint elõre.Meg kellett hágni a kicsikét.A túloldalon zero ösvény,bozót,és kb 600 méterre légvonalban a Vécsey-völgy mûútja.Nyílegyenesen arra indultunk.Egyszercsak mégis lett valami dûlõút a lábunk alatt,amin sikeresen aszfaltra értünk,valamilyen borászatnak a kapujánál...
Csak a város volt még elég messze.
Háromszor jártam erre,és egyetlen egyszer sem sikerült az Egedrõl rendesen lejönni a jelzett úton=)
Az aszfalt azonban gyorsabb haladást tett lehetõvé,mint gondoltam,és alig több mint 20 perc alatt már a vasútnál voltunk.Iskola,cél,stopper állj->12:44.
Remek idõ lett,nagy egyéni csúc.
Élveztem a túrát,bár a sár kicsit soknak tûnt,mivel csak a fennsík volt teljesen mentes tõle,minden más helyen tetemes mennyiségben fordult elõ.
A buszomat meg elértem=)-
Köszönjük a szervezést,Anitának a társaságot,és a Bükknek a lehetõséget=)
képek itt:http://picasaweb.google.hu/kovacsdanielmarton/TortRa652008#
vaddino |