Túrabeszámolók


Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!

VagdalthúsTúra éve: 20082009.01.04 19:45:33
Évzárás - Fóti-Somlyó 30

Nekem ez a nagybetûs teljesítménytúra, mivel ezzel kezdtem pályafutásom 2005. decemberében, és megfogadtam: amíg e túra lesz, addig a legbiztosabb túrám adott évben. Rögtön sikerült anno indításnak egy hófúvásos, metszõ jeges szeles, sarkvidéki brutalitással kezdeni - csoda, hogy a mûfaj megszállottja lettem? E titulust apámtól kaptam ma telefonon, mikor beszámoltam, miként éjszakáztam - de ne szaladjunk elõre 2009-ig. Immár harmadik ízben seprû is vagyok a Fóti-Somlyón, ezúttal is jú hangulatú gyaloglatnak ígérkezett a dolog G(Dzsí), petami és ZE társaságában. 9:30 helyett csaknem 10 órakor indultunk, még sokaság kezdte meg a kilométereket fél tíz körül, így sz zsu és b_feri, aki szaladtak, annyira, hogy kétszer is kielõztek. Ez lekörözés-értékû volt :-). A rajtból térképvázlattal indultam el, arra pecsételtünk, az itinerek elfogyásáról gethe már írt e topicon, mi enélkül is jól elboldogultunk. Mogyoródtól aztán már lett kérdezz-felelek lapocskám, kékdroid jóvoltából, aki innentõl, a pont bezárása után, egy darabig túratársunk volt, majd a dögkúttól kilépett - meglepõ összefüggéseket kereshetnék, miért innen gyorsult be? :-) Közben olahtamas tájékoztatott a Tó vendéglõbõl, miszerint csapatával ott abszolválja a forralt bort, halászlevet, túrógombócot. Nálunk azért volt hozott alapanyag, többféle pálinka formájában. A felkészületlen túrázás visszaüthetett volna elszomjazás formájában. Habár nem elõször járok a Fóti-Somlyón, mint magaslaton, a túrán sem, mûszer is volt nálam, csak sikerült szembõl támadni a Fáy Présház melletti ellenõrzõpontra, ahol gethe mandarinja és pecsétje mellé baráti diskurzust is begyûjtöttünk, majd az órák óta várt pillanat szerint beültünk az objektumba, ahol mielõtt kihozták volna az étlapot, közöltem, hogy bodzapálinka és epres túrógombóc. Ez meg is történt. Közben motivációként jött a hír, hogy Mogyoródon pygmea szederpálinkája vár. És tényleg. Már setétben értünk oda, de a közel fél órás késéssel való rajt, illetve a bõ fél órás présházbeli tartózkodás ellenére, még pontzárás elõtt értünk. A cukrászdában elvileg csalódnom kellett volna, hogy a várakozáson felüli sokaság miatt, a választék megcsappanása jóvoltából már csak csokitorta maradt, de bûbájos mosollyal nyugtattam a pultos hölgyet: ez számomra az édességek netovábbja, és akkor is ezt kértem volna, ha van vagy 43-féle élelmiszer (az ezüstérmes nálam a puncstorta amúgy).

Mogyoródtól már semmiféle cefre nem motivált minket, csak a célba érés, és a szalagok gyûjtése, továbbá a felismerés, hogy igyekezni kell, ha a hévet, metrót, távolsági buszt elérve, még emberi idõben szeretnék hazaérni, bár ebben aztán ZE autós fuvarja sokat segített. 18 órakor zárt a cél, mi 17:59-re értünk Szilasligetre, ahol bubúr adminisztrációja után gethe fogott velem kezet duplán, mivel a Budapest Kupát itt vettem át, és persze immár negyedszer, a Fóti-Somlyó díjazását is. A hírek szerint idén az elsõ útvonalon halad majd a túra ismét, juhéj! Bízom a sarkvidéki télben természetesen! Remek hangulatú évzárás volt, a kedvenc túrámon.