Túrabeszámolók


7 Mérföldes Tekergés - tél

Pál LászlónéTúra éve: 20082008.12.10 22:52:47
Ismét eltelt egy év. Nagy lendülettel fogtunk hozzá a szervezéshez, hiszen az elmúlt tanévben közel 90 fõt sikereült megnyerni a természetnek és a túrázásnak. Igaz voltak akik kicsit ? nagyon? meghaltak a végére de másnap a suliban lelkesen mesélték, hogy teljesítették a távot és milyen jól érezték magukat. Ez volt a motiváció, mert tömegek mozgatásához az is kell.
Elindult a szervezkedés. Szórólap gyártás , túra bemutatás, határidõ kijelölés.
Rövidesen , már kaptuk is a visszajelzéseket, és 73 fõt tudhattunk magunk mögött. Sajnos az elõzetes számolás miatt csak 50 -en maradtunk.
Elérkezett az indulás napja. Reggel 7 órakor volt a randi a nagy csapattal. Csodaszép napsütésben indultunk el vidáman és tettrekészen.
Nem sokkal 9.00 után megérkeztünk Mórra, én átvettem a lapjainkat ,addig a gyermekek összerakták magukat az induláshoz.
A lelkükre kellett kötni, hogy el nem hagyják a nevezési lapjaikat ,mert nincs se Miki se kitûzõ stb. Ez vicc volt de ezt õk nem tudták.
Az erdõ bejáratánál még mindenki szerelvényt igazított és hajts. Neki lódultunk a hegynek. Bizony bizony többszõr is meg kellett állnunk, hiszen néhányan a gyerekek közül most kerültek "beavatásra".
Szerencsére a szaloncukor mérsékelte az elsõ pontnál az elkeseredettségüket, hogy egy hegyoldal nem lapos, hanem elmekedõsen kaptatós. Mire a Miki Tanoncok lepecsételték mind az 50 lapot, ki is pihentük magunkat, így vidáman indultunk tovább. A zsíroskenyér, forró tea és a 2 km -es táv pozitív energiákat szabadított fel minden kis fürge lábban. Még szaladni is volt kedvünk.
Megérkeztünk és beözönlöttönk a túristaházba. Mindenki kedvére telefalta magát és jólesõen megpihent. Fantasztikus találmány a zsírosdeszka. Árgus szemekkel figyeltek a srácok; persze a tanárok forralt bort isznak. Ez van. Ez már korral jár, mármint a forralt bor.
Ismét kisütött egy kicsit a nap, így nagyobb kedvvel indultunk tovább. Közeledve a 3 ponthoz csapatunk felverve az erdõ csendjét rákezdett egy Télapó nótára, az ajándék reményében. Nem is maradt el a csokimiki, melynek néhányan neki is estek.
A következõ szakasz egy kicsit hosszúnak tünt, hiszen fáradtak a gyerekek, és itt volt egy kis sár is . Nagyobb mocsárra számítottunk az egy heti esõ után.
A hosszú lejtõ végén ismét a megérdemelt jutalom várta a csapatot, bár a télapó helytelenül de diszkriminált. A felnõttek csak két szaloncukrot kaptak. Nem tartott soká , mert fellázadtunk. Megérte, volt repeta.
Innen már pillanatok kérdése volt csupán és már be is értünk a suliba. Minden csemete és persze kolléga is akiket szintén sikerült beszervezni és ez is nagyon jó, megkapta az elismerést és a mindenkinek kijáró kézfogást.
Az út hazáig csendben telt. Elpilledtünk.
Másnap lelkesen mesélték atöbbieknek akik elaludtak , vagy nem jöttek, hogy milyen jó élményben volt részük, és milyen klassssz volt minden.
Köszönjük a szervezõknek és tarsák meg ezt a jó szókásukat jövõre is ! Hiszen jövõre veletek ugyanitt. Üdv mindenkinek! Egy megszállott pedagógus