Túrabeszámolók


Iszinik 100/ Iszi 50 / Nik 50/40 / Iszinik 40 / Csillaghegyi Csillagok 15

antinaviTúra éve: 20082008.11.25 08:45:57
ISZI50

Szerencsésen alakult ez a hétvége és a megváltozott családi program helyett úgy gondoltuk az idei elsõ havat nem a szobából kéne köszönteni.
Azon kívül 20-25km környékén jelentkezõ térdfájásaim megszüntetésére irányuló újabb kísérletem valós viszonyok közötti tesztelésére is jó lehetõség adódott.
Lóhalálban nyargaltunk lányommal az állomásra ahol egy férfihang bemondta,hogy 30 percet késik a vonat. Aztán 5 perc múlva 20-at mondott,aztán 5 percenként ismételgette a 20-at.
Korán akartunk indulni, mert adott volt a ¾ 7-es buszindulás hazafelé és nem tudtuk mennyire lassulunk be egy esetleges nagyobb havazás meg a térdem miatt.
¼ 8 kor sikerült is elindulnunk, ragyogóan sütött a nap, meg is jegyeztem, hogy miért is nem hoztam napszemüveget.
Viszonylag egyszerû volt az útvonal nem kellett a jelzéseket sasolni, csak a kéken kellett menni így a GPS-t csak arra használtam hogy lássam mennyi van hátra, hogy a megfelelõ tempót menjük nehogy túl necces legyen a busz elérése.
Az autópálya alatt átmentünk, aztán felkapaszkodtunk az enyhe emelkedõn a dombra,és ott legfelül ahol a szántó szélén visz az út úgy elkapott a havazás ,hogy sürgõsen öltözködni kellett. No de hamar munka ritkán jó ,és mint 5 perc után kiderült az esõnadrág alatti nadrágban maradt az összes fontos dolog,amit rendszeresen használni kellett mint pl. zsebkendõ,itiner,GPS.
Az elsõ EP. elõtt már rendesen robogtak el mellettünk a tömegrajtos (volt egyáltalán ?) futók, de kb. 6-os átlaggal értünk fel a Somlyóvárra ami nekem nagyon jó idõnek számit. Itt miután elállt a csapadék én gyorsan levettem az esõgatyát és végre zsebkendõhöz jutottam.
Ott kaptunk egy kéktúrás pecsétet és megkérdezték, hogy pontõr nincs-e a túrán? Ezt eleinte viccnek vettük, de aztán kiderült, hogy az éjszakai vadászat után ottmaradók osztották lelkesen a pecsétet. Hát mindegy, készítettünk egy fotót hogy ott jártunk és gyerünk tovább.
Tornyópuszta elõtt ketten siettek velünk szembe, gondoltam elfelejtettek Somlyóváron pecsételni és még szólni is akartam nekik, hogy ne menjenek vissza, mert nincs ott senki, de megelõztek és kiderült, hogy õk a pontõrök , sebtiben be is nyomták a pecsétet és már siettek is tovább. Valszeg a Tornyópusztai sorompó zárva tartása miatt nem tudtak feljönni autóval emiatt késtek meg.
Innen viszonylag simán elértük Kuldusszállást, ügyeltünk a tempóra mert jól jöhet még a végén ha egy kis fórt szerzünk.
A Vértestolnai mûútig tartó szakasz nekem kicsit hosszúnak tûnt , már jó lett volna „szerelvényt igazítani”,de csak odaértünk és bõven terven belüli idõt mentünk így lett 1 óra elõnyünk a tervhez képest. Nem akartam elhinni , de abszolút tökéletesre sikerült a térdeimet megvédenem,semmi fájdalmat sem éreztem pedig a táv felénél jártunk.
Ez kicsit elkényelmesített,mert innen nem nyomtuk annyira, az elsõ létrán még átmásztunk de a másodiknál inkább a kerítés mellett mentünk.
A Bánya-hegyi pihenõhöz a vártnál hamarabb érkeztünk, ott kajáltunk rendesen és teáztunk is egyet.
Megkerültük a Gerecse-tetõt és viszonylag kényelmes tempóban érkeztünk az üdülõhöz,aztán jött egy olyan szakasz, amely térdeim végleges tesztjét jelentette,a Pusztamarótra vezetõ lejtõ. Teljesen meglepõdtem,mert semmi gond nem volt és ekkor már csak azon járt az eszem hogy tavasszal milyen túrákkal készüljek a K100-ra.
Pusztamaróton találtam egy barna Rotring ceruzát (a pontõröknek leadtam),majd megittuk a maradék teát,némi kaja és jöhet az uccsó 10km.
Elkapott egy rettenetes hóvihar bennünket,a lámpákat csak késõbb használtuk, mert világított a hó,na ekkor eléggé belassultunk, mert lányom harmadiktúrás bakancsa kicsit feltörte a sarkát, én meg nem akartam elhagyni. Péliföldszentkereszt elõtt totál hóviharban mentünk a mûúton, a lámpafény meg többszörösen vakított vissza a milliónyi hópehelyrõl.
Aztán elérkezett az utolsó pár km. A Mogyorósbányára levezetõ 1,5 km-es erõs lejtõ azért megviselt kicsit. Egyrészt a jég másrészt a csúszós kövekkel borított szakasz alatt bejelentkezett a jobb térdem,csak hogy tudjam hogy létezik.
Örömmel kilincseltünk a Kakukkban, fél 6 kor. Átvettük a kitûzõt és az emléklapot aztán nekiláttunk a vacsinak és pár pohár forralt bor elfogyasztása után készülõdni kellett a buszhoz.
Fel voltam készülve, hogy a jó fél órás ücsörgés után jól el leszek macskásodva, de hihetetlen volt számomra hogy abszolút nem,sõt semmi különösebb ízületi fájdalmam nem volt,még a térdem is megnyugodott,csupán az ekkor szokásos enyhe,tompa izomfájdalom volt érezhetõ. Úgy éreztem, ha kéne, még simán tovább tudnék menni.
Elõre elterveztem mekkorát fogok aludni a buszon,de miután kiderült ,hogy a busz nem jön, mert valami baleset végett áll a Solymár-Dorog út, úgy ¾ órás várakozás után visszamentünk a Kakukkba.
Szerencsére rövid idõ alatt két autóban is felajánlottak számunkra 2 helyet , ezúton is köszönöm mindkettõjüknek a lehetõséget és azt hogy ¼ 10-kor már otthon is voltunk,feleségem nagy meglepetésére,mivel telefonon az volt az utolsó amit mondtam neki hogy nincs busz,majd talán a következõvel megyünk úgy 11 körül,ha az sem jön, akkor itt alszunk valahol ha tudunk.
Nekem tetszett az egész, úgy ahogy volt, a havazás külön kis bónusz volt,remélem jövõre is megszervezik ezt a túrát,de akkor Csillaghegyrõl már hamarabb hazaérek,mert terveim szerint bevállalom a 100-at.