|
|
Hegedûs Róbert-emléktúra
Gondolkodtam, hogy induljak-e, beárnyékolta a dolgot a tragédia híre, nagymamám péntek reggelre ment el... végül a lehetõ legjobb gyógyszert választottam: ott voltam a rajtban, és mentem, ahogy tudtam, éreztem, hogy fentrõl segít majd. Mindezt pont egy ilyen rendezvényen... tudom, az én esetem természetesebb, mégha elfogadhatatlan is, de a túra apropója nagyon nem természetes folyamat. Nem ismertem Hegedûs Robit személyesen, de nincs kétségem afelõl, hogy olyan volt, ahogy leírták a rendezõk az itinerben. 2007-ben havas, téli túra kerekedett, most viszont minden adott volt egy jó futáshoz kellemes idõben. Jó darabig 7-es feletti átlaggal mentem, a második pontra, a Kálváriára 2 órán belül értem fel, aztán a Virágos-nyereg után elõször a Vihar-hegy, majd a Hármashatárhegy fogott meg. A tea jó idõben jó helyen volt, a banánt eltettem, addigi étkezésem kb. a két csokiszelet volt, amit kaptam a túrán. Innentõl, persze miért is ne itt, egy x túrán y alkalommal bejárt szakaszon, lefelé a kék körtúrán beletettem egy jó kis kiflit a távba, akkor vettem elõ a mûszert, mikor már gyanús volt, hogy se szalag, se jelzés, se emberhang. Na sebaj, a 4 órás teljesítés esélye így ugrott, de a 6-os átlag még meglehet. Az Árpád-kilátótól meghúzom, majd a célig az emelkedõn még egy pici erõfeszítés, 4:28 a vége. Azt hiszem, sikerült kiizzadnom magamból valamennyit a fájdalomból. Az MVTE a tõle megszokott magas színvonalú rendezést hozta, nem véletlenül szeretem a túráikat, egyben nagyon méltó emléket állítottak egykori barátjuknak, míves jelvénnyel és kitûzõvel. Jövõre is szeretnék rajtolni. |
|