Lõvérek40
A túra elõtti hetek alapján nagyobb érdeklõdésre számítottam volna, de miután meghirdettem a túrát csapatlistán igen kevés visszajelzést kaptam. Ekkor már sejtettem, hogy idén biztos nem döntjük meg a tavalyi hét fõs küldöttség létszámát. Végül reggel mikor betrappoltam a gyõri vasútállomásra Miki és Waszil vártak rám. Miki már rutinos Lõvérek ügyben, 3. teljesítésére készült, Waszil elsõ bálozó. Kényelmesen felpakoltuk magunkat a vonatra, majd következett volna, egy szokásos, kicsit beszélgetõs, belealvós út, de még Gyõrbõl kifelé menet ránkköszönt egy srác (ha jól emlékszem Zoli) aki szintén Sopronba és szintén a túrára tartott. Ezért is szeretek tt-ra járni, mert van beszélgetési alap másokkal, így az út is gyorsan eltelt.
A vonatról leszállva, a rajt hamar meglett, és nevezésnél találkoztunk Bálinttal. Mindjárt adódott az ötlet, hogy menjünk együtt. Kicsit féltem, hogy a többiek nem fogják bírni a tempót, de a 15:56-os vonat elérése igen csábító ajánlat volt..
Induláskor még felhõk takarták a napot, de a felhõzetet a fejünk felett mintha késsel vágták volna el véget ért és Nyugat felé tiszta kék volt az ég. Bánfalva felé már a nap is kisütött és eztán végig gyönyörû tavaszias idõben haladtunk. Sajnos Zoli nem bírta a tempónkat és már a városból kifelé lemaradt :( remélem nem tévedt el, kicsit trükkös errefelé az út, de a szalagozások szinte végig kiválóak voltak. Ágfalváig csak a kellemes napsütés, a lágyan hullámzó dombok maradtak meg bennem, na meg az, hogy rengeteget beszélgettünk.
A faluban gyors pecsét, és nyomulás tovább az Urak asztala felé. A Magyar-földek oldalában kicsit változott az útvonal a korábbiakhoz képest, most nem a fenyõk között kanyarogtunk, hanem a Liget-patak túlpartján egy kissé sáros szekérúton a mezõ szélén. Hamar elértük a 25-ös és 40-es táv elágazását és a következõ 2-3 km-en avar borította erdõben közlekedtünk. Kiérve a Tervútra útra kissé gyorsabb tempóra váltottunk. A piros keresztre letérve elértük az egykori határsávot, ami most is könnyedén felismerhetõ a határsávot alkotó nyírfák miatt. Talán itt volt utunk során egyedül nagyobb sár az erdészeti gépeknek köszönhetõen.
Az Urak asztala ugyan nem volt ellenõrzõ pont, de mi megálltunk egy kicsit nézelõdni és technikai szünetet tartani, majd keletnek fordulva továbbra is a határsávon haladva indultunk a Magasbérci kilátó felé. Itt a határsávot egy jó szakaszon idõsebb vörösfenyõk szegélyezik két oldalról. Ez az én egyik kedvenc részem, nem tudom, hogy tavaly a hóban, vagy most a tavaszias napsütésben tetszett-e jobban. A kilátónál pecsét, csoki és jó látási viszonyok voltak a jutalmunk. Sajnos a Scneeberg alakját inkább csak sejteni lehetett, azt viszont megállapítottuk, hogy még néhány év és a kilátó fölé nõnek majd a fiatal fák.
Némi pihi után újra elindultunk és Ilona akna után leereszkedtünk Brennbergbányára. Elhaladtunk a bányásztemplom mellett, majd következett a Havas-bérc. Tavaly itt már erõsen közelítette a nap a látóhatárt, most még csak dél múlt pár perccel. A hegyrõl lefelé ereszkedve tarvágáson haladtunk át, ami két éve a nagy ködben igen sejtelmesnek hatott. Még némi séta és már a Fehér-Dániel forrásnál voltunk
A forrás pecsételõ és frissítõpont is egyben, lekváros, zsíros és mogyorókrémes kenyerekkel, hagymával és narancs ízû üdítõvel. Nagyon jó helyen van ez a frissítõ, Innen már csak 13 Km van hátra, de a Várhely kilátóig tartó szakasz elég szintes, háromszor megy föl viszonylag nagy emelkedõn és kétszer le viszonylag meredek lejtõn, szóval azért kell az energia hozzá. Nem is volt gond a srácokkal, keményen tartották magukat, pedig nem jönnek gyakran tt-ra.
Várhely kilátónál újabb csoki és pecsét, majd amíg a többiek szusszannak, addig mi Bálintal felmentünk a kilátóba, igaz már évek óta le van zárva. Fent talán az eddigi legszebb kilátásban volt részünk, innen már Sopron is jól látszik, másnak a csak a kilátó lezárt állapota miatt nem ajánlanám a felmászást rá, jó volna, ha valami megoldást találnánk a helyzetre.
Fényképezés után elindultunk lefelé az Ördög, majd Tacsi árokban. Talán ez a túra másik kissé nehezebben járható része némi szederbokorral és sáros patakparttal, de egyik sem vészes, jó tempóban értük el a Károly magaslatot. Az egyébként kiváló szalagozásban itt egy kis hiba csúszott, mert a zöld háromszög másik ágán vezettek le minket a Lõvér körútig, így egy kissé alternatív úton közelítettük meg a célt, aminek megvolt azért a maga elõnye, mert a Felsõ-Lõvérek villasorán áthaladva újabb, eddig nem látott szép épületeket láthattunk.
A célba 15:00 tájékán trappoltunk be, majd még egy kis sorbaállás következett az oklevélért és kitûzõért. A szajré begyûjtése után ettünk pár virslit, leöblítettük nagyon finom teával és kényelmesen átballagva az állomásra felszálltunk a korábbi személyvonatra.
Nagyon jó kis túra ez a Lõvérek 40. Jó az ellátás, tetszett az új Útvonalvázlat, jól követhetõ, bár én az útvonalleírást kicsit hiányoltam volna, ha elsõ bálozó vagyok. A szervezõk nagyon kitettek magukért, köszönet nekik a szalagozási hiba pedig a végén nem volt vészes, legalább lehet min javítani jövõre ;)
|