Túrabeszámolók


Fehér-Vár-Palota

út+keresõTúra éve: 20082008.11.10 22:54:11

7 év után ismét beneveztünk erre a túrára, bár már nem Nagy Lajos szervezi. Mivel állóképességem igen gyenge, ezért csak 25 km-t vállaltam, ráadásul a szintesebbet, mivel nem szeretem az uncsi részeket. Sajnos ezen az érdekesnek ígérkezõ szakaszon is túl sok uncsi rész volt, így már most kijelenthetem, hogy újabb 7 év fog eltelni anélkül, hogy ismét beneveznék.
Iszkaszentgyörgyön neveztünk, majd elsétáltunk a közeli italboltba bélyegzõért, mert a rajtban nem volt település nevet tartalmazó pecsét. Visszatérve az eredeti kiindulási ponthoz, elindultunk a túrán. A Közép-Dunántúli piros, hát mit is mondjak, kritikán aluli minõségben van, ezen a szakaszon gyakorlatilag még kopott állapotban is ritkán mutatkozott, kimondottan hasznos volt a szalagozás. A kõasztalnál megálltunk pihenni kicsit, na és persze szerelvényt igazítani, mert máris kimelegedtünk az emelkedõn. A kõasztal utáni dombocskára, nagy meglepetésünkre egy igen csinos kilátót építettek, sajnos már hiányzott jó pár anyacsavar az építményrõl. :( Utunk innen a kõfejtõ mellett haladt, a táj hirtelen téliesre váltott, mivel a kõpor belepte gyakorlatilag az összes növényt a környéken, mintha deres lett volna. A szõlõhegyen kissé összeverõdött a társaság, és gyakorlatilag egymást kerülgetve mentünk kb. 10 emberrel együtt, a célig. Mumusként lebegett elõttem a Szenes-horogba való lejutás, és nem csalódtam, tényleg veszélyes, csúszós szakasz volt. Lent a völgyben, láttunk egy jó nagyra nõtt mókust (télire készült biztosan), majd a kijutás rendesen próbára tett minket, meredekségével. Sajnos közben az esõ is eleredt, így kénytelenek voltunk elõvenni az esõkabátokat.
Csórig gyakorlatilag eseménytelenül zajlott az út, bár egy réten többen is átvágtak, amirõl hosszasan tudnék eszmecserét folytatni az átvágókkal (akik szó szerint átvágják magukat is), de inkább hagyjuk. Csóron a szokásos lovardában volt az ellenõrzõpont, és a szokásos módon nem volt hely se leülni, se rendesen enni. A rendezõk bekucorodtak egy szûk kis szobácskába, mi pedig kint kucorogtunk a tetõ alatt, amíg elfogyasztottuk az amúgy finom zsíros kenyeret, ittam volna még üdítõt is, mert igen finom volt, de nem volt kedvem betolongani, majd kifelé egyensúlyozni a pohárral, inkább hagytam. Itt javasolnám a rendezõknek, hogy legközelebb egy-két pavilon és sörpad-asztal felállításával kényelmesebbé tehetnék az etetõ pontot. Visszakapaszkodtunk a falu szélén vezetõ úthoz, ahol sokan jöttek szembe, még az etetõpontra tartva. Leereszkedtünk a Száraz-horogba, ami nagyon hangulatos völgyecske volt, viszont a Meredélyfõhöz való feljutás, ismét próbára tett minket, bár meg kell említenem, hogy a pazar panoráma kárpótolt érte. Még jó pár völgyecskébe ereszkedtünk le, majd kaptattunk ki belõle, mire elértük a Baglyas lábát, ahol a következõ ellenõrzõpont volt, itt csokit kaptunk. A Baglyasra való feljutás meg sem viselt, viszont a róla való lejutás igen húzós volt, meredek, köves domboldalon ereszkedtünk hosszasan. Ezután ért az elsõ igazi meglepetés, mivel egészen az inotai házakig elmentünk, 7 évvel ezelõtt bizony sokkal hangulatosabb helyen vezetett a túra további útvonala, ez most nagyon lehangoló szakasz volt, egészen a víztárolóig. A víztárolónál kedves ismerõs várt minket, bár a nevét nem tudom a hölgynek, de már õ is régi motoros. Itt banánt is kaptunk, amit késõbb már hazafelé ettem csak meg. Felkapaszkodtunk az utolsó nagyobb emelkedõre, emlékszem anno itt nagyon sok csigaházzal terített úton kellett menni, most gyakorlatilag ösvény sem nagyon volt, egy darabig. Még párszor meredeken leereszkedtünk, majd kicsit felkapaszkodtunk, aztán végre megláttuk Várpalota házait. Emlékeim szerint itt sem a fõút mellett kellett menni régen, de ebben már nem vagyok biztos, mindenesetre nagy örömömre szolgált végre célba érkezni. Kétszínû emléklapból lehetett választani, illetve úgy alakult, hogy én más milyet kaptam, mint a velem tartók, amit nehezményeztek is kicsit. Ezután újabb meglepetés ért, gyakorlatilag fénymásolva volt az oklevél, és még Nagy Lajos aláírása díszlett az alján, hát ilyet! Ahogy kedves barátunk mondta már többször is, egyre több olyan túra van, ami csak a pénzrõl szól…
A túra gyakorlatilag arra volt jó, hogy felmérjem erõviszonyaimat és eldöntsem, hogyan tovább a jövõt illetõen. Sajnos nem írhatom le, hogy megkapó tájon túráztunk, kiváló rendezés mellett. Az igazolófüzet nem volt igazán túrabarát, mivel a bélyegzõ lenyomatok nehezen száradtak meg a szépen csillogó papíron. Egyszóval jövõre velem ugyanitt biztosan nem fogtok találkozni! :)