Írottkõ-70 Elõször is meg kell állapítsam, hogy Kõszegen mindig sötét van, elõzõ este megérkezem sötét, reggel felkelek túrázni sötét, megérkezek a túráról sötét.:) Egyszer már régebben voltam a 35-ös távon és nagyon megfogott az útvonal, pár év elteltével visszatértem a keményebb verzió kedvéért. Elsõ feladvány a Kollégium megtalálása a városban, ehhez kisebb segítség jól jönne a kiírásban. Egyébként a szállás szuper, lehet választani a tornatermes és koleszszobás megfejtés között.
Reggel lekéstük a 'tömegrajtot' negyedórával, azaz a többi ötvenvalahány induló kapott 15 perc elõnyt. Plusz annyit amennyit a zöldön mentünk, ugyanis éppen abban a bizonyos y-ban nem találtunk jelzést a piros felé. Sebaj sétáltunk egyet. Visszatérve az útvonalra haladtunk az elsõ pont felé, ahol megerõsítést kaptunk, hogy csak egy ember van mögöttünk, aki hamarosan utol is ért. Nem rohantunk szép idõ volt, messze is volt a vége.
Ritkás erdõn keresztül haladva a lyukasztó után cseverészve haladtunk Velem felé (elsõ felvonás). Itt jött a dõzs: kenyerek, tea, illetve egyéb fiziológiai input-output lehetõségeket nyújtó kánaán. Utána vidáman baktattunk Bozsok felé, ahova nemcsak, hogy meglepõen hamar értünk, de még lyukasztás helyett is kaptunk pecsétet. Innen Kalapos-kõn keresztül (ahol a csúcson sebességkorlátozás van :)), Írott-kõ felé megcsodálhattuk a csodás õsz minden gyönyörû színét. Kis energia feltöltéssel, észszerû tempóval meglepõen kevéssé kifullasztó ez a menet (már ugye a várakozásainkhoz képest), innen a kilátás megcsodálása után (bosszankodva, hogy a kilátóban csak német nyelvû tájékoztató van) elindulunk Velem felé (második felvonás). Egyébként a látogatott erdõkben sok helyen találhatunk a látnivalókat bemutató táblákat (és fatolvajokat...)
Szóval ezután következett a látókör bõvítés: újraindulás után még csak a Szent-Vid irányába mutató táblákat vettük észre, de mikor harmadszorra is megérkeztünk Velembe észrevettem, hogy milyen szép látvány lentrõl a templom. Egy számomra újdonság jelzésen (kék 'nulla') nyomás a Hörmann-forrás felé. Jut eszembe a túra sajnos hagy lehetõséget a 'könyebbséget' keresõ túrázóknak, de ez nem a szervezõk hibája. A forrás után irány a Stájerházak, ahol egy pompás almát kapunk, ami után a fehér pöttyöt követve eljutottunk a túra számomra legmegterhelõbb részéhez, a végtelen hegyhez (Tábor-hegy), itt aztán volt alkalmunk gyakorolni a pozitív lelki beállítottságot. Innen leszáguldottunk a Paradicsomoshoz, majd tovább az (ex)osztrák határ mellet a Hétforráshoz, ahol én Töhötöm vezér erejét vettem magamhoz.
Kisebb rákészülés után nekivágtunk, a mindenki által rettegett emelkedõnek, ami nekem sokkal kevésbé volt durva, mint a végtelen hegyi. Viszont a jó hír az, hogy itt 42 km-nél letudtuk a túra majd összes szintjét (a rossz hír az volt, hogy az egyenetlen elosztás miatt eddigre igencsak elfáradtunk). Az Óház-tetõn a pontõr megsürgetett, hogy a következõ kollégája menne már haza ezért lecsorogtunk a tetõrõl, már sajgó térdekkel. Ezen pont után reggelrõl ismerõs szakaszon túljutva megcsodálhattuk a modern kapitalumus csodáját, a magánterületté nyilvánított, és így bekerített túristaútvonalat. A kerítés körbejárása közben szembõl üdvözöltük a 35-ös táv versenyzõit és bebaktattunk Velembe (harmadik felvonás). Töltés után észrevettem, hogy a lámpám elhalálozott, ezért túratársammal összesen egy erölködõ fejlámpával vágtunk neki az esti szakasznak. Itt az elején megküzdöttünk a jelzésekkel, illetve azzal, hogy részben az avarnak köszönhetõen nem látszik út sem, na de sebaj így is elvergõdtünk Írtás-hegyre.
Itt nagyon kedves õröket találtunk, akik az elsõ panaszkodásomra a kezembe nyomták az egyik lámpájukat, utólag is köszönet érte! Jól jelzett utakon kijutottunk Csömötéig, ahol nem értettük miért kell ellenõrizni, ha nem mondják a pontõrök, nem biztos, hogy rájövünk: a keresztezõdésben lévõ oszlopon kell az ellenõrzõ számot keresni. Innentõl beton-kis mezõ-beton triatlon után eljutottunk újra (mostmár végképp lázadozó térdekkel) a kiinduló pontra a gimnáziumhoz, és hálát adva a sorsnak (és a szervezõknek) a gyönyörû túráért és csodálatos idõért befaltam két téli szalámis szendvicset és indultunk haza.
Az itiner mellé tényleg elférne egy kis plusz információ, de így is megoldható a feladat, ha nem bamba birkaként kevergünk az erdõben. A táj csodaszép, mindenképpen megéri megnézni. Sokkal keményebb volt a túra, mint elõzetesen vártam, de megérte megnézni. Mindenkinek ajánlom ezt a túrát! |
