Tatabánya 20 + még egy pici :-)
Reggel csodálatos idõ köszöntött ránk. Kedves gyõri barátaim eljöttek értem kocsival, így egészen gyorsan és dinamikusan odaértünk a rajthoz. Elõször kicsit megijesztett a tömeg 8 órakor, de végül hamar sorra kerültünk. Bár 8.28-as indulási idõ szerepel a papírunkon, azonban ezután indultunk kb. 10 perccel.
Még a sorbanállás alatt eléggé hideg volt, vacogott is a fogunk rendesen. De amint elindultunk, egészen jó iramot mentünk, így mire elértünk Csákányospusztára, mindenkirõl lekerültek az elõtte magára vett plusz pulóverek. Csakányosig a kék négyzetet, majd a kék sávot követtük.
Megszerezvén a pecsétet, tovább folytattuk utunkat a kék sávon a Mária-szakadéknál. Bár nagyon régen jártam erre utoljára, de már a csákányosi kulcsosháznál elõjöttek a gyermekkori emlékek, a régi számháborúkról, illetve hogy milyen jókat játszottunk itt. A szakadék meglátogatását mindenkinek csak ajánlani tudom, fõleg, így õsszel gyönyörû színekben pompázik. Itt már volt egy-két enyhébb emelkedõ, de az utak rendesen karban vannak tartva, ahol szükséges ott fából korlát is található a biztonságosabb fel- illetve lejutás érdekében. A körtevélyesi puszta temetõt elhagyva a farakások után átváltottunk a kék kereszt jelzésre, majd a piros becsatlakozás után elhaladtunk a Szép Ilonka forrás mellet, bár magát a forrás nem láttuk. Bár már nem fáztunk, de egy-két tervezett kitérõ miatt még mindig eléggé gyors iramot diktáltunk. Szerencsére a bokám sem ellenkezett annyira, mint amennyire ezt vártam volna tõle. Egészen tudtam haladni, és ez erõt adott, hogy néha én kerüljek az élre. :-) Meg is kaptam érte a magamét a fiúktól. :-) A forrás után a zöld sáv jelzést követve áthaladtunk a Stájer-erdõn, egy-két kisebb kaptatóval. Majd, felértünk és lejöttünk a Hárs-hegyrõl. Új-Osztásnál várt minket a pont egy szelet csokival. A tempónk még mindig alkalmas volt terveink megvalósítására, mert a papír szerint 10.24-kor értünk ide, ami kevesebb, mint 2 óra a 8,5km-re.
Az ellenõrzõ pontot elhagyva, rácsatlakoztunk a zöld keresztre. Hamarosan elértünk egy aszfaltos utat. A 20-as táv hivatalosan itt elment az út mentén a kék kereszt jelzésen jobbra, de mi nem! :-) Gondoltuk ha már megvan a tervezett idõnk, akkor megvalósítjuk terveinket, amelyek nem teljesen fértek volna bele a 30-as távba, illetve féltünk, hogy a lábam nem fogja bírni a kitérõinket, és a 30km-t. Tehát elhagyva a túra ajálott útvonalát a kék kereszten elmentünk Várgesztesre. Mikor eléggé erõsen ereszkedtünk (futottunk) le a hegyrõl Gesztes irányába, átkoztuk is az ötlet felvetõjét (vagyis engem) a meredek emelkedõ/lejtõ miatt, mert a terv az volt, hogy ugyanitt jövünk vissza és folytatjuk a 20-ast. Azonban minden gond nélkül beértünk Gesztesre. Áthaladtunk a település határán, összefutottunk két 30-as távot teljesítõ túrázóval. Megkerestük a kék rom jelzést, és felmentünk a várhoz. Nagyon szép út visz fel, kár lett volna kihagyni. (A várat magát is szépen rendbehozták, és ismét lehet benne aludni.) Fõleg, hogy a várban megszereztük a Várak a Vértesben túramozgalomhoz a kódot a fáról, illetve az Országos Kék Túra pecsétet az igazlófüzetembe. A fák között szép kilátás nyílt a várból a szemközti hegyre amelyen átjöttünk a pecsétekért.
Közben addig bújtam a térképet, amíg kiokumláltam, hogy botorság lenne vissza küzdeni magunkat a kék kereszten. Menjünk inkább végig a kék sávon, mert ez vissza visz minket a túra útvonálára is, illetve ezt az utat javasolja mindkét túramozgalom is, amelyek miatt elhagytuk az útvonalunkat. Mivel idõben itt már sajnos nem álltunk annyira jól, ezért a gesztesi várat "toronyiránt" hagytuk el, és egyszerûen lejöttünk a hegyoldalon, ahelyett hogy ismét megkerültük volna. Közben felriasztottunk egy mókust, és néhányszor keménye megküzdöttünk az egyensúlyunkért. :-) Visszatérve Geszetesre, a kék sávon folytattuk utunkat, beszereztük az OKT pecsétet a Vértes Várai igazolófüzetbe, majd a horgásztó mellett elhaladva igyekeztünk behozni valamennyit a lemaradásunkból. Kicsit hosszabbra sikerült ez a kitérõ, mint ahogy terveztük. Több kisebb-nagyobb kaptató következett csodás tájakon, de nem engedtük, hogy az emelkedõ kifogjon rajtunk. A Mátyás-pihenõnél megörültem, hogy visszatértünk az útvonalunkra, de ez csak korai öröm volt, mert csak azt az aszfaltozott utat pillantottuk meg, amelyet Új-Osztásnál elhagytunk. Utólag belegondolva ott visszatérhettünk volna "hivatalosan" kijelölt kék keresztre, de inkább a kék sávon mentünk végig, elvégre az OKT is errõl szól. Az õszi erdõ színvilága leírhatatlanul szép volt. Egyre többször maradoztam le fényképezni, mert nem tudtam megállni, hogy ne örökítsem meg a barna, a sárga, és a rozsda mindenféle árnyalataiban tündöklõ erdõt. Ez persze azzal járt, hogy kocoghattam a többiek után. A sokadik kaptatónál már kezdtem érezni, hogy nem lesz ez így jó, fáj a bokám, de nem szóltam, mert az én ötletem volt a kitérõ is, és elõjött a makacságom, hogy igenis megcsinálom. Ettõl vezérelve ismét az élre álltam, és azt hiszem sikerült kicsit lefaragni a hátrányunkból. Szarvaskutat 12.43-kor elérve megkaptuk az igazoló füzetünkbe is a pecsétet. Új-Osztástól ez mindössze 2.7km az itiner szerint, és ezt a távot a papír szerint 2 óra 20 perc alatt teljesítettük. De a papír arról nem szól, hogy ezalatt tettünk egy 7-8 km-es kitérõt is Geszesre. :-)
Az ellenõrzõ ponttól ismét a kéken folytatva utunkat - és elmajszolva a kapott csoki - felmásztunk a Zsidó-hegyre, majd nemsokkal a zöld sáv becsatlakozása után megjelent a kék rom jelzés is ismét. Itt végre hajtottuk a második tervezett varga betûnket, és felmásztunk a Vitány Várhoz. Az idõ tökéletes, napsütéses õszi idõ volt. Itt is beszereztük a váras kódunkat, illetve megkaptuk a Vár a Vitány Vár teljesítménytúra kitûzõjét. Gyönyörködtünk a kilátásban kicsit a felsõ várból, fényképezkedtünk, majd indultunk tovább, mert igencsak hátrányban voltunk a 20-as szintidejéhez képest. Innét sima, leginkább lejtõs utunk volt végig a kék sávon Csákányosig. Itt-ott volt egykét emelkedõ, de semmi komoly. Fantasztikus kiránduló idõ lévén sokat jöttek szembe az túraútvonalakon, gombát szedtek, vagy csak sétáltak. Voltam már sokfelé az országban, de õsszel minden erdõ szép, az a sokféle színkavalkád... Itt is lemaradoztam fényképezni, aztán kocoghattam a többiek után rendesen. A körtevélyesi puszta temetõnél Robival ismét jelentõsebb lemaradásra tettünk szert, mert Váras túrához felírtuk a megfelelõ adatokat, illetve közelebbrõl is megtekintettük a sírokat, elolvastuk a kihelyezett tájékoztató táblát. Egy erõsebb kocogást bemutatva elértük a Mária-szakadékot. Reggel is itt jöttünk felfelé, de most lefelé is megcsodálhattuk a természet eme mûremekét.
Csákányosra 14.12-re értünk, és itt megfogtunk ismerõsöket, akik a 30-ason voltak. Nekünk már csak 16 percünk volt a 6 órás szintidõbõl, így rendesen kiléptünk a hátra levõ 3km-re. 6 óra alatt ugyan nem sikerült abszolválnunk a túrát, de egészen pontosan 14.45-re értünk be, ami csak 15 perces késést jelent. Fõleg úgy, hogy kétszer elég szépen el is csatangoltunk az ajánlott útvonalhoz képest. Csákányostól az utolsó km-eket ugyanazon az útvonalon (kék, majd kék négyzet) tettük meg, mint reggel idefelé.
A célban egy szép oklevéllel, és egy, a teljesítés sorszámával ellátott kitûzõvel lettünk gazdagabbak, de a finom teáról, és persze a zsíros kenyérrõl se feledkezzünk el. :-) Itt összefutottam pesti ismerõsökkel, akik mint kiderült utánunk indultak szintén a 20-ason, és hamarabb értek be mint mi. :-)
Nagyon jól esett a forró tea az egész napos "erõltetett menet" után. Jó volt kicsit meglazítani a cipõt, és leülni. Az utolsó 1 km-es kocogás már nagyon nem esett jól a bokámnak, de a makacsságom volt az erõsebb, meg az, hogy ne késsünk túl sokat. Valamit valamiért nem? :-)
Mindazok ellenére, hogy pont a lábam miatt egy ideje nem mentem ilyen 5 körüli átlaggal, és ilyen szép szinttel, már nagyon vágytam rá. A táj is szép, jövõre ha tehetem visszajövök a 30-as távra, a szervezõk rendesek, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Már itt a célban is eredményesek voltunk, mert így a gesztesi vártól visszafelé bejártuk majdnem végig az OKT Gesztes - Szárliget útvonalát, és egyúttal teljestettük a Várak a Vértesben túramozgalom erre esõ 16km-es szakaszát, felmentünk a Vitány Várba, az oda kiírt Vár a Vitány Vár túra kitûzõjéért, és a Tatabánya 20-as túrát is majdnem szintidõ alatt teljesítettük. :-) Azonban, hogy teljes legyen a nap, és pesze a táv is, még visszamentünk a kéken a szárligeti vasútállomásra, hogy meglegyen az ott elhelyezett OKT bélyegzõ is, mind az OKT, mind pedig a Várak a Vértesben igazolófüzetbe.
Azt hiszem összegzésként csak annyit mondhatok, hogy szép tájakon vezet az útvonal, jó a szervezés, és akár teljesítménytúra akár csak egy családi kirándulás keretében is érdemes felkeresni ezeket a területeket. |
