Túrabeszámolók


Kisgyón körüli tekerés 60/35

nafeTúra éve: 20082008.10.01 21:05:59
Kisgyón Körüli Tekerés 60
Távolság: 56 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 715 m.
Nyolc óra körül érkeztem Kisgyónba, alaposan fölmálházva, mivel maradni terveztem a másnapi Hamuházra is. A rendezõknek köszönhetõen volt sátorhelyem, bár a hideg idõ miatt náluk én voltam az egyetlen sátorozó. Elõször is gyorsan felállítottam a sátrat, berendezkedtem, s csak utána neveztem be. A rövid napsütéses idõ, a szélcsenddel és az Országos Meteorológiai Intézettel együtt becsapott, így lecseréltem a hosszú szárú termonadrágot rövidszárú nyárira, plussz térdmelegítõre. Nem volt szerencsés választás. Míg én öltöztem, Merci és Patrik elorozták a katonai bakancsom, így elõbb azt kellett visszaszereznem. Mindenesetre Merci a maga 9 évével érdekesen nézett ki a síálarcnak is használható sapkában és 42-es bakancsban. Átmentem az Észak-Dunántúli régiós turista találkozó megnyitójára. Beszélgettem egy kicsit az ismerõsökkel, azután nekivágtam, a nem igazán hosszú távnak. Kicsit vacogósra sikeredett a kezdet, amin a Mellár felé történõ két részletben 180 m-es szintû emelkedõ sem segített túl sokat. El is döntöttem, ezen a túrán nem állok meg fényképezni. Az elsõ emelkedõn, utolértem Attila feleségét, beszélgettünk egy kicsit. A következõ emelkedõ kezdetén elléptem tõle. Az elsõ ellenõrzõ pontot hamar elértem. Következett egy kellemes murvás út Hétházpusztáig, ahol temetésre gyülekeztek a vadászok. Kis hullámvasutazás után elértem a Tésre vezetõ utat. Szerencsére gyenge volt az Észak-keleti szél, így jól haladtam Tésig. Az erdei büfében utolértem Janiékat, megkaptam a következõ pecsétet, ittam egy kólát, s megettem, a Mellárnál kapott müzliszeletet. A következõ lejtõre tekintettel fölvettem egy széldzsekit. Tempóztam tovább. Az emelkedõn elhagytam Janiékat, akik viszont a Szápárra vezetõ lejtõn elõztek meg engem. A lejtõ aljában egy kicsit együtt tekertünk, majd a következõ emelkedõn felgyorsítottam a saját tempómra. A szél megélénkült egy kicsit, s egészen Nagyveleg után, a móri elágazásig szembõl fújt. Bakonycsernyén megvolt a következõ bélyegzés. Mire elindultam, befutottak Janiék. Ez megismétlõdött Nagyvelegen is. Szápártól kezdve zömmel nyílt terepen vezetett a túra. Tipikus dombvidéki hullámvasutazás után értem Nagyvelegre, ahol a pecsételés után, újabb kólával és néhány szelet nápolyival emeltem meg a vércukorszintemet. Következett egy „10 %-os” emelkedõ, utána döngetés lefelé. Még egy kis le föl, s végre befordulhattam Bakonycsernye felé, ami hátszelet jelentett a teljes hátralévõ szakaszon. Az ellenõrzõ ponton megkaptam az utolsó pecsétet. Megérkezett egy társaság a 35-ös távról, akiket a Mellárnál elõztem meg, majd az indulás elõtti pillanatokban befutott a falu felõl Patrik és Mercédesz. A hátralévõ két és fél kilométert, már a gyerekekkel együtt tettem meg. Megbeszéltük, hogy eljönnek velem egy hegyi körre. A cél elõtt megláttunk egy lovas kocsit, ami felülírta a programot. A gyerekek inkább azt választották. A célba beérve megkaptam az oklevelet és a kitûzõt. Ettem egy jó adag zsíros kenyeret, amit jó meleg teával öblítethettem le.
Mire ezzel végeztem, visszaértek a gyerekek a sétakocsikázásból, így nekivághattunk a hegyi körnek. Mindjárt az elején találkoztunk egy az Alba Regia-barlangtól visszafelé tartó csoporttal. "Kissé" sárosak voltak. A Hárshegyig megegyezett az utunk a 35-ös és 60-as távval. Ezzel letudtuk szinte az összes emelkedõt. Patrik egy párszor tolta a biciklit. A 20-as canga 6-os váltóval nem kifejezetten hosszú emelkedõk leküzdésére készült. Nagyon igyekezett pedig. Amíg fenn tudott maradni a biciklin, 8 km/h-s tempót ment, ami igazán jó teljesítmény, s sokáig rá lehetett beszélni, hogy tekerjen még egy kicsit tovább, valamilyen célpontot kitûzve. Az utolsó, az addigiaknak csak töredéke meredekségû emelkedõre, teljesen elkészült az erejével.
Ezt letudva a célig tartó 4 km-es gurulás következett, egy Magyarországon ritkaságszámba menõen jó minõségû murvás úton. Ezt már sokkal jobban élvezték a gyerekek, mint az emelkedõket.
A túra ár/érték aránya igen jó. 700 Ft-ért korrekt színes térképes itinert kaptunk, amihez olyan kitáblázás tartozott, hogy mûvészet lett volna eltévedni. Ezen felül a Mellárnál, egy müzliszeletet, egy félliteres ásványvízzel, Nagyvelegen nápolyit, a célban oklevelet, kitûzõt, zsíros kenyeret, hagymával, zöldpaprikával és savanyúsággal, valamint teát kaptunk. Ráadásként pedig egy rossz hírt, miszerint jövõre már csak körözni lehet, amiért nem rajongok.