Túrabeszámolók


NaHáT / Hangya

csibaTúra éve: 20082008.09.29 21:53:30
NaHáT 100

A tavalyi túra nem tudta elvenni a kedvemet attól, hogy idén is nekivágjak. Sõt..

Úgy gondolom, hogy legalább ugyan olyan színvonalú volt a rendezés, mint egy évvel korábban, vagy még rá is tettek egy lapáttal.
Reggel 7:20 körül elrajtoltunk, nevezést gyorsan lezavartuk. Szerencsére sokat nem kellett az itinert forgatni, megvolt minden a fejben. Idõjárás sajnos nem azt a képet mutatta, amit ígértek. Igaz, nem volt sok okunk panaszkodni, mert hidegnek nem volt hideg, de a nap az nem akart kisütni. Elsõ kispistázót már a Zebegény felé vezetõ S jelzésen megláttuk, levágta szépen a kis balos félkört. A Zebegény utáni rész nagyon szép. Hangulatos kis völgy, patakkal és csodálatos virágos rétekkel tarkítva. Törökmezõnél a szokásos menü, jól csúszik.
Ezután egy kis szalag, majd P és Kóspallagon koptatjuk az aszfaltot. Jönnek szembe is egy páran, benézték az elágazást a rövidebb távra. Kisinóc után emelkedünk. Nem kicsit, nagyon.
A pontnál jól jön a tûz, ülve nincs olyan meleg. Aklok – rétjére javarészt szalagos úton érünk el. Innen újra jelzés, és további emelkedõ. Salgóvárnál jön a megérdemelt csoki. Rápihenünk a következõ szakaszra. Ez a tavalyihoz képest új rész, de nagyon szép. Gyönyörû panoráma tárul elénk a Börzsöny magas csúcsai felé. Fekete – völgy panziónál kis pihenés, majd küzdelem a jó sáros úton, és végre befordulunk balra. Elõször csak egy kis bemelegítés a volt vasúti pálya nyomvonalait követve, majd kb kezes – lábas mászás következik. Végre fent. Innen lerobogunk a gulyásig. A kiszolgálás csillagos ötös, szinte mindenki repetázik. Kicsit felfüstölöm magam a füstben, hátha tartósít. Teli hassal nekivágunk az utolsó hosszabb kemény emelkedõnek. Elõtte még a jól felszántott úton kerülgetjük, ahogy tudjuk a pocsolyákat. Szinte megváltás az igazi emelkedõ, nincs már sár. Lámpa is elõkerül már. Fent a csúcson most sincs tábortûz, bár nem is idõzünk itt sokat. Jön egy izgalmas szakasz. Szerencsére egyben lent vagyunk, de a K háromszög sem kecsegtet túl sok jóval. Oda kell figyelni hova lép az ember.
Ezután újra Aklok – rétjénél járunk, majd leereszkedünk a vadászházhoz, ahol tavaly volt a pont. Vasedény kulcsos ház hamar meglesz, bár elõtte még picit kavarunk. Egész kis csapat fogad ott minket. Picit pihenünk, néhányan matricát keresnek, majd továbbállunk. Vár minket a gyönyörû Só – hegyi panoráma. Ide is felküzdjük magunkat, megérte. Szintén egy kis füstölés a tûz mellett, majd tovább állunk. Kicsit unalmas szakasz jön. Néhol igazán hosszú szalagok törik meg az éjszaka sötétjét. A Kóspallagi pontnál kínálnak minden jóval, még van gyorsító is :).
Innen már csukott szemmel is megy. Elérünk a rétre, messzirõl szarvasbõgések törik meg a csendet és egy lövés. Utána egy ideig síri csend. Most nem olyan szép a látvány mint egy éve. Akkor csillagos volt az ég, most csupa felhõ. Nemsokára újra a halõrháznál járunk. Lelkes pontõr csapat fogad, igazi filozófiai témákat boncolgatva. A tábortûz óriási, egy egész szarvast is meg lehetne rajta sütni. Kicsit teázunk és zsíros kenyerezünk, majd nekifogunk az utolsó szakasznak. Most már tényleg az utolsó emelkedõ jön. Nem túl hosszú, de annál inkább szívatós, pláne így a vége felé. Fent a „csúcson”. Meg kéne ünnepelni, de inkább a célban. Egy kis egyenes szakasz a végén jól észrevehetõ szalagozással. Igazán meredek részen érünk le a szélsõ házakhoz, ahol egy igen barátságos macska kísér minket egy jó 300m át. Ráfordulunk a célegyenesre, és hamarosan átszakítjuk a célszalagot. Kb 04:20 van. Aztán alszom egy jó 2 órát.
Azt hiszem, errõl a túráról csak pozitív dolgokat tudok mondani. Igazán lelkes pontõrökkel találkoztunk, és ami különösen tetszett, hogy fõként fiatalok voltak. Az ellátás elsõ osztályú, a fogadtatás baráti. Csak így tovább!

És akkor a végére a száraz adatok (forrás:GPSMap 60CSx)
táv: 90,5km
emelkedés:3601m