Robi és Sziszó beszámolója
Gyöngyörû napnak indult, ahogy elindultunk Debrecenbõl az autópályán a Mátra irányába. Kicsit felhõs volt az égbolt, de már látni lehetett, hogy talán még a nap is kisüthet! Hn.10-kor rajtoltunk el. Esõt nem nagyon mondott az idõjárásjelentés, de azért nehezéknek magunkkal vittük az esõkabátunkat. Elindultunk Galyatetõtrõl.
Az elsõ ellenõrzõpontig nagyon szépen le volt írva az útvonalleírás, teljesen követhetõ és kiszámítható volt. Útközben azon tanakodtunk, mi a fene lehet az a geoláda. Persze, mikor odaértünk az ep-hez, totál elfelejtettük megkérdezni. A Nyesett-vár kúpját nemigazán sikerült felfedezni, vagy ahogy a csodaszép kilátást szemléltük, nem bírtuk beazonosítani, hogy melyik is lehet az. Közben futók hagytak el bennünket.
Az elsõ ep. után elindultunk a második ep. felé. Az útleírásnak megfelelõen tényleg csodálatos környezetben vezetett a túraút. Rengeteg kis virág, csipkebokor szegélyezte utunkat. Igaz az erdõ még nem öltözött át õszi ruhájába, de azér itt-ott már látszott, hogy alakulgat. A második ep-hez közeledve egy kedves rendezõ filmezett bennünket. Itt kaptunk csokit, aminek nagyon örültünk, be is faltuk mindet! Kell az energia! Bár nem a buszmegállónál volt az ep, hanem a nyomós kút elõtti tisztáson, de azért megtaláltuk. Kiérve a mûútra még csodásabb látvány fogadott bennünket. Látni lehetett a kisebb-nagyobb dombokat, lankákat, völgyeket, falukat. Hát még milyen szép lett volna a látvány, ha igazán tiszta az idõ. Pár fotó és irány a 3. ep.
Na ez a rész volt az, ahol kicsit kiborult a bili:) Ugyanis az útleírásban a betonoszlopos útmutató után azt írja, hogy a lucfenyveshez érkezve az útvilla baloldali ágát választjuk... Hát mi sajnos azt választottuk abban a tudatban, hogy lecsaphatunk pár kanyart és így idõt nyerhetünk. Nem kellett volna! A lucfenyvesben csodaszép kis ösvény vezetett, puha volt a talaj, ezzel nem is volt gond. Kiértünk egy útra, és egy ideig nem is tudtuk hol is vagyunk. A színes túristatérképünket néztük, próbáltuk beazonosítani, melyik túristaúton haladunk. Hát ha már elkeveredtünk, találjunk magunkra jelszóval próbáltuk megkeresni a 3. ep-t. Még a Tót-Hegyes csúcsát is megmásztuk, mert az gondoltuk ott van az ep. Nem ott volt! Aztán mikor rájöttünk végre hol vagyunk, elindultunk megközelíteni a tetthelyet. Két õz éppen arra felé szaladt, amerre az ep-t sejtettük. Mintha megmutatták volna nekünk az utat. Aztán végre megtaláltuk. Kicsit elkavartuk itt az utat és az idõt is. Legalább 1, de lehet 1,5 órát is eltöltöttünk az egészségügyi sétával, Ismerd meg a Mátrát címszó alatt:D Közben biztattuk magunkat, hogy nem tévedtünk el, csak új utakat fedeztünk fel. Hát így is mondhatjuk.
Ez után a "kis" kitérõ után nekivágtunk a 4. ep-nek. Itt szépen lefelé vezetett az út. Az útleírásnak megfelelõen a fákra festett "M" betüket figyelmen kívül hagytuk, bár láttuk, hogy ott voltak!:) Hamar beértünk Mátrakeresztesre, ahol megtalálva a 4. ep-t feltankoltunk a kapott ICA teával, és folytattuk utunkat, ami kitartott egészen Nógrád megyétõl Heves megyéig:) Hát igen. A két megyehatár között volt vagy 10 lépés. Folytattuk utunkat a mûúton felfelé. Megtaláltuk a szalagozást is. Hát az a kaptató nem volt semmi. De felmentünk! Falloskútra érvén nagyon szép, rendezett kis házakat láttunk, kellemes utcákon sétáltunk a kápolna felé. Útközben a bazársornál az egyik "csehónál" kedvesen invitáltak bennünket a jó kis felesre, de nem fogadtuk el. Megtaláltuk a kápolnát, az ep-t, leigazoltattuk a füzetünket és irány a 6. ep.
Itt tényleg lementünk egy völgybe, aztán akkora kaptató jött, hogy alig bírtunk már felfelé menni. Nekem a térdem adta fel, Robinak pedig a bokája duzzadt meg, és emiatt fájdalmaink voltak, de azért kemények voltunk és nem adtuk fel, fõleg nem így a vége felé már! Itt a kaptató elõtt találkoztunk két fiatal kiskölyökkel, akik nagy lelkesedéssel és gyorsasággal haladtak felfelé. Fiatalság, bolondság! - mondtuk, nekik még jól bírja a lábuk, nem úgy mint nekünk. Legalább 15 év elõnyük van velünk szemben:D. A kaptatóra felérvény már eltüntek a fiatalok. Felértünk Mátraszentimrére, ez is kedves kis falu volt. Az utcákon az ottlakók udvariasan visszaköszöntek. Megtaláltuk a tájékoztató táblás kis utat is, majd az ep-t. Itt az igazolás közben futott be a két kis fiatal gyerek. Mi meg azt hittük már jócskán elõttünk vannak.
És most összeszedtük már minden erõnket, és irány a CÉL! Itt kb. 80 m-es szintemelkedés várt még ránk. Ez még kellett így a végére. Az én térdemben az egyik ínszalag kegyetlenül "bedurrant". És azért még itt is voltak jó kis kaptatók. Ahogy közeledtünk Galyatetõ felé, már tényleg nagyon szerettünk volna a kocsinál lenni. Most már úgy éreztük (pláne a kis kavarodás után), hogy nagyon elég volt ez a 30-34 km-es táv. De még itt sem (fõleg nem itt) merült fel bennünk az, hogy most feladjuk. Igaz, lassan és bicegve, de beértünk a CÉL-ba. Átvettük jól megérdemelt érmünket, emléklapunkat. Megkérdeztük a legjobb idõt. Valami 4 óra és pár perc volt. Hát utólag is minden elismerésünk a futóknak! Nem volt könnyû terep, nagyon kövesis volt, és hát azok az emelkedõk! Megkérdeztük azt is, hogy hányan adták fel. Letaglózott bennünket az a kb. 20-as létszám. Igazán sajnáljuk õket, de legalább megpróbálták. Mi azért nagyon büszkék vagyunk magunkra. Késõn is indultunk el, el is tévedtünk, fájt a lábunk is, de azért szintidõn belül érkeztünk meg, épségben!
Tisztelet a szervezõknek, de azért itt a célnál egy kis meleg tea igazán jól esett volna!
Jövõre talán újra elindulunk, de addig más túrán, más helyen még biztosan találkozhattok velünk!
fotókat itt találtok a túráról:
http://indafoto.hu/Sziszo/oszi_matra_2008_tt |
