Bükki kerékpáros tt 110
Hogy lehet, hogy errõl a túráról még nem született beszámoló?
Tavaly még alkalmatlan voltam arra, hogy egyáltalán megpróbáljam végigtekerni ezt a nem is hosszú távot. Egy év várakozás után most semmiképp sem akartam kihagyni.
Budapesttõl már esõben tettem meg az utat Miskolcig, de a reggeli radarkép alapján reménykedtem, hogy jobb idõ lesz. Az Emlékparkba érve már éppencsak szemerkélt. Lassan gyülekeztünk, és senkinek sem volt sietõs az indulás. Bátor eszkimók is indultak rövid mezben, ha rájuk néztem már fáztam.
A Hámori-tóig bemelegítés, a víz most is rejetelmesnek tûnt a párás, felhõs idõben. A fennsíkra a Savós-völgy szerpentinjén kellett felkanyarogni, kezdetben úgy tûnt, középsõ tányéron felmegyek (38/24), de aztán nem erõltettem :-) Sok van még innen. A sok leesett esõ miatt tavasziasan zölden csillogott az erdõ. Jávorkúton még nem tûnt fel, hogy hideg van, az ellátás is melegített (ivólé, csoki).
Bánkútig további emelkedõk vártak. Nagymezõnél az elágazás után szétesett utak jöttek, a Bálvány mellett eltekerve pedig hosszú-hosszú lejtõ. A rázós úton nem eresztettem nagyon, de két km után mégis fáztam, onnan szenvedés volt lefelé menni. Akadt egy hosszabb, jómínõségû szakasz, ahol akadélytalan volt a gurulás, de a Mályinka elõtti utolsõ rázós részen visszalasítottam, volt, aki itt el is ment mellettem. A falu elõtti utolsó kanyarban aztán meg is fektettem a bringát, nem vettem idõben észre egy sáros átfolyást az úton. Itt is köszönöm annak a csapatnak a segítségét, akik összeszedtk engem, meg a technikát, majd legurultak velem a közeli pontig. A kerékpár szerencsére nem szenvedett különösebb kárt.
A pontõrök határtalan segítõkészek voltak, összefoltoztak, hívtak volna autós segítséget is. Egy arcsérülés miatt elég szarul mutathattam. Eláttak minden jóval, amit az ep-n nyújthattak. Fél óra üldögélés után sem láttam különösebb problémát a továbbhaladásban, ki tudja mikor juthatok el ide újra-gondoltam.A további út a Bükkháton nagyon kellemes utakon vezetett, én kedvelem ezt a részt, a Bükk vonulataira is szép a rálátás. Bár a megelõzõ rendezvényeken nem vettem részt, a déli útvonalat már bejártam, és a 25-ös út annyira nem nõtt a szívemhez, az idei északi kör barátságosabb volt. Az idõjárás is egész kellemessé vált, jól lehetett haladni. A 3. ep-nél éreztem meg, hogy az egyik térdemmel mégis nehezen mozgok, többet nem álltam ki a nyeregbõl, inkább pörgettem, amennyire tõlem telik :-) A fotózást is elfelejtettem, pedig téma volt bõséggel.
Szilvásváradon, a Tótfalu-völgy bejáratánál, szép környezetben várt mindenkit egy komolyabb etetõpont, egyedi recepttel a szokásos zsírosdeszka helyett. Innen következett a túra egyik legszebb része: szerpentin az Olasz kapuig. Több helyen gyönyörû kilátással, de egyre súlyosabb felhõkkel. Gerennavár elõtt már sûrûn szemerkélt, majd hamarosan le is pakolt az esõ. Itt még többségében erdõben haladt az út, így ez csak apró kellemetlenséget okozott. Valahol ugyanezen a részen kellett egyre sûrûbben mókuskerékre is váltanom (28/28), hát bizony kevés vagyok még, pedig igazán meredek emelkedõ az egész útvonalon nincs.
Nagymezõnél kezdõdött az oda-vissza szakasz vissza része, és az egész túra legkegyetlenebb szakasza. Csupa lejtõ, esõben, 5-6 fokban, már az elsõ km után vacogtam. Jávorkúton harmadmagammal melegedtünk a tûz mellett, és nekem sehogy nem akaródzott tovább menni. Hiába melegedtem, folyamatosan kocogtak a fogaim. Végül erõt vettem magamon, a Hámori-tó mellett pedig már jóval enyhébbnek tûnt a hõmérséklet. Az enyhe lejtõket még szépen megtekertük, végül 6 óra 20'-es idõvel gurultam be, nem egészen erre készültem. A tekert átlag is csak 21 km/h-ra sikerült, bár utólag örülök, hogy egyáltalán vissza tudtam ülni a bukás után. A távolságra valamivel több, mint 107 km-t mértem (itiner szerint 108,3).
A rendezés remek volt. Minden tévedési lehetõségnél az útra festett nyilak tereltek a megfelelõ irányban. A pontokon a kellõ frissítés is rendelkezésre állt. A célban meleg tea és zsíros deszka várt. Sõt, OMSz (mentõ) szolgálat is volt (igénybe is vettem). Az itiner nagyon pontos, ha valaki bizonyosságot akar, bár felesleges.
Minden kerékpárosnak javaslom, aki még nem járt a Bükk útjain.
Hogy lehet, hogy errõl a túráról még nem született beszámoló? Felesleges megpróbálni leírni, milyen csodás tájon vezet? |
