Budai Tájakon 15
16.12km/480m
Kellemes, rövid túra volt a Budai Tájakon 15km-es résztávja. Az 50-est eleve kilõttem otthon a meleg miatt, a 30-ason pedig nem tudtam volna annyit kocogni, amennyit szerettem volna, valamint semmi kedvem sem volt Solymártól felmászni a Hármashatárhegyre. Maradt a 15-ös táv, gyaloglós-kocogós stílusban. Az útvonal minden részletét ismertem, hétközben jártam már a Nagy-Hárs-hegyen is.
A rajtot kicsit keresnem kellett, mivel Hûvösvölgybõl a kéken jöttem át, õk pedig a jobb sarkába költöztek. A szembejövõ túrázók igazítottak el.
7:45-kor indultam, ezúttal egyedül, már az elején kocogással, ami a Nagy-Hárs-hegyig gyaloglássá szelidült. Fél óra kellett, hogy feljussak, villámgyors pecsét, rögtön mentem tovább. A kilátót most kihagytam, az elmúlt két hétben kétszer voltam fenn. A panoráma amúgy csodálatos!
A hegyrõl lefelé a sárga sáv - piros sáv útvonalon ment, igazából kicsit több fantáziával lehetett volna kevésbé járt útvonalon is vezetni a túrát szalagozással, ekkor nem lettek volna rövidítõk.
A piros sávon lefelé megálltam szedrezni, egyre inkább érnek, úgyhogy jövök még errefelé hétközben edzeni. :)
A következõ szakasz a Fekete-fejre már ismert volt nemrégi Falasokk túráról. Akkor kicsit jobban ment a kapaszkodás, most melegebb volt. Az ellenõrzõ pont helyén egy nyíl mutatta, hogy arrább találjuk, lent meg is lett az aszfaltútnál.
Itt találkoztam Sancimanóval, barátnõjével és túratársnõjükkel. Köszönöm Sancinak, hogy kisegített két korty vízzel. (A pontõr is szívesen adott volna a sajátjából.)
Elhaladtam a lovak mellett, elég barátságosak voltak, én inkább siettem. Ezután olyan csodát láttam, amit ezen a helyen több éve nem. :) A karámok után, az útelágazásban lévõ nyomóskútból VÍZ folyt. Kar nem volt a kúton, csak jött belõle "magától" a hidegvíz. Ittam, fejem a csap alá - nagyon jól jött a hûsítõ.
Az erdõsávon túljutva, többen ismét a rövidebb utat választották, a kerítés mellett, a hivatalos útvonal azonban a piros sáv volt, ami balra tett egy kitérõt. Ez az egész túra komolyabb nyílt szakasza, de még nem volt elviselhetetlen a meleg.
Harmadik ellenõrzõpont a P- és P+ elágazásánál volt -a Falasokknál ugyanitt-, csokis nápolyi szolgáltatással. Kicsit rosszul jött, mert megenni nem volt kedvem, így kénytelen voltam zsebrevágni, és a túlsúly miatt állandóan el akartam hagyni a rövidnadrágom. :)
Remeteszõlõsön végig a szép nevû Patak sétányon, emlékeztem, hogy van kút félúton. Fej a csap alá ismét, ivás. A település szélén, ez elõbbi csaptõl kb. 300m-re a következõ nyomós kútnál, ugyanez, ugyanígy.
A Remete-szurdok kellemes, hûvös volt, sikerült ismét kocognom, persze könnyû, mivel csaknem végig lejt. A szurdok végén ellenõrzõpont, a pontõr hölgy a szúnyogokkal hadakozott.
Az útvonal a végén kihagyja a máriaremetei templomot -pedig arra szebb az út-, így marad a K+, K- lejtõs aszfalt a végéig. Közben legalább 200m-enként nyomós kút, de csak a legelsõ alá fekszem be, a többit csak méregetem. Sajnos bele-bele kell gyalogolnom a kocogásba, van még edzeni valóm.
A célba 2:21 alatt érek. (A táv és szint szerintem reális.) Zsíroskenyeret nem kérek, csak sót, meg többször is töltök a szörpbõl.
Átvettem az oklevelet és a kitûzõmet, majd levezetésképpen átgyalogoltam Hûvösvölgybe. Kellemes túra volt.
(Volt olyan túrázó, aki akkor jött meg a 30-asról, amikor én, és még indult utána egy 15-ösre. Vannak még sportemberek! :)
efemm. |