Túrabeszámolók


Eger csillaga

kekdroidTúra éve: 20082008.09.18 11:04:26
Eger csillaga 25 --> 50

Miért is kelnénk fel hatkor, amikor lehet rajtolni sokáig, különben is, csak egy kényelmes, sétálós 25 km-es túrára megyünk? Tehát testületileg lenyomom a hajnali ébresztõt, így egy bõséges reggeli után, majd' nyolc órára érünk oda Kerek repkénnyel a rajthoz. Nevezünk, kapunk itinert (azóta sem olvastam), külön pecsételõs (szúróbélyegzõs, itt nincs is pecsét) kartont, jókívánságot az útra. Irány a várállomás, majd a noszvaji országút mentén a Nagy-Eged. Addig egy alkalmas helyen viszont megállunk, életmentõ jellegû kávét inni, közben utolér néhány gyorslábú kolléga. Kisétálunk a városból, szõlõk közt megy az út, idén sikerül nem eltévednünk. Sokan választják a tanösvényt, mi maradunk a kicsúszkált út helyett a jelzésen, kicsit hosszabb, de kevésbé meredek. A reggeli hûvösben jólesik az emelkedõ, pihenésként Kerek repkény köveket nézeget, hátha talál valami érdekeset. Hegytetõ, kilátó, ellenõrzõpont. A ponton csokit kapunk, a kilátón pedig szelet. Utóbbi korlátlanul jár, de legalább nagyon szép, tiszta kilátás nyílik a Mátra, a Bükk és az Alföld felé is. Lent ismerõsnek tûnõ kontúrvonalak mozognak, mire leérünk, eltûnnek. A piros sávra visszatérve Tincát látjuk felfelé érkezni.

Séta Várkútig, közben megelõz VadMalac, mint a villám, sõt, az ismerõs kontúrvonalak gazdája is utolér, Vakond87 személyében. A paradoxont - láttuk Nagy-Egeden a kilátóból és mégis õ ér utol minket - feloldja, hogy közben megtalált egy geoládát. A ponton leülünk, beszélgetünk, közben megérkezik Tinca, aki rábeszél a hosszú távra, Repkénynek sem kell nagyon a lelkére beszélni, hogy jöjjön. :) Egyeztetünk a pontõrrel, a szervezést dicséri, hogy innentõl minden ponton tudnak az érkezésünkrõl. Induláskor Tibet húz el mellettünk, hegynek felfelé. Vakond87 még elkísér a Kövesdi-kilátóig, ahol is megint geoládát keres és talál, segítségünk kimerül a bámészkodásban. :) Ezután elbúcsúzunk tõle, megyünk tovább a Török-úton, észak felé a Bükk Kövei büszkélkednek sziklatömbjeikkel. Völgyfõ-háznál egy darab alma jár, elmajszoljuk, lesétálunk, az útra nem nagyon kell figyelni, visz magától.

Barát-rét végén átsétálunk, a Bujdosó-kõnél menetrendszerinti fotómegállást tartunk. Felsétálunk a dombtetõre, onnan irány a felsõtárkányi kisvasút pályája és a Varróház megálló. A pontõrök vízzel kínálnak, elmondják, hogy Felsõtárkányban valamiféle rétesfesztivál van, a hírre eléggé megéhezem. Repkény a ponton sülõ csirkeszárnyakat bámulja, éhségünket menet közben csillapítjuk valami kis étellel. Átkelünk a Bükk-fennsík lenyúló dombhátain, van belõlük néhány. Egy helyütt, a piros + jelet majdnem elveszítjük, jól elhagyja az egyértelmû földutat valami gazosabb csapáson, még idõben megyünk vissza, szerencsére. Kiérünk egy rétre, nem sokkal a piros sáv elérése elõtt, itt két éve hatalmas susnyás volt, idén ennek nyoma sincs. Rövid mûutas szakasz után jelzést váltunk, bámuljuk az erdõt, a környezõ hegyeket. Hosszú ereszkedés után elérjük a Les-rét elõtti részt, ahol is eldumálva az utat jól túlmegyünk a nem épp túljelzett elágazáson. Javítunk és máris kiérünk Les-rétre, kis csoportosulás piknikezik a rét végében, õk még nem a pont.

Nevezett pont ugyanis a Les-háznál van, itt jól belakmározunk zsíros kenyérrel és lilahagymával. (Talán itt jár az egyik legjobb zsíros kenyér teljesítménytúrán.) Leülünk, jóllakunk, majd lesétálunk Szarvaskõre, kimegyünk a fõútra és onnan fel a várba, jó meredek, csúszós, sûrûn járt úton. Fent megint csokit adnak, a várra jól kimegyünk, még mindig príma a kilátás a kis településre. Lemegyünk újra a faluba, az OKT-n pedig kimegyünk belõle, egész az Egerlátónak nevezett elágazásig (jó rég lehetett már, hogy innen látszott Eger). Kerek repkény egy erdõsebb résznél kiáll, amikor utolér, már sokadszorra az a kép fogadja, hogy Tinca épp kirázza a követ a cipõjébõl, én meg állok és magyarázok valamit. Itt jó elõre beharangozom, hogy rögtön elágazik a kék kereszt, ezért aztán jó messzinek tûnik. :)

Lekanyarodunk, ez már a jó hosszú célegyenes kezdete. Végigtrappolunk az erdõn, Agyagos-tetõnél érünk ki belõle, nagyon hangulatos alkonyati fények vannak és jó erõs szél. Az utolsó ponton még megkínálnak vízzel, megköszönjük, de nem kérünk. Végigkövetjük a mai útvonalat, a városból a Nagy-Egeden át a Török-út vonaláig, majd "valahol arra" a Felsõtárkány feletti hegyeken át. (Szarvaskõ pont nem látszik.) A hosszú egyenesen aztán visszatalpalunk Egerbe, a célban enni-innivalóval kínálnak, lerendezzük az átnevezést. A díjazásként járó sapkajelvények közül sikerül a hiányzót is összegyûjtenem. Tinca felajánlja, hogy hazavisz, nagy köszönet érte! Még biztonságos utat kívánunk neki (reméljük, kitalál Felnémetrõl), aztán irány a gulyás. Köszönöm a társaságot Repkénynek, Tincának és Vakond87-nek, valamint köszönöm a túrát a rendezõségnek, remélem, még sokszor részt tudunk rajta venni.

-Kékdroid-