Túrabeszámolók


Meteor

ParadTúra éve: 20082008.09.14 23:46:02
Meteor 21A

Korai indulást tervezve már 3/4 7-kor a rajtál voltam a többiekre várva. Elég szép társaság jött össze, akikkel ez volt az elsõ túrám, és nagyon remélem, hogy nem az utolsó. 7.10-kor sikeresen el is rajtoltunk.

Az útvonalat az Erzsébet-kilátóig ismertem, így nem okozott meglepetést az elején a kicsit jelentõsebb szintemelkedés. János-hegy után viszont számomra ismeretlen helyre érkeztünk, ezért jobban figyeltem, hogy a többiek merre mennek, és természetesen az jelzéseket is. Ezen a részen nagyobb szintemelkedéssel már nem kellett számolnunk, ami nekem jól is jött, mivel már az eleje felé egy rossz lépés következményeként a bal bokám azt mondta, hogy köszöni, de õ lassabban menne, mint ahogy azt én szeretném.

A Csacsi-rét után mondtam is a többieknek, hogy nyugodtan menjenek, én most kicsit lassabb vagyok. Ezekután leginkább arra figyeltem, hogy hogy lépjek és hogy ne, ezért a tájban nem tudtam annyit gyönyörködni, mint ahogy terveztem.
Így kihagytam a Pikortégla-üregek pontosabb helyének megkeresését, illetve a Repülõs emlékmûnél az emlékmû közelebbi tanulmányozását. Az ott elénk terülõ panorámáért, már megérte elmenni a túrára. Gyönyörû volt. Az egyik legszebb, amit a Budai-hg.-ben láttam.

A Meteor-szurdok sem volt annyira "vészes", mint ahogy azt vártam, bár volt néha, hogy ha sportcipõben megyek akkor igencsak megküzdök a jelentõs lejtésû domboldallal, mint ösvénnyel. De még így is fájós lábbal, és egykis segítséggel sikeresen átjutottam. Maga a szurdok szintén az egyik legszebb hely. Nem is értem miért nem voltam még ott eddig. :-) De mivel nem tudtam kedvemre mindent megnézni, ezért még egyszer biztosan visszamegyek, bár lehet, hogy az nem tt közben lesz, hanem csak önszorgalomból. Azt azonban nem értem, hogy a térképemen miért Mária-szurdok a neve, az itinerben pedig Meteor-szurdok néven szerepel.

A szurdok után következett egykis aszfalt út, amit amúgy sem komálok, így meg mégannyira sem. De ez már a célhoz vezetõ út volt. A célban megkaptuk az üdítõnket, és a tûzzománc jelvényt, és itt megpihentethettem a megfáradt végtagjaimat. :-) A szintidõ 5:20 lett, ami megelégedéssel töltött el. :-)
Cipõt levenni nem mertem, félvén hogy ha bedagadt a bokám, akkor nem tudom majd visszavenni, de otthon kiderült, hogy ez szerencsére elmaradt. Remélem a jövõ hétre rendbe jön, és ismét mehetek ki a természetbe. :-)