Vértesi Barangolások 25
Egy az országon végigvonuló hidegfrontnak köszönhetõen kitûnõ túra idõ volt. Eredetileg az 50 km-es távon akartam indulni, de két nappal ezelõtt jöttem haza egy 4 napos kék túráról. A lábaimnak több pihenésre lett volna szüksége, hogy ezen végig tudjak menni, ui még nem gyógyultak be a vízhólyagjaim. 20 km-nél rövidebb távot pedig elvbõl nem választok. Ezért a három táv közül a 25 km-eset választottam.(tuk)
9 után nem sokkal ért be a buszom Gántra, majd negyed 10-kor elrajtoltunk, pontosabban csak késõbb, mert szüttyögtünk egy kicsit hugommal mire elindultunk. Végül 9:30 környékén el is indultunk.
Az elsõ néhány kilométert a Széles-földek szélén tettük meg a kék jelzésen és gyönyörködtünk a mezõt körül ölelõ domborzatban. Elég erõs tempót diktáltunk, így sokakat leelõztünk már az erdõbe érés elõtt. Az út néhol süppedõs, néhol kavicsos volt, szóval kellemetlen volt rajta haladni, de mentünk. Beérve az erdõbe egyre több embert elõztünk meg és egyre több ember jött velünk szembe, akik a 10 km-es távon voltak. Az elsõ komoly szintemelkedés az Anatal-árokban volt, de hamar leküzdöttük és az erdészház mellett elhaladva felbukkant az 1. ep., melyet a 10 km-en indulók nagy tömege miatt nehéz lett volna nem észrevenni. Megkaptuk a pecsétet az órám 10:34-et mutatott, tehát kb. 6 km/h-ás tempót jöhettünk idáig.
Ittam, megettem a rajtnál osztott müzliszeletet és már mentünk is tovább. Az út a zöld jelzésen haladt tovább Szentgyörgyvár felé. Hirtelen eltûntek a sportársak, sem elõttünk, sem utánunk nem volt senki. Elõször egy gyönyörû bükkösön haladtunk keresztül, majd ebbõl kiérve szép kilátás nyílt a szemközti dombokra és településekre. Ezt követõen megkezdtük ereszkedésünket Szentgyörgyvár felé. Hamar el is értük azt. Egy mezõn két vagy három szépen ápolt ház állt. Elhaladva mellettük rákanyarodtunk a kék négyzet jelzésre. Néha megálltunk, hogy együnk néhány szem szedret. Az út enyhén emelkedett, mielõtt elkanyarodott volna Mindszentpuszának megálltunk és visszatekintettünk az elénk táruló kilátásra. A Vértesben minden ilyet meg kell becsülni és ki kell élvezni, mert nincsenek magas, csúcsos dombok, mint más tájakon, erdõkben. Ezután elértük Mindszentpusztát, ahol a 2. ep volt. Megkaptuk a pecsétünket az órám 11:42-õt mutatott, azaz visszaesett a tempónk 4,8 km/h-ra.
Mindszentpusztán egy farönk kupacon megettük az ebédünket és 12:00 környékén folytattuk utunk Kõhányás felé. Ezen a szakaszon hirtelen megnõtt a túratársak száma. Az út során több helyen is jó kilátás nyílik Oroszlány felé, a Várgesztes felé lévõ dombokra, illetve szép látványt nyújt még a Som-hegy és környéke is. A Csáki várrom után egy hosszan elnyújtott emelkedõvel kellett megküzdeni, aztán jött egy kis hullámvasutazás, végül gyors ereszkedéssel értünk be Kõhányáspusztára 13:29-kor(3. ep). 5 km/h-ás átlagot sikerült menni ezen a szakaszon. Itt volt az elsõ olyan pont, ahol frissítõt lehetett kapni. Volt zsíros kenyér nagyon finom hagymával, két féle lekváros kenyér, nuttelás kenyér. Pénzért adtak sört, illetve ingyen buborékos és buborékmentes ásványvizet. Itt feltankoltuk üres vízkészleteinket, magamba gyúrtam jó sok zsíroskenyeret aztán elindultunk az utolsó kb. 7 kilóméterünkre. (Jaj, de nehezen indultunk el...)
A pusztából kifelé szépen felújított házak mellett haladtunk el a kék + jelzésen. Az utolsó etap kellemes levezetése volt az eddig megtett útnak. Nem voltak jelentõs szintemelkedõk. Láthattunk öreg és méltóságteljes tölgyeket, az út menti erdõt pedig apró rétek szakították meg, ezzel is változatossá téve ezt a részt. Kiérve a Gánt melletti Réti-földekre a tt. útvonala letért a K+ jelzésrõl és innen piros szalagok mutatták az utat. Az út a rét szélén haladt végig, majd Gánt határába érve beérkezett a faluba. 15:10-kor értünk be a célba. Jó kis túra volt ez...
Egy kicsit hiányoltam, hogy nem kaptunk emléklapot, csak jelvényt. A jelvény pedig nem teszi egyértelmûvé, melyik távon is indultam, ami azt jelenti, hogy az is ugyanezt kap(hat)ta, aki csak a 10 km-en indult.
Szerintem a frissítõpontot Mindszentpusztára kellett volna helyezni és Kõhányáson már csak vizet kellett volna osztani (illetve az 50 km-es táv többi ep. pontján valamilyen gyümölcsöt és csokit még).
Kiemelendõ viszont, hogy nagyon igényes térképet adtak itinerként és végig jól követhetõ volt az út (bár aki eltéved a Vértesben térképpel a kezében, az ne menjen erdõbe!).
Hozzávetõlegesen 27000 lépést tettünk meg a tt. során a lépésszámlálóm szerint.
A szervezés az apró kifogásaim miatt csak 5 (és hiányzik róla a *). Egy kicsit sokaltam a résztvételi díjat azért, amit kaptunk szolgáltatásként (gondolok a frissítõre, jelvényre, emléklapra), ezért az ár/érték arány 4, ettõl eltekintve legközelebb is résztveszek ezen a tt.-n és másnak is csak ajánlani tudom. |
