Túrabeszámolók


Hamahama túlélőtúra

fitosjozsefTúra éve: 20082008.08.12 13:08:36
Mese hab nélkül

írta: Fitos Józsi a II. Hamahama Rába Kalandtúráról

az elõzõ részek tartalmából:

soha nem voltam még kenutúrán. Egyszer a Velencei tavon eveztem nyolcadikos koromban osztálykiránduláson úgy ímmel-ámmal, majd Somogyi Tibi barátommal a Gyilkos tavon eveztünk egy fél órácskát kb. 4 éve. Keresztapám az örvényektõl óvott, mikor megtudta, hogy a Rábára jövök (õ elég jól ismeri, hiszen Rábahídvégi születésû), Anyukám hallani se akart a Rábáról, míg Édesapám szóhoz sem jutott. A habzásos mizériáról már nem is beszélve. Mindig is gyalogos elvtárs voltam, az Egyesületben is leginkább a gyalogos túrákba ütöm bele az orrom. Úszni viszont kitûnõen tudok. Hát ennyit a kezdetekrõl… Ezekhez képest fantasztikusan éreztem magam a Kalandtúrán, életem egyik legjobb hetét töltöttem el a többi turistával egyetemben.

Péntek estére ékeztünk Marcsival Szentgotthárdra az Alpokalja kempingbe.

Böbe és Ildi elénk jöttek a vasúti megállóhelyhez. Hál Istennek Ildinek nem lett komolyabb baja, amikor a sínek rezgésébõl szerette volna megtudni, hogy jön-e a vonatunk. A szerelvény Ildi szerint nem jött, Böbe szerint viszont nagyon is. J Az egyébként is megállni készülõdõ vonat jól ráijesztett a lányokra. (mindez egy beláthatatlan kanyarban történt)

A szállás nagyon jól felszerelt, turistabarát. Voltunk bevásárolni, vettünk sört, szalonnát, jégkrémet, majd megnéztük a Rábát. Békés volt, tiszta, hab, szennyezés sehol.

Visszamentünk a kempingbe, szalonnát sütöttünk és üdvözöltük a Kalandtúra többi résztvevõjét. Közben Misi is befutott Dorkával, Rõzsével és Rékával. A túravezetõ fel is tette a keresztkérdést, hogy „Izgultok-e”. – „Nem jobban mint általában” J

Misi be akart fogni királynak, de jól hárítottam a dolgot. Gondoltam ráérek én még ezzel. Ha már van Sanyi király, aki Feri, akkor miért ne lehetne egy Feri király, aki Sanyi. Hát így lett Hornok Sanyiból Feri király. Remélem nem bánta meg! ;-)

Tíz óra után Sanyi is meghozta háremét: Zizkát, Ágit, Moncsit és Olgit.

Reggel érkezett Sanyi király, Don Szityu és Szabi a kenukkal. Ujjjjjjjéééé!

Megválasztottuk királyainkat és ki lett sorsolva a két királyság is. Így jött létre a Pöttyös és a Kockás királyság (hovatartozásunk bizonyítékául pöttyös és kockás zoknit kellett viselnünk az egy hét alatt). Megkaptuk az elsõ feladatokat is: koronázási szertartást kell elkövetni Csákánydoroszlón, és a különbözõ tisztségeket is meg kell választani.

Kezdõdhetett az evezés! Elõször hajó és legénységválasztás volt soron. Én Bencével és apukájával szövetkeztem, Marcsi Zsuzska hajóját választotta, mivel Zsuzska gyakorlott kormányos. A tapasztalt evezõsöknek voltak aggályaik, amikor elmeséltem, hogy milyen felállásban fogunk evezni, ugyanis Bence koma tuti kormányozni szeretett volna, én meg bekerültem a csónak közepére, így labilissá téve a kenut.

Gondoltuk, kipróbáljuk így (mivel cserelehetõség nem volt), aztán ha gubanc lesz, akkor módosítunk a felálláson. Misi tartotta az evezõs tanfolyást, persze egy részérõl erõteljesen lemaradtam, így kezdtem el életem elsõ komolyabb kenutúráját.
Végül vízre szálltunk. A mi hajónk volt az elsõ. Teljesen átmentünk libegõsbe, amikor csak egy picit is megmozdultam. Bence parázott, hogy nem ússzuk meg borulás nélkül. Hittem neki. J Úgy tûnt, nem lesz jó ez az ülésrend.

Közben megvolt az elsõ borulás is (hihetetlen, de nem mi!), így 150 m-rel az indulás után ki is kötöttünk. A mellettünk partra vetõdött lányoknak sikerült rábeszélniük, hogy üljek át hozzájuk kormányosnak, mert egyikük sem biztos a dolgában, és teljesen tanácstalannak látszottak. Így Zizka átült Bencéékhez, én pedig Moncsihoz és Ágihoz.
Érezhetõen stabilabban hasított a hajó. Bence arckifejezése is simább lett hirtelen. Éreztem, jó lesz a túra!!!
Csákánydoroszlóig háromszor álltunk meg pihenni, plusz még egyszer, amikor Janóékat kellett összekaparni a fa alól. Szerencsére mindenki meglett, többet õk sem borultak.

A folyó gyönyörû, változatos, izgalmas, remek. Evezni pedig kifejezetten kellemes. Csákányig kicsit fárasztó volt az út, de nem volt túl vészes.

Kikötés után sátrat állítottunk, fürödtünk, majd irány a Kati étterem. Misiék a babgulyást részesítették elõnyben, mi viszont egy Kati tálat rendeltünk, plusz nekem egy tárkonyos pulykaragu levest. Nagyon finom volt minden, egy kevés rizst hagytunk a tányérban. Egy rántott hús szelet is maradt, de azt elcsomagoltattuk másnapra.
Szûcs Dani egyedül ette meg a Kati tálat, ami egyébként 2 személyes. Állítólag azon a napon addig a reggelin kívül nem evett semmit. Így kilenc óra tájt akkor illet már táplálkoznia.

A következõ nap a bevásárlással kezdõdött. Reggel 8-kor nyit a bolt. Mi voltunk az elsõ vásárlók.
A társaság a kempingben készült a koronázási szertartásra. Nálunk, Pöttyösöknél Gabinak indult be legjobban a fantáziája, így az õ általa kitalált cselekménysorozaton haladtunk végig.

Feri király, aki Sanyi a következõképpen került a trónra:

Miután Sanyi király, aki Feri az eltelt egy évben csak sanyargatta népét, no meg csökkent a dzsídípí, lassult a gazdaság növekedése és drágább lett a kenyér, a népe letaszajtotta trónjáról.
A trónfosztás híre a csúf, gonosz sárkányhoz is eljutott, így az támadásba is lendült a Rába királysága ellen. A Sarki másik nem titkolt szándéka volt a fõváros szüzének, akit Timinek hívtak, elbitorlása.
Don Szityu és Sanyi, aki késõbb Feri király lészen, a rossz hírek hallatán elmentek a kocsmába lerészegedni. Timi, a szûz itt dolgozott, mint a pultosok gyöngye.
Verus Sárkány közeledett a Kék turista útvonalon, szorgalmasan pecsételgetett OKT füzetébe. Aki útjába állt, azt eltiporta.

Don Szityu és Sanyi már jól álltak a kocsmában, hajnalra lerészegedtek. Sanyi szokásához híven fülsiketítõen horkolt. Persze a környék lakói már tudták, hogy ez csak Sanyi lehet. A Sárkány is megérkezett a kocsmához, hogy elrabolja Timit. A hõs hadvezér, Don Risziboy sem tudta megakadályozni a vízokádót.

A sárkány kinyitotta a kocsmaajtót és egy nagyon nagyot ordított. Sanyi ekkor még mindig aludt és nagyban horkolt. Az éktelen horkolást nem volt képes a vízokádó sárkány elviselni, ezért gyorsan elviharzott. Don Risziboy felkiáltott: Feri megmentett minket!!! Mint késõbb kiderült Risziboy nem volt tisztában a hõs horkoló nevével, de ekkor már mindegy volt.

Feri királyt felültették a trónra, megkoronázták, és fellocsolták egy vödör vízzel, mivel még mindig az alkohol hatása alatt volt. Feri király, aki Sanyi felkelt, és amikor megtudta, hogy õ az új király, kinevezte hû szolgáját Don Risziboyt hadvezérnek.

Sajnos Feri király allergiás a vízre, így kiütések jelentek meg rajta. Így lett a királyságunk Pöttyös királyság. Közben Sanyi királyt is megkoronázták. Errõl a koronázási szertartásról nem sok minden maradt meg, maximum annyi, hogy a kockás lányok eldobták a melltartójukat és Böbe mellei lettek az országalmák. J

A koronázási szertartást követõen Szabi szólt: Turisták, sátor lebont, cucc elrak, Hamahama! Indulás!

12 km-t eveztünk. A körmendi gátnál elkapott minket az esõ. Élmény volt esõben evezni és átemelni a hajókat. A gát után pár száz méterre meg is érkeztünk a táborba. Hajó kiemel, táborba felvisz, Hamahama! Sátorállítás! Ekkor már nem esett az esõ, sõt a nap is kisütött és fel is szárította a terepet. A két király és a két hadvezér focizott egymás ellen. A gátnál lett volna egy feladat, de az az esõ miatt elmaradt. Marcsival ketten jelentkeztünk arra a feladatra, amit Réka adott nekünk. Elõre nem tudtuk, mi lesz az, de volt egy halvány sejtésem, hogy lehet, cigánykereket kell hánynom! Juhhééé!!! J

Végül tökre szerencsénk volt, mert csak Rockis táncot kellett betanulnunk. J Az este jó buli volt! Pizzát rendeltünk, söröztünk, kártyáztunk, beszélgettünk.

Éjszakára behúzódtunk a házba, mivel rendesen el volt borulva. Esett is az éjszaka, és nem is hagyta abba másnap délutánig. Közben a Rába vízszintje másfél métert emelkedett.

Tehát pihenõnap következett. Timit bevittük a kórházba, mert megütötte a lábát és nehezen tudott járni. Szerencsére semmi komolyabb elváltozás nincs – állapította meg a doki. Közben hárman Timi segítségével kigyúrtuk magunkat, mivel kézben vittük a kocsitól az ambulanciáig, majd a rendelõbe, aztán a röntgenre, vissza a rendelõbe végül vissza a kocsihoz. Idõvel szereztem egy tolókocsit hamahama, és azzal rallyztunk a kórház területén. ;-)

Feri királyom, aki Sanyi szerzett a nagy Tesóban egy drapp zoknit, meg fekete alkoholos zoknit, mivel Olgi királylány elcsente tõle az eredetit. Mivel a zoknit hordani kellett a játékban – a zoknicsenés szabályos, és a játék része volt – cselhez folyamodtunk és jól bepöttyöztük alkoholos filccel a sima drapp zokkent. Király lett! Nem a királyom hordta, hanem én, hogy ne legyen feltûnõ.

Feri királynak szülinapja volt, kapott is két tortát és megültük a szülinapját. A játék folytatódott. Totemoszlopot eszkábáltunk fából, teniszlabdából, meg mûanyag flakonokból. ;-)

Az este folyamán mindenkinek volt egy-egy feladata.
A zsûri visszavonult értékelni, a buli folytatódott, az esõ elállt. Marcsival meglátogattuk a Halászcsárdát. Harcsapaprikást és kapros fogas-filét vacsoráztunk.

A bandával megterveztük a következõ napot is: leevezünk Molnaszecsõdig.
Páran a szárazföldöt választották, mivel sok hordalékot hozott a folyó, és nem volt biztos, hogy az egyik S kanyaron szárazon át tudunk menni, az esetlegesen feltorlódott hordalék miatt. Borulás esetén viszont nincs lehetõség visszaszállni a csónakba a magas vízállás miatt.

Szecsõdöt hamar elértük, a táj szép volt, jót eveztünk. Feri király az utolsó száz méteren látványosat borult gépházával, a nem szerencsés útirány választás következményeként. Mi ezt a napot is megúsztuk szárazon.

Molnaszecsõd szintén frankó hely, itt közös fõzés következett. Paprikáskrumlpit ettünk savanyúsággal, majd buli következett a kocsmában. A kockás királyság azt a feladatot kapta tõlünk, hogy rendezzenek reggeli tornát, amire meghívják a falu lakóit is. Nekünk viszonzásul Ódát kellett írni Sanyi királyhoz, néhány megadott mondatot kötelezõen felhasználva. Így lett Ódánk refrénje az Ó fehér dudákat okádó, sárkánytól szüzeket megmentõ hõs Sanyi király!

Másnap Szecsõdön:
Reggeli, majd a reggeli torna feladat a kockásoknak. A kockások remekül végeztek a feladattal. Megvolt az öt helybéli tornász, no meg a postás is tíz másodpercre. Szegény postás annyira zavarba jött, hogy miután elviharzott zöld autójával, öt perc múlva vissza is jött, hogy az ajánlottakat elfelejtette.
Majd cucc elrak, hordó bezár, Hamahama! Irány Rum az elõzetes tervek szerint.

Rábahídvég a vízreszállástól 8 km-re volt, gyorsan le is csorogtunk Moncsival és Mariannal. Szuper gépházam volt! Kikötöttünk, irány a Viking büfé, hami, hami, burkolás!

Risziboy beállt segíteni a büfés csókának, hogy gyorsabban készüljön a hami. Én sült krumplit ettem, amit lefojtottam egy full-extrás hambival. Fenséges volt. Királyomnak besegítettem megenni a fõtt csülköt. Az is nagyon bejött.

Majd fürcsi a Rábában, napozás és inkább visszamentünk Molnaszecsõdre, hogy a játékokra is legyen még idõnk.

Végjáték Molnaszecsõdön:

Fél órácska alatt dobtuk össze Gabi vezérletével Sanyi király éltetése címû Ódát. Majd a jöttek a feladatok: fiúlábszépségverseny, ruhacsere, népdalok éneklése idegen nyelven, királyok lábának megmosása, királynõ imitáció a fiúk részérõl körömlakk segítségével. Jó buli volt!

A következõ reggel pedig búcsúzkodás. Nekünk el kellett indulni korábban, mivel vonattal mentünk haza, így ahhoz voltunk kötve. Így Ildi, Böbe, Kriszti, Gabi, Marcsi és én elviharzottunk Körmendre.

A többiek még eveztek egy jót.

Viszont indulás elõtt mindenki kapott egy címet, melyet egy évig viselhet, és az eredményhirdetés is ekkor volt. Néhány cím ami megmaradt a fejemben: Feri király a „Mit nekem a hárem” címet kapta. Marcsi annak örömére, hogy legyõzte félelmét a Rábával szemben, az Irány a Tenger! címmel büszkélkedhet. Móni most volt elõször nyaralni, ezért a Hurrá! Nyaralunk! címet vihette haza.

Én „Szimpla-Színpad-Romboló” lettem, miután Körmenden kültéri színpadon adtuk elõ Marcsival a Réka által betanított táncot.

Végül az eredményhirdetés:
Három ponttal maradtunk le a Kockás-királyságtól.

Szuper társaság jött össze, rendkívül örülök, hogy ott lehettem a 2008-as Kalandtúrán!

Misinek mondtam is az elsõ napon – az O SOLE MIO eléneklése után, hogy nekem soha senki nem tudta azt elmesélni, hogy a Rába-túra ennyire fantasztikus! Több évnyi rángatás után álltam kötélnek, és lementem a Rábára! Nem bántam meg!
Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt a Kalandtúrán evezni. A folyó teljesen tiszta volt, nagyon jókat fürödtünk benne!

Köszönöm szépen a lehetõséget! Mindenkinek szívbõl ajánlom a Rábát!

Ezt át kell élni!

Fitos Józsi