Túrabeszámolók


Művészetek Völgye

nafeTúra éve: 20082008.08.06 21:44:57
Mûvészetek Völgye nyár Nagy kör
GPS-el mért távolság: 34,37 km (túra statisztikához: 33,91 km); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség 645 m.
A rajt helyén Janiékkal találkoztam. Õk a 15-ös távra neveztek, ugyanis másnapra Jani a Bakony 93-on való indulást tervezte. Mivel a rövidtáv a köröknek tulajdonképpen a kezdõ résztávja így együtt vágtunk neki. Hamar kijutottunk a még csak éppen hogy ébredezõ faluból, s már is harmatos fûben gyalogolhattunk. Ennek eredményeként, mire felértünk a Bondoróra, az erdõbe, már csicsogott a víz a teljesen átázott cipõinkben. Nem esett túl jól. Gond egy szál se majd megszárad. Azoknak, akik nem követték a leírást és a szalagozást, pláne átázott a cipõjük, mivel többet kellett a magas fûben gyalogolniuk. Úgy 4 kilcsi után elértük az elsõ ellenõrzõ pontot, felírtuk a megoldást, készítettünk egy-két fotót, s továbbindultunk. Mivel nem elõször teszem meg a távot, és az idõjárás is hasonlóan tiszta, mint tavaly, így jóval kevesebbet fényképeztem, mint szoktam. Amikor kiértünk az erdõbõl, megálltunk nézelõdni egy kicsit. Gyönyörû látványban volt részünk. A szõlõk közt leereszkedtünk, s kellemes terepen besétáltunk Monostorapátiba, amely még szintén csak ébredezett. A templomnál jobbra fordulva, rögtön megláttam Pajtliékat. Az információs udvar zárva lévén, az utcán rendezték be az ellenõrzõ pontot. Janiék elmentek egy sörözõbe pecsétet szerezni valamilyen túramozgalom igazoló füzetébe, addig beszélgettünk, a túra általuk kitalált szalagozási módjáról, amit már tavaly is igen jónak tartottam, illetve a Kapolcs elõtt várható útvonalváltozásról. Megjöttek janiék, s folytattuk utunkat. Kiadós séta után elértük a Bondoró kulcsos házat, ahol felírtuk a következõ megfejtést. Kellemes erdei úton ballagtunk tovább, ami bõ egy kilométer után, igencsak sárossá változott. Idõnként keresni kellett, hol tudunk átkelni. Eddigre Zsolt cipõje megadta magát, ráadásul elkezdte a talpát szétszedni, ami jócskán lelassította. Az erdõbõl kiérve jutott eszembe, hogy nem kentem be magam naptejjel, s azt ráadásul a kocsiban felejtettem, pedig simán elfért volna a csaknem üres hátizsákomban. A tûzõ napon gyalogolva beértünk Talliándörögdre. Itt már meglátszott, ez bizony nem a megszokott mûvészetek völgye. Csak kevés turista lézengett az utcákon, a megszokott árusoknak pedig nyoma sem volt. A Katica büfében megkaptuk a pecsétünket, megettem két almás rétest. Janiék távja itt befejezõdött, így õk visszaindultak Kapolcsra. Ekkor érkeztek Istvánék, akik szintén a Nagy körre neveztek. Nem sikerült naptejet vennem, viszont szerencsére Istvánéknál volt, így megúsztam a leégést. Együtt indultunk tovább. A Szent András templomromnál ezúttal egyetlen vadkempingezõ sátor árválkodott, semmi színpad és egyebek. Legalább volt lehetõségem normális fotózásra. Szaporán tovább mentünk. Kiderült, hogy Istvánnak a nyáron, 12 évesen elege lett a rövid 20 km körüli túrákból, s már csak 40 körüliek, vagy hosszabbak érdeklik. A Kis és Nagy körök szétválásától aszfalton folytattuk utunkat Öcs felé. Az út elsõ bal kanyarjából egész jól be lehetett látni a túra következõ részét. Láttuk Öcsöt, Pulát és Vigándpetendet. A faluba beérve bélyegzés, frissítés, vízpótlás. A faluból kiérve az idén szerencsére nem kellett felmenni a „Nagy”-tóhoz, ahol eddig sem volt semmi érdemi látnivaló. Ez is pozitív változás tavalyhoz képest, s magyarázza a távolság rövidülését és a szintcsökkenést. Hamarosan letértünk az aszfaltról, s attól nem túl messze talpaltunk, elõször attól jobbra, majd balra, egy igen szép öreg tölgyekkel szegélyezett úton. Rövidesen beértünk Pulára, ahol megkaptuk a következõ aláírásunkat. Újra bevettük magunkat az erdõbe, ahol egy rövid szakaszon meredek kaptatón mentünk, ami szelíd emelkedõbe ment át. Bõ kilométer után balra fordulva leereszkedtünk a völgybe, kereszteztük egy középkori halastó gátját. Egy szép réten folytattuk utunkat, majd az erdõbe beérve egy-kétszáz méter után elértük a Kinizsi-forrást és a Tálodi kolostorromot. Felírtuk a következõ választ, fényképezés és vízpótlás után irány Vigándpetend. Eddigre már nagyon éreztem a combjaimban a szerdai csütörtöki biciklizések okozta izomlázat, s így nem estek jól a lejtõk. Emelkedõkön nem volt semmi gond. Eleinte jó kis erdei utakon ballagtunk, amit derékig érõ fûvel benõtt utak követtek, egészen addig, amíg Vigándpetend felett ki nem bukkantunk az erdõbõl. Eddigre az egész csapat alaposan megéhezett, így igazolás után megnéztük nincs e túl sok ember a langallósnál, mivel ebben a faluban az élet már jobban emlékeztetett az eddigi Mûvészetek Völgyére. Nem voltak, bár folyamatos volt a munka. Összefutottunk egyesületünk néhány tagjával is, akik a Kis kört teljesítették. Megrendeltük a langallónkat, s amikor megkaptuk éhes farkasokként vetettük rá magunkat. Ahhoz képest, hogy István, amikor elõször hallott a langallóról, még azt mondta nem igen kér belõle, amikor apja kávét vett, rendelt még egyet magának, ami szintén percek alatt elfogyott. Megkezdtük a kaptatót a Királykõ felé. Eleinte tûzõ napon mentünk, majd a tavalyi évtõl eltérõen, s egyben szerencsére, a jelzések bevezettek az erdõbe, egy jól kitaposott ösvényre, amely a sziklák tövében vezet. Egy helyen aztán két szikla közt egy vízmosásban nekiindult a hegynek. Jó meredek, nehezen járható kaptató következett a hegytetõre. Az itiner szerint, nem volt kötelezõ itt felmászni, lehetett a sárga háromszögjelzésen is menni. Az utolsó válasz felírása után kinézelõdtem magam a hegytetõrõl. Változatlanul csodálatos a kilátás. A változatosság kedvéért, s mivel nem volt kedvem nadrágféken lemenni, ezért a sárga háromszögjelzésen gyalogoltam le a faluba, ahol rövidesen beértem a célba. Igen kellemes túra, viszont a folyadékpótlásra, a meleg és a tûzõ napsütés miatt oda kellett figyelni.
A túra ár/szolgáltatás aránya ugyanolyan jó, mint tavaly. Az idei évben újra csinálták a szalagozást, elõnyére változtattak egy kicsit az útvonalon, ami az itinerrel együtt csillagos ötös. A térképet egyedül Talliándörögdön vettem elõ, akkor is azért, hogy megnézzem Janiéknak, mennyit kell talpalniuk Kapolcsig.
A balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél, lesznek képek, amikor a webmesterünk rá ér feltenni (még hétfõn elküldtem). Ezekkel a képekkel együtt küldöm el a Gázló túra képeit is, így azok is hamarosan megtalálhatók lesznek a Kerékpárosok oldalán, szintén a 2008-as évnél.